Ma érkezett egy 7950 GT az ASUS-tól. Jó szokásomhoz híven eltávolítottam róla a meglehetősen ízléstelen ASUS-os matricát, hogy a referencia díszítés legyen a hűtőn, íme:

Ma érkezett egy 7950 GT az ASUS-tól. Jó szokásomhoz híven eltávolítottam róla a meglehetősen ízléstelen ASUS-os matricát, hogy a referencia díszítés legyen a hűtőn, íme:

Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Bejegyzés
6
Üdv mindenkinek!
Nem tudom, hogy ezeket a személyes bejegyzéseket egyáltalán olvassa-e valaki
De úgy döntöttem hogy az új projectembe érkező kártyákat egyelőre itt fogom bemutatni, mert egyáltalán nem biztos az, hogy valaha is lesz ebből nagy komplett cikk... A kitűzött cél most az, hogy az összes NV típusból 1 db össze legyen gyűjtve... A csúcskártyák ugye már megvannak, most jönnek a többiek... a végén pedig egy nagyszabású összehasonlító teszt készülne belőlük... de ez még nagyon ködös távlati cél, és lehet hogy kedvemet szegi a sok szutyadék low-end modell, amiből rengeteg van pl a GF7 szériában, és mindet összeszedni nem lesz egyszerű...
Nos egyelőre csak egy szem árva GF2MX400 van a csúcskártyákon kívül
De már érkezőben van pár másik kártya is. Az MX400 egy becsületes 128 bites, passzív hűtős, refórajeles darab az ASUS-tól, igazából semmi extra, de a célnak megfelel 
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Bejegyzés
2
Üdv minden érdeklődőnek!
Talán többen tudjátok, hogy elég régóta foglalkozom VGA kártyák gyűjtésével. Kezdetben vegyesen gyűjtöttem 3dfx és NVIDIA kártyákat, mindenféle korlátozás nélkül, ám hamar rájöttem, hogy az ilyen koncepció nélküli gyűjtögetés nem igazán vezet célra: sose lehet teljes a gyűjtemény. Később átálltam kizárólag 3dfx kártyák gyűjtésére, és azt hiszem elég szép mennyiséget sikerült felhalmoznom belőlük. El is érkeztem egy határhoz, ami után itthon már nem nagyon volt fellelhető olyan 3dfx kártya, amivel még nem rendelkeztem volna, a ritkább darabokat pedig külföldről kellett volna behozatni, amihez nem fűlött a fogam (meg a pénztárcám). Ez sem vált be tehát, így a 3dfx kártyák gyűjtésével is felhagytam. Ezután kisebb szünet következett, de úgy éreztem: ideje visszatérnem a "gyökereimhez", hiszen hozzám mindig is az NVIDIA kártyák álltak igazán közel. Egy viszonylag könnyen megvalósítható koncepciót határoztam meg: minden NVIDIA generációból összegyűjtöm az adott széria legerősebb kártyáját. Ez meghatároz egy pontos listát, amin végig kell haladni, és kezelhető mennyiségű kártyahalmazt eredményez, amit nem dobozokban elzárva kell tartani, hanem szépen ki lehet állítani őket egy vitrinbe. Ezek a kártyák egytől-egyig olyanok, amikről megjelenésük idején sokan álmodoztak, de csak kevesek engedhették meg maguknak. Beszerzésük mára ritkaságuk miatt kissé nehézkessé vált, főleg amiatt, hogy kizárólag működőképes darabok érdekeltek. Végül nem úsztam meg, hogy egy-két kártyát külföldről szerezzek be, de a tervem sikerült: összeszedtem az NVIDIA elmúlt 15 évének 15 csúcskártyáját.

Régi tervem egy retro játékokhoz való számítógép összeállítása. A régi nagy nevek jelentős része nem, vagy csak nagy küzdelmek árán üzemelhető be Windows XP-n, ráadásul rengeteg olyan játék van, ami csak a 3dfx kártyák Glide API-ját támogatja. Tehát mindenképpen egy Windows 98-at futtató, 3dfx videokártyával felszerelt konfig szükséges ahhoz, hogy probléma nélkül futtassuk a régi kedvenceket. Több számítógépet is építettem, de sorra elvetettem őket: vagy a ház nem volt túl esztétikus, vagy a Voodoo társkártya átkötőkábele miatti képminőség romlás zavart, vagy a gép hűtése volt túlságosan hangos. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy kicsit nagyobb anyagi ráfordítás árán egy minőségi, dísznek sem utolsó gépet építek a 3dfx valaha árult legerősebb, mára már legendássá vált kártyája, a Voodoo 5 5500 köré. Erről a számítógépről olvashattok ebben a cikkben.
Szeretem a brand gépeket. Igényes kialakításúak, könnyen szerelhetőek, halkak, és általában stabilabbak és gyorsabbak is, mint a hasonló paraméterekkel rendelkező, egyénileg összeállított konfigurációk. Ezért hát amikor balatoni nyaralónkba kerestem netezős/filmnézős gépet, akkor ahelyett, hogy elkezdtem volna mindenféle kétes előéletű alkatrészeket összevásárolgatni, inkább a használt márkás számítógépek között néztem szét. Választásom az IBM Thinkcentre S51-re esett, mert kicsi fekvő háza van, tehát nem foglal sok helyet, elfér a monitor alatt. A hozzá passzoló IBM Thinkvision 17"-os TFT monitorral együtt 36k-ért sikerült hozzájutnom.

