Hirdetés

2020. december 1., kedd

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Vers estére 108. (Czifrik Balázs: A jó hely)

    Czifrik Balázs: A jó hely

    A város fölé építettem házam,
    nehezen megközelíthető,
    ezért látogatót alig fogadok.
    Szereztem bele asszonyt külhonból,
    s most egymás nyelvét tanuljuk.
    Szerelmünkről nincs mit írnom,
    talán csak annyit, sokat gyötrődtünk
    külön, s most már nincs választásunk.

    Kutyám furcsa szerzet.
    Házam s engem nem véd,
    s ha teheti, kerüli környékem.
    Amit kiteszek neki este,
    reggelre ugyan elfogy,
    de a környéken sok a kóbor kutya.

    Van kertem is.
    Üresen hagytam egy részét,
    körbe néhány gyümölcsfát ültettem,
    de amerre nem járok,
    azzal nem törődöm,
    s asszonyom se.
    Ő virágokat ápol,
    sárgákat és narancssárgákat.
    A napfényben teljesen egyformák.

    Lehet, hogy erre vágytam,
    egy házra a város fölött,
    ahová nehéz eljutni,
    de most mintha
    mégis sokan lennénk
    vagy nem jó helyen.

    ^Clown 1 hete 0

  • Vers estére 107. (Nemes Nagy Ágnes: Október)

    Nemes Nagy Ágnes: Október

    Most
    már félévig este lesz.
    Köd száll, a lámpa imbolyog.
    Járnak az utcán karcsú, roppant,
    négy-emeletnyi angyalok.
    S mint egy folyó a mozivászon
    lapján, úgy úsznak át a házon.

    Acetilén
    fényében ázik
    az útjavítás. Lenn a mélyben,
    iszamos, hüllő-hátu cső,
    pára gyöngyösödik a kérgen,
    s a városon, mint vér a gézen,
    általszívódik a nyirok.

    Vékony
    tűz nyüszít, sustorog,
    mellette kucsmás, birka-bundás,
    mint a makk-ász, guggol a munkás,
    fölötte hengerhasu gépek,
    rájuk irva: "Consolidated."
    S egy fa. Akár a régi csap,
    csöpörésznek a targalyak,
    szalad, olajjal töltekezvén
    a gép gömbölyű béka-testén,
    majd a bundára ér a csepp,
    s fölsír a tűz: megérkezett.

    Neonfény
    lobban és lehull.
    A vizes kőre rácsorog.
    Valaki, messze, úgy vonul,
    hogy a köd kilométer-odva
    énekét tompán sokszorozza -
    hallani, amint tántorog.

    ^Clown 4 hónapja 0

  • Epic Fail! 96. - Cápaszeretet

    ^Clown 4 hónapja 7

  • Vers estére 106. (Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb)

    Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb

    A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

    Ácsorgok mélázva e kő-villany-szigeten:
    az Oktogonon.
    Csütörtök este van.
    Nem átkozom magam.
    Nem siratom.

    Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog,
    Lábamnál olaj-szivárvány-patakok
    és föltorlódott esőhólyagok.
    Mint mozgékony-bőrű kaméleonok
    agyag-csipkekorsó szeme forog
    a nyüzsgő buborék-állatok
    vízhártya-szeme.
    Csillámbársony-bőrük gyűrődik, mozog,
    színét cseréli szín után.
    Egymáson másznak a piros-taréjú eső-gyíkok.
    Ez a tér a virágzó kő-magány
    Galapagos-szigete.

    Magam vagyok.

    A tér, mint kivilágított óriáskerék forog,
    hajói: taxik, autóbuszok, villamosok,
    ablakai: a kirakatok,
    ringyói: a födetlen ivarszervű gladióluszok.

    Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog.

    Kiáltoznak az újságárusok.
    Hallgatnak a virágárusok.

    Fák, tetők, kémények fölé fémvázak emelik
    a csönd állatfényvirágait,
    az éj pillanat-lényeit,
    elektromosság-szörnyeit.

    Szívem az égre feszítve látja sorsát:
    mint óriás szines agyvelő,
    villany-térkép vibrál fölöttem:
    Magyarország.

    Folytatás...

