Múlt héten vasárnap este Bartók rádiót hallgattam a hazaúton. Kicsit talán szemerkélt az eső, a nátriumlámpák felülről világították a barna és vörös faleveleket. Tökéletesen illett ez a zene a hazaúthoz.

Nemesis: Virágének

Hej, tulipán, tulipán
Fényes szegfű, szarkaláb
Tele kertem zsályával
Szerelem lángjával
Nyisd ki rózsám kapudat
Hadd kerüljem váradat
Rózsafának illatja
Szívem bíztatja…

Ez egy népdal, mivel az egyik kedvencem, így helyet szorítottam neki a sorozatban.

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le- föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek
s amint botorkálok itt, mint részeg,
az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam
s ha emlékezni tudsz a
a hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon
vízszintesen feküsznek
s megforduló szemük kancsítva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agy-vérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk
s ők egy szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha igy reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec,
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl
és az alvóra szól a
harsány riasztó: «ébredj a valóra».
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.

Az Urániánál egy hajléktalan bácsi egészen egyedi útját választotta a kéregetésnek. Az eredeti ötletnek volt sikere

Kézzel írt üdvözlőkártyát kaptam a rendelésem mellé, azt hiszem, ennél jobb marketing nem kell

Szabó Lőrinc: Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol

Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő és vonzó rettegéssel,
mint óvatos sün alvó viperához.
- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
miért gyötör ma ily hisztérikus
és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
mint ártatlan virág az éji réten,
és álmodban is úgy játszol velem,
mintha a gyerekünkkel játszanál.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,
kitakarózva, önfeledten... Óh,
hadd szívjam messziről hajad szagát,
hadd nézzem élő csontjaid s husod
isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis
enyhülne bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
mely téged is csak rettegve kiván
s melynek szülője és dajkája csak
a rossz lélek s rossz lelkiismeret.
Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.

Vasárnap (október 25-én) hajnali három órakor - a téli időszámítás miatt - kettő órára kell igazítani az órák mutatóit.
Ismét lehet sötétben hazamenni munkából, iskolából

Depresszió / Halász Ferenc - Éjszaka, egyedül
katt. a fenti linkre, ha meghallgatnád

1. Újabb éjszaka vár
És megnyugszik a határ
Testem a várt kényelem
De elmém száguld velem
Játszom az őrültet
Vagy igazi őrült lett
Minden ember már
Hol van a határ?

2. Ismét rendbe teszem
A lelkem és az eszem
De ha nem megy indul a harc
Amíg jobb nem lesz az az arc
Aki itt van a tükrömben
Börtönőr a bőrömben
De elmém felszabadul
Békül és vadul

Ref.: Ahogy egy új nap a végéhez ér
Talán rájössz majd hogy miért
Teszed a dolgod az úton jársz
Egy boldog élet ízére vágysz

Ahogy egy új nap a végéhez ér
Talán rájössz majd hogy miért
Teszed a dolgod az úton jársz
Egy boldog élet ízére vágysz

3. Vársz
Vársz
Egy boldog élet ízére te is úgy vágysz

Az a bizonyos cikk + videó

És a reakció :

Babits Mihály: Haza a telepre

Rég elmaradt a fény, a körut;
a villanyos a sötétbe fut.

Ó Istenem, megint egyedül:
az ég, a föld megint megürül.

A villanyos az éjbe szalad:
kék villanások a sín alatt.

Ó távoli villany, száz régi est! -
Rideg hátad mögött, Budapest!

Örömvölgy-utca, örömtelen:
szeszgyár, kis korcsma, köz-szerelem.

Kültelki házak udvarai,
hol nappal a korcs kintorna rí,

s hol az éjben, kéjben szenvedőn
nyögi párzó macska a háztetőn,

jaj, gyermekhangon, az Állati Lét
kitettje, iszonyu kényszerét.

Sivítva surran az éji sinpár
fölött a kocsink s fordulva himbál

a Ganz-gyár únott falainál
hirtelenebbül a nappalinál.

A gyár, a Ganz-gyár, ó Mária!
s a pesti lapos Kálvária!

A gyár tetején nagy éjjeli nap rak
tüzet vörös-izzón, nagy kerek ablak.