Az aprócska házban pedáns rendben sorakoznak az alkatrészek. Bővítési lehetőségünk is van: 1 db hagyományos PCI, és 1 db PCI Express bővítőkártyát szerelhetünk a gépbe. Mindkét kártya teljes magasságú lehet, hála a bővítőhelyeket 90 fokkal elforgató riser card-nak:

A fiatalabbak talán már nem is emlékeznek, milyen volt a '90-es évek elején PC-vel játszani. A grafika öklömnyi pixelekből és tűéles vonalakból állt, hiszen a megjelenítés feladatát is az akkor még egyébként sem túl erőteljes processzoroknak kellett végezniük. A hardware-es 3D gyorsítást egy azóta feledésbe merült cég, a 3dfx hozta el a PC-s felhasználóknak a Voodoo kártyákkal, kicsivel később pedig a napjainkban is virágzó nVidia is beszállt a játékba. Persze voltak még egyéb gyártók is, akik próbálkoztak 3D-s kártyák előállításával (akkoriban még nem csak kétszereplős volt a piac, mint manapság), ám egészen a 2000-es évekig egyértelműen ez a két cég határozta meg a 3D gyorsítók piacát.
Ezek a maguk idejében méregdrága kártyák ma már fillérekért beszerezhetőek. Régebben gyűjtöttem a 3dfx és nVidia kártyákat, így volt lehetőségem az 1997-től 2000-ig gyártott összes modellt bevenni a tesztbe. A cikk már régebben elkészült az egykori gyűjteményem oldala számára, ám amióta felhagytam a gyűjtéssel, az oldal sem túl látogatott, így jónak láttam szélesebb körben is publikálni a cikket.
Manapság a csapból is a netbookok és a sikerük kulcsát jelentő Atom processzor folyik. Jómagam is igen hasznosnak tartom a kategóriát, hiszen a nagyobb notebookok mobilitása néha igencsak megkérdőjelezhető, amikor az embernek egy komplett táskát kell cipelnie ahhoz, hogy magával vihesse a gépet. A 9-10" körüli méret pont az a kategória, ami még nem megy a használhatóság rovására, ám a hordozhatóságot nagyban megkönnyíti. Egy ilyen kicsi és könnyű eszközt tényleg nem nyűg magunkkal vinni, ezért is döntöttem úgy, hogy beszerzek egyet. Bár a választék nagy, igazából kevés dolgot kell mérlegelni a döntés meghozatala előtt, hiszen hardware kiépítés szempontjából - egyelőre - gyakorlatilag mindegyik gép ugyanaz: 1.6 GHz-es Atom processzort, az öregecske Intel 945-ös chipsetet, és 8.9" vagy 10"-os kijelzőt kap az összes hasonló kategóriájú gép. Jómagam a Packard Bell Dot és a Lenovo Ideapad S10 között vaciláltam, amikor megláttam, hogy a Toshiba NB100-hoz jóval olcsóbban, mindössze bruttó 72000 Ft-ért hozzá lehet jutni. A kérdés ezzel el is dőlt, így megvásároltam a Toshibát. Persze ennyi pénzért a legkisebb felszereltségű modellt kapjuk meg: 512 MB memória, 80 GB-os HDD és Linux operációs rendszer jár hozzá.
Előző írásomban bemutattam, hogyan alakítottam át Slim PS2 gépemet merevlemezről történő üzemeléshez. A cikk végén említettem, hogy a jobb esztétikai hatás érdekében eredetileg notebook merevlemezzel szerettem volna megoldani a moddolást, ám ezt különböző okokból végül elvetettem. Most mégis ehhez a megoldáshoz folyamodtam, mert egyrészt a 40 GB-os winchester kapacitása hamar kevésnek bizonyult, másrészt pedig sikerült szert tennem egy vadonatúj, karcmentes burkolatra. Amolyan kiegészítés képpen szeretném bemutatni, hogyan alakítottam át notebook merevlemezesre a gépet.