    ^Clown 5 hónapja 0

  • Vers estére 105. (Petri György: "A munka világa")

    Ritkán álmodom.
    Erről szoktam.
    „Munka világa” – hideg hányadék.
    A csiszológépek iszonyú hangja,
    a spén olajszaga.
    Ezt kellett volna
    megszeretnem. A vastrepniket,
    a kövér munkásnők hónalj-szagát.
    Meg a durva
    inasgyerek-basztató vicceket:
    mikor elküldtek reszelőzsírért
    meg kanyarfúróért,
    aztán a műhely rajtam röhögött,
    amikor bambán jöttem vissza,
    hogy ilyen nincs. „Jól van, kisfiam”
    mondta a szelíd főművezető,
    „jó munkaerő leszel, rövidesen,
    fölterjesztünk szűz mária valagrendre”.
    Ilyenek mentek a „politechnika”
    becenevű tantárgy alkalmából
    minden hét csütörtökén
    reggel hattól (!) kettőig.
    Akkor határoztam el,
    hogy bérgyilkos, idegenlégiós
    előbb leszek, mint melós.
    Dolgozni? Ennyiért? Itt?
    No nem. Azt „nem, nem, soha”.
    Inkább éhen halok.
    Az sokkal kényelmesebb.
    Nincs blokkolóóra,
    nincs portás,
    ki a táskámban kutat.
    És lőn. Harminckét
    éve én munkahelyet
    nem láttam és már
    soha nem is fogok.
    Magánzó lettem. Írni is csak,
    ha kedvem tartja. Így
    lettem profiból műkedvelő.
    Ezért kedvelem ezt a képet is:
    fölötte mint egy Kádár-korszaki
    kocsma fölött
    képzelt neon-felirat villog:
    „Ki itt belépsz, hagyj föl minden reménnyel.”
    Itt dolgozni kell:
    ez itt a Pokol.

    ^Clown 5 hónapja 0

  • Vers estére 104. (Babits Mihály: Nyugalmas téli kép)

    Babits Mihály: Illusztrációk mindenféle könyvekhez - 5. Nyugalmas téli kép.

    Olyan csöndes előkelő utcák,
    annyi kedves, nemes villaház:
    itt a hintót még paripák húzzák
    itt a pénzes nyugalom tanyáz
    itt az úri elvonult családok
    bubusgatják gyermekeiket
    ha a várost tengernek mondjátok
    ez egy békés árnyas kis sziget.
    Tél van most. A hófehér falombok
    cifra mintás stukkatur plafon
    udvarokban hófehér galambok
    ugrálnak a hófehér havon.
    Vaskapukon zuzmarával mintáz
    a finom fagy - efemér relif
    fenn az égen pelyhes dunnán hintáz
    egy fehérbundájú friss, naiv
    tizenkétesztendős gyermekangyal
    dunna közül néha lekacsint
    (szeme huncut, félig hunyt és kancsal)
    s a csöppke kis leánynak leint
    kit az utcán, kapu előtt, gondos
    melegen felöltöztetve lát
    zsinóron vezetni egy bozontos
    hosszúszőrű nagy fehér kutyát.

    ^Clown 12 hónapja 0

  • Vers estére 103. (Tandori Dezső: Miért? Hova?)

    Tandori Dezső: Miért? Hova?

    Hova? Nehezebb kérdés. Van helyette
    áthidaló megoldás: ennyi: merre?
    Menj valamerre,
    aztán majd kiderül, mi a sora,
    s ha odajutottál, látod, hova.

    Ilyeneket könnyen mondhat az ember,
    mondd csak, amíg valaki jó pofán ver,
    hogy neki másfél órát tülekedni
    kell, közlekedni, te meg ilyenekkel jössz.
    Mint link angyal,
    meglógva Uradnak kötelező
    gyakorlatából, s ki a te Urad, ha
    nem egy bizonyos tandoridezső,
    aki nem tudja, merre és hova,
    és csak az okos tanácsokat adja,
    mint egy link angyal, testtelen (amúgy se
    hiszel a blőd hogynézkibe, a képbe),
    besurransz pofánverőd szobájába,
    megnézni, mi a közelebbi ábra.
    Hogy megy? Mire jut? Túl a kvízen,
    a focin, három sörön, mostan éppen
    az akció jön, és készül szegényem,
    hogy másfél órát (na jó, óra tíz
    percet) tülekedjen, és megvitassa,
    bár neki abból megint senki-haszna
    csupán, hogy Vigyor Madara: a csíz…!!!

