Ma délután a buszon utazva hangos tinilány-csacsogásra lettem figyelmes. Ezzel nem is lett volna semmi gond, a 12 évesek, ha sokan vannak, hangosak. A szokásos "holnap milyen ruhát veszel fel", illetve "a Bence de bunkó volt" témákat járták körül.
Azonban valami más is feltűnt. Mit is isznak a lányok? Ööö izé, ez most komoly?! Hell energiaitalt, ráadásul a nagyobbik kiszerelésből, a három lányból kettő.

Remélem egyszer apukátok észreveszi, és elbeszélget a fejetekkel...

Kattints IDE a videóhoz!

Nem ivóvíz Egyebet nem tudok elmondani, kérem kapcsojja ki.

A folyóparton:

Afrikában:

Indiában:

Az óceánban:

A Lidl parkolóban:

Pest, 1827. május 7. – 1897. január 17.

Vajda János: Nyári éjjel

I

Innen föl a Szírius csillagáig,
E képzelemfárasztó messzeség,
Mely már előttünk végtelennek látszik,
E napszögekkel kivert íves ég,

E szörnyü távol a nagy egyetemben -
Mi ez egyéb? - egy kulcslyuk, melyen át
A mindenség titkát fürkésző lelkem
A megfoghatlan végtelenbe lát.

S mit látni ottan? - Csillagok-, napoknak
Megszámlálhatlan tündöklő raját,
Amint az űrben forgva vándorolnak
Egymás körül s együtt, tovább, tovább...

Mennek, menelnek, mint a fővezéri
Szemlére kivezényelt hadsereg.
Kisebb-nagyobb közökben egymást éri
Dandár, hadosztály, zászlók, ezredek.

Mennek külön-külön, kimért ütemben,
Egy-egy vezér után minden csapat,
S mind valamennyi egyfelé, szünetlen,
Fagyasztó fegyelemben, hallgatag.

Kattints IDE a videóért!

Azért a Pókemberrel ilyen nem szokott előfordulni

„Férfi és nő hogyan is érthetné meg egymást, hisz mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit…”

Karinthy Frigyes - Capillaria

József Attila: Óda

1

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

2

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!

Új netceleb született néhány hónappal ezelőtt. Bartos Csaba Istvánnak hívják ezt a derék embert, aki magát tanyasi filozófusnak, egészen pontosan a világ legnagyobb filozófusának (!) titulálja.
Honlapját itt érheted el, videóblog-bejegyzéseit pedig a YouTube-on. Az angol nyelvű Wikipedia-n is olvashatunk róla egy ismertető cikket, illetve követői egy blogot is indítottak mesterük tiszteletére.

Meséljen inkább ő saját magáról, és az eszméiről:

Orgona ága, barackfa virága

Orgona ága, barackfa virága
Öltözzetek új ruhába,
anyák napja hajnalára
illatosan.

Zúgja az erdő, susogja a szellő
Üzenik az ágak-lombok,
légy te mindig nagyon boldog
Édesanyám!

Ez a levél egy online antikváriumtól jött...