Mivel az új (egyébként SCPH-77004-hez való) burkolat tökéletesen passzolt a 70004-es gépemre, ezért úgy döntöttem, hogy beszerzek egy notebook winchestert, és megcsinálom az eredeti terveimnek megfelelően az átalakítást. A gépet szétszedve, és az optikai meghajtót eltávolítva látszik, hogy a 2.5"-os merevlemez tökéletesen passzol a DVD olvasó mechanikájának kiképzett üregbe, mintha csak oda tervezték volna:
Köztudomású, hogy a Playstation 2-es konzolok optikai meghajtója nem egy örök életű darab. Ráadásul a játékok merevlemezről sokkal gyorsabban betöltenek, és kényelmesebben válogathatunk közülük. A régi, vastag házas PS2 gépekbe még hivatalosan is lehetett merevlemezt szerelni a drága és nehezen beszerezhető Network Adapter segítségével, ám a Slim gépek tulajdonosai csak USB-n keresztül köthetnek merevlemezt a gépre, ami - mivel a PS2 csak a régi, 1.1-es USB szabványt ismeri - meglehetősen lassú (még a DVD meghajtónál is jóval lassabb) betöltést eredményez. Némi barkácsolással azonban köthetünk merevlemezt a Slim gépekre is, ezt szeretném most röviden bemutatni. A művelethez mindössze egy szabvány IDE merevlemezre, egy 80 eres IDE kábelre, és egy SCPH-70004-nél nem nagyobb típusszámú slim PS2-re lesz szükségünk (az újabb gépekből ugyanis kispóroltak egy, a merevlemez vezérléshez szükséges chipet, így azokba sehogyan nem szerelhető HDD). Jómagam kifejezetten optikai meghajtó hibás gépet kerestem donornak, így egész jutányos áron sikerült hozzájutni. Igaz, a hirdetésben szereplő szép állapot erős költői túlzásnak tekinthető, hiszen a gép szénné volt karcolva, de az optikai meghajtót leszámítva működött, megvolt hozzá minden tartozék, és az eladó hajlott a cserére is, így egy (sokáig hirdetett, ám senkit nem érdeklő) GeForce 6800 Ultra VGA-ért cserébe megszereztem a gépet. A burkolat állapota amúgy sem lényeges, mert az asztal alatt lesz a gép :) A slim PS2 szétszerelése az XBOX 360-nál sokkal egyszerűbb, néhány csavar oldása után már kezünkben tarthatjuk a lecsupaszított alaplapot. Mint látható, ez a gép chippelt, ám a merevlemezes működéshez ez nem szükséges:
Ordít a boxod és megőrülsz a hangjától? Van megoldás, igaz nem olcsó.
Az XBOX 360 népszerűségének sok oka van, ám számos jó tulajdonsága mellett kár tagadni, hogy maga a hardware nem egy nagy eresztés. Kopogós, olcsó műanyag borítás, gyenge minőségű optikai meghajtó, ordító hűtés, és ennek ellenére elforró GPU-k a korai szériákban. Engem ezek közül leginkább a hűtés hangossága zavart, hiszen úgymond allergiás vagyok a zajra. Ráadásul tetézte a bajt, hogy a boltban ahol vettem, elvégezték a gépen a hűtésmoddolást, vagyis 8 helyett 12V-ot kaptak a ventik (tehát még hangosabbak voltak), ezen kívül kikapcsolás után még 5 percig ordíttatta a ventiket. Mindenképpen a halkításon törtem a fejem tehát, ám mivel a gép belsejében nem sok kihasználatlan hely van, ezért ez a dolog nem is olyan egyszerű. Körbenéztem, hogy mások mit találtak ki.
Sokan egyszerűen kivágják a gép tetejét, és egy nagyobb ventivel fújatják a bordákat, ám ez esztétikailag korántsem kielégítő módszer, ennél mindenképpen kifinomultabb megoldást kerestem. Hamar rájöttem, hogy a vízhűtés az egyedüli lehetőség, hogy halkan mégis hatékonyan lehűtsem a boxot. Kicsit tartottam a dologtól, hiszen még sohasem használtam vízhűtést ezelőtt sem PC-hez, sem más elektronikai eszközhöz. Találtam egy leírást a neten, amiben bemutatják, hogyan kell egy Thermaltake-féle, eredetileg videokártyákhoz szánt dual vízhűtő rendszert felszerelni a boxra. Ez már jobbnak tűnt a kifúrt házas, ventis megoldásnál, de a blokkok felszerelése még itt is túl sok barkácsolást igényel, ráadásul a külső egység még a cikk írójának bevallása szerint sem egy túl halk darab. Mivel nálam elsősorban nem a hűtés hatékonyságának fokozása, hanem a halkság volt a fő szempont, ezért úgy voltam vele, hogy ha már pénzt szánok rá, akkor legyen a box a lehető leghalkabb. Ekkor találtam rá az Innovatek féle X-Matic blokkra, amit kifejezetten az XBOX 360-hoz terveztek.