    ^Clown 2 éve 0

  • Vers estére 102. (Tóth Árpád: Meddő órán)

    Tóth Árpád: Meddő órán

    Magam vagyok.
    Nagyon.
    Kicsordul a könnyem.
    Hagyom.
    Viaszos vászon az asztalomon,
    Faricskálok lomhán egy dalon,
    Vézna, szánalmas figura, én.
    Én, én.
    S magam vagyok a föld kerekén.

    ^Clown 2 éve 1

  • Vers estére 102. (Szabó Lőrinc: Titkok)

    Szabó Lőrinc: Titkok

    Virágok közt hevertünk… Nemcsak arcod,
    egész tested oly idegen varázzsal
    kezdett ragyogni, mintha tűnt korok
    titkai keltek volna ujra benned,
    s az esti rét minden füve-virága
    lassan feléd fordult: uj fény felé.
    Először szótlanul csodáltuk az
    isten homlokán szálló fellegek
    szenvedélyes vörösét, majd, mikor
    elhallgattak a lombok énekes
    lakosai, melled fölé hajoltam
    s átcsapott rajtam a rémült, a boldog
    felismerés, hogy míg az alkonyat
    lobogása koszorúzta fejed:
    a szűzi Hold szállt le benned az égről
    s a buja Flóra csókol csókjaidban.

    ^Clown 2 éve 0

  • Vers estére 101. (Kosztolányi Dezső: Mérgek litániája)

    Kosztolányi Dezső: Mérgek litániája

    Mind szeretem. A titkos zűrzavarban
    csendben susognak hozzám, mint a sír.
    Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva,
    akár a gyémánt, a rubin s zafir.

    Az ópium volt első ideálom,
    az álom, az én altató arám;
    csak rám lehell és az enyém, mi drága,
    enyém lesz Kína, Tibet és Japán.

    Lihegve néztem ódon patikában
    az atropin megcsillanó levét.
    Bús kedvesünk szemébe álmokat lop
    s sötét szeme az éjnél feketébb.

    Szeretem a tápláló s gyilkos arzén-t,
    mert vézna arcunk tőle gömbölyül
    és éltető rózsás lehelletére
    az élet és a halál leng körül.

    Fejfájasztó homályos délutánon
    az antipyrin-hez esedezünk.
    Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül
    és óriási lesz pici kezünk.

    A koffein komoly, nyugodt barátunk,
    mélységek kútja, bölcsek itala.
    A veronál vén gyermekek dadája,
    a morfium az örök éjszaka.

    A nikotin zavart füstfellegében
    keleti lázak fátyola remeg.
    Az alkohol gyógyítja életünket,
    ezt a fekélyes, óriás sebet.

    Hogy integetnek, hívnak és üzennek,
    ha bánatoktól bong a beteg éj:
    az éjjeliszekrényünkön alusznak
    és hallgatásuk is zokog, zenél.

    Folytatás...

    ^Clown 2 éve 0

  • Vers estére 100. (József Attila: Kész a leltár)

    József Attila: Kész a leltár

    Magamban bíztam eleitől fogva -
    ha semmije sincs, nem is kerül sokba
    ez az embernek. Semmiképp se többe,
    mint az állatnak, mely elhull örökre.
    Ha féltem is, a helyemet megálltam -
    születtem, elvegyültem és kiváltam.
    Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
    ki ingyen adott, azt szerettem érte.
    Asszony ha játszott velem hitegetve:
    hittem igazán - hadd teljen a kedve!
    Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
    Okos urak közt játszottam a bambát.
    Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
    ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
    Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
    de ágyban végzem, néha ezt remélem.
    Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
    Éltem - és ebbe más is belehalt már.

    1936. november-december

    ^Clown 2 éve 0

  • Vers estére 99. (Szabó Lőrinc: Nyár)

    Szabó Lőrinc: Nyár

    Nyár. Kert. Csönd. Dél.
    Ég. Föld. Fák. Szél.
    Méh döng. Gyík vár.
    Pók ring. Légy száll.
    Jó itt. Nincs más
    csak a kis ház.
    Kint csönd és fény.
    Bent te meg én.

    ^Clown 2 éve 1

  • Vers estére 98. (Sarah Key: A típus)

    Sarah Kay - A típus
    (The Type)

    Ha felnősz és olyan nő leszel, akit a férfiak nézni akarnak,
    hát hagyd, hogy nézzenek. De ne téveszd össze a szemet a kézzel.

    Vagy az ablakkal.
    Vagy a tükörrel.

