Manapság a csapból is a netbookok és a sikerük kulcsát jelentő Atom processzor folyik. Jómagam is igen hasznosnak tartom a kategóriát, hiszen a nagyobb notebookok mobilitása néha igencsak megkérdőjelezhető, amikor az embernek egy komplett táskát kell cipelnie ahhoz, hogy magával vihesse a gépet. A 9-10" körüli méret pont az a kategória, ami még nem megy a használhatóság rovására, ám a hordozhatóságot nagyban megkönnyíti. Egy ilyen kicsi és könnyű eszközt tényleg nem nyűg magunkkal vinni, ezért is döntöttem úgy, hogy beszerzek egyet. Bár a választék nagy, igazából kevés dolgot kell mérlegelni a döntés meghozatala előtt, hiszen hardware kiépítés szempontjából - egyelőre - gyakorlatilag mindegyik gép ugyanaz: 1.6 GHz-es Atom processzort, az öregecske Intel 945-ös chipsetet, és 8.9" vagy 10"-os kijelzőt kap az összes hasonló kategóriájú gép. Jómagam a Packard Bell Dot és a Lenovo Ideapad S10 között vaciláltam, amikor megláttam, hogy a Toshiba NB100-hoz jóval olcsóbban, mindössze bruttó 72000 Ft-ért hozzá lehet jutni. A kérdés ezzel el is dőlt, így megvásároltam a Toshibát. Persze ennyi pénzért a legkisebb felszereltségű modellt kapjuk meg: 512 MB memória, 80 GB-os HDD és Linux operációs rendszer jár hozzá.
Az aprócska doboz praktikus hordozófület kapott. A mellékelt tartozékok felsorolása nem fog órákig tartani: mindössze néhány leírást, és egy Linux-os backup lemezt kapunk a géphez (kissé vicces arra gondolni, hogy egy optikai meghajtó nélküli gép esetében szükség esetén hogyan telepítenénk erről újra a rendszert :) ). Nemhogy hordozó tasakot, de még Windows-os drivereket sem kapunk - szerencsére a driverek letölthetők a Toshiba honlapjáról. Sebaj, a gép olcsó volt, így még maradt pénzem némi upgrade-re is: az 512 MB-os memóriamodul helyére beszereztem egy 2 GB-osat, a meglehetősen lassú és viszonylag hangos 80 GB-os merevlemezt pedig egy 32 GB-os SSD meghajtóval helyettesítettem. Sajnos ez utóbbi cseréjéhez szét kellett szerelni az egész gépet, mert nem lehet hozzáférni kívülről.
Kívülről egész pofás a kis Toshiba. Bár a képen nem igazán látszik, a felső burkolat fényes anyagból készült. Bár én személy szerint nem vagyok oda az ezüstmetál színért, ennek a gépnek meglehetősen jól áll. Emellett fekete és pezsgő színben is kapható az NB100. Sajnos az akku hátul kilóg a gépből, mint a legtöbb netbook esetében.
A gépet kinyitva a minőségérzetünk jelentősen romlik. Az alsó rész olcsó, kopogós műanyagokból épül fel. A dizájn meglehetősen egyszerűre sikerült. A 8.9"-os, 1024x600 felbontású kijelző tükrös felületű, ezt sokan nem szeretik, de én kifejezetten örültem neki. Meglepően szép képe van, és LED-es háttérvilágításának köszönhetően meglehetősen homogén a fényereje. Természetesen TN+Film paneles, ennek ellenére az oldalsó betekintési szögei egész jók. A függőleges betekintési szögekről már jobb nem beszélni, pedig egy ilyen kis gép esetén a függőleges betekintési szögek fontosabbak lennének. A kijelző felett egy 640x480-as felbontású webkamerát találunk. A képminőségétől nem fogunk hanyatt esni, de MSN/Skype videózáshoz tökéletesen megfelel. A kijelző alatt a hangszórók rácsa található.
A csatlakozók számát nem vitték túlzásba a Toshiba mérnökei, de végülis mindent megkapunk, ami a működéshez szükséges, ráadásul elosztásuk logikus, a kényelmes használatot segíti. Bal oldalon mindössze egy USB port árválkodik, ennek oka, hogy itt található a beépített merevlemez, rögtön a gép szélénél. Praktikus lett volna ide egy ajtót vágni, hogy a gép megbontása nélkül is cserélhető legyen, de sajnos mégsem tették. Elöl, a touchpad mellett balra láthatjuk az audio csatlakozókat, konkrétan egy fejhallgató és egy mikrofon csatlakozót. Jobb oldalon két további USB portot, valamint az SD kártyaolvasót találjuk, emellett ebbe az irányba fújja a levegőt a gép hűtése is. A d-sub video kimenet, a LAN port és a töltő csatlakozója a gép hátuljára került. A gép tömege mindössze kicsivel több, mint 1 kg, hűtése pedig elképesztően halk, alapesetben szerintem nem is forog, de terhelve is alig hallani. Ráadásul ezt a billentyűzet egyik gombjának segítségével még tovább halkíthatjuk.