    Hadd lássák, hogy néz ki egy nő.
    Talán egyet sem láttak még azelőtt.

    Ha felnősz és olyan nő leszel, akit a férfiak meg akarnak érinteni,
    hát hagyd, hogy megérintsenek.

    Néha nem is te vagy, akiért nyúlnak.
    Hanem egy üveg. Egy kilincs. Egy szendvics. Egy trófea. Egy másik nő.

    De a kezük téged talál meg először. Mégse hidd magad őrangyalnak.
    Vagy múzsának. Vagy ígéretnek. Vagy áldozatnak. Vagy desszertnek.

    Nő vagy. Csont és bőr. Ideg és véna. Haj és izzadság.
    Nem metafora. Nem bűnbánat. Nem mentség.

    Ha felnősz és olyan nő leszel, akit a férfiak ölelni akarnak,
    hát hagyd, hogy öleljenek.

    Egész nap igyekeznek szépen kihúzni magukat –
    ám ez még az egyedfejlődés e fokán sem hat természetesnek: feszíti az izmokat,

    mereven tartja a karokat és a gerincoszlopot. Csak néhány férfi akarja megtanulni,
    milyen érzés kérdőjelként csavarodni köréd,

    és elismerni, hogy nincsen válaszuk mindarra,
    amire azt gondolták, mostanra már lesz;

    Folytatás...

    ^Clown 3 éve 1

  • Költészet napjára - József Attila: LEVEGŐT!

    József Attila: LEVEGŐT!

    Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
    hazafelé menet?
    A gyepre éppen langy sötétség szállott,
    mint bársony-permeteg
    és lábom alatt álmatlan forogtak,
    ütött gyermekként csendesen morogtak
    a sovány levelek.
    Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
    a város peremén.
    Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
    A hűvös televény
    a lámpák felé lesett gyanakvóan;
    vadkácsa riadt hápogva a tóban,
    amerre mentem én.

    Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
    e táj oly elhagyott.
    S im váratlan előbukkant egy férfi,
    de tovább baktatott.
    Utána néztem. Kifoszthatna engem,
    hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
    mig nyomorult vagyok.

    Számon tarthatják, mit telefonoztam
    s mikor, miért, kinek.
    Aktákba irják, miről álmodoztam
    s azt is, ki érti meg.
    És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
    előkotorni azt a kartotékot,
    mely jogom sérti meg.

    És az országban a törékeny falvak
    - anyám ott született -
    az eleven jog fájáról lehulltak,
    mint itt e levelek
    s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
    mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
    s elporlik, szétpereg.

    Folytatás...

    ^Clown 3 éve 1

  • Óraátállítás 2018 tavasz

    Holnap hajnalban, azaz március 25-én 2:00-kor kell az órákat 1 órával előre, 3:00 órára állítani.
    Egy órával kevesebbet lehet aludni, cserébe tovább lesz világos :)

    Mi a véleményetek a nyári / téli időszámításról?

    ^Clown 3 éve 167

  • Epic Fail! 94. - Fizuemelés

    Azért nincs mindenhol...

    ^Clown 3 éve 4

  • Vers estére 97. (József Attila: Reménytelenül)

    József Attila: Reménytelenül

    Lassan, tünődve

    Az ember végül homokos,
    szomorú, vizes síkra ér,
    szétnéz merengve és okos
    fejével biccent, nem remél.

    Én is így próbálok csalás
    nélkül szétnézni könnyedén.
    Ezüstös fejszesuhanás
    játszik a nyárfa levelén.

    A semmi ágán ül szivem,
    kis teste hangtalan vacog,
    köréje gyűlnek szeliden
    s nézik, nézik a csillagok.

    Vas-színű égboltban...

    Vas-színű égbolton forog
    a lakkos, hűvös dinamó.
    Óh, zajtalan csillagzatok!
    Szikrát vet fogam közt a szó - -

    Bennem a mult hull, mint a kő
    az űrön által hangtalan.
    Elleng a néma, kék idő.
    Kard éle csillan: a hajam - -

    Bajszom mint telt hernyó terül
    elillant ízű számra szét.
    Fáj a szívem, a szó kihül.
    Dehát kinek is szólanék - -

    1933. március

    ^Clown 3 éve 0

  • Vers estére 96. (József Attila: Születésnapomra)

    József Attila: Születésnapomra

    Harminckét éves lettem én -
    meglepetés e költemény
    csecse
    becse:
    ajándék, mellyel meglepem
    e kávéházi szegleten
    magam
    magam.

    Harminckét évem elszelelt
    s még havi kétszáz sose telt.
    Az ám,
    Hazám!

    Lehettem volna oktató,
    nem ily töltőtoll koptató
    szegény
    legény.

    De nem lettem, mert Szegeden
    eltanácsolt az egyetem
    fura
    ura.

    Intelme gyorsan, nyersen ért
    a „Nincsen apám” versemért,
    a hont
    kivont

    szablyával óvta ellenem.
    Ideidézi szellemem
    hevét
    s nevét:

    „Ön, amig szóból értek én,
    nem lesz tanár e féltekén” -
    gagyog
    s ragyog.

    Ha örül Horger Antal úr,
    hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
    sekély
    e kéj -

    Én egész népemet fogom
    nem középiskolás fokon
    taní-
    tani!

    1937. április 11.

    ^Clown 3 éve 4

  • Vers estére 95. (Szabó Lőrinc: A rabszolga)

    Szabó Lőrinc: A rabszolga

    Túrtam és átkoztam a Földet
    s egy Óriás lépett elém.
    – Ki vagy? – mint vas, kongott a hangja. –
    – Rabszolga, – válaszoltam én.

    – Kinek a szolgája? – A Földé! –
    mondtam vad gyűlölettel. Ő
    erre fölvett a tenyerébe
    és: – Ne félj, – súgta, – a jövő

    majd megszabadít zsarnokodtól,
    csak őrizd jól a titkomat:
    népem, a Vas-Nép, lázadásra
    készülődik a föld alatt! –

    Ezt mondta a Vas-Óriás és
    eltűnt… Én kínlódtam tovább,
    túrtam a földet s átkozódtam
    száz hosszú, hosszú éven át,

    s reménykedve s csalódva néztem,
    a lélektelen, lomha, vak
    hadak hogy hevernek a földön,
    kéz, láb s agy nélkül, a vasak,

    láttam, hogy tűrnek, mint a hullák,
    erősek, engedelmesek,
    ekének, ásónak, kapának
    mind ideadják testüket,

    de láttam azt is, hogy maguktól
    nem tudnak megmoccanni se,
    láttam, e halott nép az élő
    Földet nem győzi soha le.

    Hívtam hát ujra a Vezért, az
    Óriást, s elmondtam neki,
    hogy mi kell még és hogy lehetne
    a vén Földdel megküzdeni.

    Az Óriás szemembe nézett
    és, lassan, szólt: – Ha igazán
    gyűlölöd, – (bólintottam), – akkor
    mégis mi győzünk! – Azután

    Folytatás...

    ^Clown 3 éve 2

  • Vers estére 94. (Bornai Tibor: Aki csak pisilni ment a cukrászdába)

    Bornai Tibor: Aki csak pisilni ment a cukrászdába

    Erre járt, nem is jött,
    csak úgy hozta a lába,
    bűntudatát rosszul leplezve arcán,
    aki csak pisilni jött a cukrászdába.

    Krémesnek, feketekávénak, szörpnek
    reá nem hat illatos varázsa,
    hiszen ő ilyet evett már,
    és csak pisilni jött a cukrászdába.

    De azért ő mégis ember,
    ezt ismételgeti magába,
    s eltűnik szem elől egy percre,
    aki csak pisilni jött a cukrászdába.

    Kifelé már könnyebb,
    a pincér fölényes arccal néz utána,
    - De hát kimenni csak szabad - gondolja ekkor -,
    aki csak pisilni ment a cukrászdába.

    ^Clown 3 éve 0

  • Vers estére 93. (József Attila: Egy kisgyerek sír)

    József Attila: Egy kisgyerek sír

    A sötét szoba sarkában zokog
    egy tehetetlen, guggoló gyerek.
    Sír, mint a cipő alatt a homok.
    Vergődik, mint a nehéz tengerek.

    Könnyes, miként északra nyíló völgy.
    Könnyes, mint könnyes a szem ürege.
    Könnyes, miként a kő alatt a föld.
    Könnyes, miként az ablak üvege.

    Sír, mint ahogy a vízben sír a mész.
    Sír, mint a víz sír a fedő alatt.
    Sír, mint a holt fa, melyet tűz emészt.
    Sír, mint csarnokban a futószalag.

    Melybe az ember, állat és növény
    belehelt minden élő meleget
    s jegesen porlik sziklák peremén -
    sír, mint a szél az Érchegység felett.