A billentyűzet méretéhez képest jól használható. A legtöbb magyar ékezetes karakternek helyet szorítottak rajta, egyedül a hosszú í betűt kényszerülünk az FN gomb lenyomásával használni. A jobb felső sarokban a bekapcsológombot találjuk, ezen kívül egyéb multimédiás gombokat nem kapunk. A touchpad jól használható, és gombjai is korrekt méretűek. Érdekes, és praktikus megoldás, hogy a visszajelző LED-eket a touchpad alsó szegélyére integrálták. Alapesetben nem látszanak, és apró piktogramok formájában világítanak.
Az akku 4 cellás, és 38Wh teljesítményű, természetesen Li-ion technológiájú. A Windows teljes töltöttségnél kicsit több mint 3 és fél óra üzemidőt saccolt, amit a netes tesztek is megerősítenek (én még teljesen lemeríteni nem próbáltam). Azt hiszem ez meglehetősen korrekt érték. Én személy szerint kevesebb üzemidővel is megelégednék, ha cserébe az akku nem lógna ki a gép hátulján. Talán később lesz a géphez kisebb teljesítményű és méretű akku.
A töltő igazából az egyetlen gyenge pontja a gépnek. Méretre nem sokkal kisebb, mint egy átlagos notebook tápja, de a fő probléma az, hogy ha úgy töltjük vele az akkut, hogy a gép ki van kapcsolva, akkor egy idő után magas frekvenciás sípoló hangot ad ki.
Itt látható a 2 gigás Kingston modul, amit beszereztem a géphez. Elvileg 667-esnek vettem, de az Everest szerint 800-as. Persze ez teljesen lényegtelen, hiszen a gép csak 533-on hajtja. A BIOS-ban a legalapvetőbb beállításokon kívül (integrált eszközök tiltása, boot sorrend beállítása) semmilyen más lehetőségünk nincs. Nemhogy a teljesítmény paramétereit nem állíthatjuk, de még a hardware monitoring opció is hiányzik. Persze érthető, hiszen egy ilyen kis gépet ki akarna tuningolni? Ennek megfelelően a RAM 533 MHz-en jár, 4-4-4-12-es időzítésekkel. A processzor 1600 MHz-es órajelét üresjáratban 800 MHz-re veszi vissza. Bár ennek a tesztnek nem célja a gép teljesítményének bemutatása, hiszen a platform sebességéről rengeteg teszt található a neten, azért végeztem néhány mérést. Elsőnek lássuk az Everest memória olvasás tesztjének eredményét:
Mivel nincs dual channel (hiszen csak 1 db memóriamodul tehető a gépbe) ezért nyilván nem fogunk elszédülni a sebességtől. Azért a Pentium M-et így is megverte :)
Ezen a második képen az Everest CPU Queen benchmarkjának eredménye látható. Bár a kis Atom csak 1 magos, támogatja a Hyperthreading technológiát. Érdekes látni, hogy megverte a 3.4-es Extreme Edition P4-et :)
Összegezve a látottakat, szerintem a gép sebessége általános felhasználásra tökéletesen elég. Azért nem álltam meg, hogy ne futtassak egy 3DMark tesztet is :) Bár a chipsetbe integrált Intel 945GSE egyértelműen nem játékra lett kitalálva, elvileg DirectX 9-es képességekkel rendelkezik. 166 MHz-es órajelen dolgozik, és 4 pipeline van benne. A rendszermemóriából 128 MB memóriát foglal (ennek mértéke szintén nem állítható a BIOS-ban).
Mivel a kijelző nem támogatta a 3DMark 2001 default felbontását (1024x768), így 1024x600-as felbontásban futtattam. Az eredmény nagyjából egy asztali gépekbe szánt GeForce 2 MX-ének felel meg. Néhány régebbi játék futtatására talán alkalmas.
Összességében nagyon elégedett vagyok a kis Toshiba NB100-al. Az árát teljes mértékben megérte, és bár itt-ott tetten érhetők a költségcsökkentés jelei, alapvetően egy jó minőségű, és a mindennapi munkához tökéletesen elegendő sebességű, emellett könnyen hordozható gép.