    Sikolt, mint ölben újév malaca.
    Sikolt, mint kés-él, ha köszörülik.
    Sikolt, mint rozs, ha szeli a kasza.
    A tepsiben a hús nyöszörög így.

    ... Mint könyvelő, ki csendben hazatér,
    ruháját rendben székére teszi,
    ágy szélén mereng, morog, útrakél -
    puffannak apró, gyors lépései -
    egy síkra, havat kóstolva üget
    a zöld holdfényben, merev éjszakán,
    kotor, vakog, nyalná a sós eget, -
    így vonít ő; a pusztán a magány...

    Vinnyog, mint hántott kukoricacső.
    Vinnyog, mint szalma az alvó alatt.
    Vinnyog, mint hülye, kit nyom az idő.
    Vinnyog, mint eb, mely ostorba harap.

    Folytatás...

    ^Clown 3 éve 0

  • Epic Fail! 90. - SÜN!

    Csehek valamiért úgy gondolták, hogy a címerállatukat ezen kompozícióban emelik a középpontba...

    ^Clown 4 éve 0

  • Vers estére 92. (Peer Krisztián: Már mást szeret)

    Peer Krisztián: Már mást szeret

    Elvettek tőlem egy ízt,
    és most ízetlen minden.
    Rágatlan megy le a falat,
    koncentrálnom kell a korty előtt.
    Közös élményből az előkóstoló nyála:
    onnan is hiányzik, ahol már akkor sem volt jelen,
    ahol - én hülye - egyedül éreztem magam.
    Megszokni az űrt, azt az ízt kikeverni: nem lehet -
    töltekezem a rosszullétig és tovább.
    A kedvenc ízem - mondom utólag -
    megtalált és még egészben talált,
    most (egészen elhagyom magam) kéz a kézben jár
    a jóleső és a fájdalmas mindegy,
    egyfelé, mindig egyfelé.
    Viszont teljes sötétben - ezt is utólag mondom -
    könnyebben tájékozódik, aki becsukja a szemét;
    és a vak is lát valamit,
    ahogy az ízvaknak is muszáj ennie.

    ^Clown 4 éve 0

  • Vers estére 91. (Lackfi János: A fekete router)

    Lackfi János: A fekete router

    Szilágyi
    Örzsébet
    E-mailjét megírta,
    Emoti-
    Konokkal
    Azt is telesírta.

    Fiának
    Megy a mail
    London városába,
    Ahol az
    Mosogat
    Egy setét kocsmába'.

    "Gyermekem,
    Jól vagy-e
    London városában?
    Megjött-e
    A csomag?
    Benne kis kolbász van!

    Egyél ám!
    Nem fázol?
    Van ott meleg holmi?
    Inglisül
    Beszélsz már?
    Tudunk majd szkájpolni?

    Kell-e pénz?
    Idenézz,
    Nem élünk nagy lábon,
    De amit
    Spórulunk,
    Összeguberálom.

    Hát az az
    Egyetem?
    Gyűjtesz a tandíjra?
    S az a lány?
    Gwendoline...
    Olyan, mint egy díva!"

    Kattintja
    A küldést,
    Sürgeti a gépet,
    Ám a rend-
    Szerhiba
    Fel éppen most lépett.

    "Apukám,
    Levelet
    Írtam a gyereknek,
    A szöveg
    Hova tűnt?
    Kihajítom eztet."

    "Letöröm
    Derekad,
    Ha a gépet bántod!
    Egy vagyon,
    Aranyom,
    Kérjük meg a Márkot!"

    "Értem én,
    Szomszéd úr,
    Hogy a cucc beégett,
    Gőzöm sincs,
    Mi a baj,
    Hívják fel a céget!"

    "Vinné el
    E-mailem
    Bár valami angyal.
    Úgy talán
    Szót váltok
    Az én kisfiammal!"

    Folytatás...

    ^Clown 4 éve 1

  • Vers esétre 90. (Skobrák Máté: ameddig várlak)

    Skobrák Máté: ameddig várlak

    az éjszakába kavicsokat dobálok
    figyelem ahogy a zavar
    egyre táguló
    körökben terjed
    magamban rakom össze
    ameddig várlak
    az arcod

    de bizonytalan
    hogy hol kezdődik a sötét

    hogy létezik-e többféle fekete

    ^Clown 4 éve 0

Hirdetés

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.