Tóth Bálint: Vigyázzatok az éjszakára!

`A Váci Fegyházban 1954 őszén írtam e verset, fejben; máig is csak
így őriztem. Nem lett volna tanácsos papírra vetni napjainkig.
De vállalom. Nem a mai jövőnek szól, de a már befejezett jövőnek:
1956-nak.`

Vigyázzatok az éjszakára!
öldöklő karddal jár az angyal,
s jaj a háznak, mit megjelöltek
véres sávval, véres csillaggal!

Jaj, akinek ma szíve néma,
s nem kondul fájón fel a vészre,
kiben a perc lármája él csak,
nem századok harangverése.

Jaj, ki kaján örömben gázol,
fegyvert fogva önvére ellen,
s hahotás szájjal lakomázik
az országot rejtő tetemben.

S ezerszer jaj vezéreiknek,
villám ver rájuk bosszúló fényt,
viharban zajduló falkájuk
tépi szét őket farkasokként.

S elmúlnak, mint tábortűz füstje,
mint őszi lombok vörössége,
elszélednek, ponyváról pelyva,
a szétmarkoló nyári szélbe.

Megsértődni tilos!

[link]

... Salvador Dali: Narcissus metamorfózisa című festményét...

Reményik Sándor: Gyűrűt készíttetek...

Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!

Június 4. 1920.:
Én megállok e sírkő-dátumon.
Én nem megyek egy lépést se tovább.

Eszembe jutnak Nyugat népei,
A gőg, a hitszegés, a csalfaság!
A társtalanság komor bélyege
A megalázott, széttépett hazán,
Mohács, Majtény és Világos után:
Neuilly és Versailles és a Trianon!

Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt
Csak gyűlölni és megvetni tudom.
A dalai, a csipkés-finomak,
Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott:
Nekem: káromló, rút rikácsolás,
S én visszavetem néki, mint a rongyot!
Remete-nemzet lesz a magyar nép,
Mintha magányos szirten állana,
Vezeklő-oszlop tornyos tetején;
S csak Istene lesz véle, s bánata.
Eszembe jut a kettétörött kard,
És lobogóink tépett erdeje,
És néma, fagyott öblű kürtjeink, -
A némaságuk mintha zengene!

Fejes István: Titanic

Az égostromló Titanic
Már fekszik a tengerfenéken.
Az ég pedig áll mostanáig
Örök magasban, tiszta kéken,
A nap, ki Gröndland jéghegyét
Szegezte a merész hajónak,
Mosolygja, hogy nem volt egyéb
A Titanic sem, mint egy – csónak.

Pedig nem is tombolt vihar,
A részeg orkánok pihentek:
A bősz habok tornyival
Csatájuk sem volt mennyköveknek.
Álltak a lég hullámai.
Forgószél örvénysírt nem ásott,
Mégis a Titán, bár mai,
Ott van, hol az ős óriások.

Nos, ember, mit csodálod ezt?
Mit állsz a parton megriadva?
Erőidet ezerszerezd,
És ölts gyémántpánczélt magadra!
Fel, feljebb még az árbóczot,
Edzettebbé hajód aczélját!
Előre nézz, hagyd a romot,
Hogy új hajód kivívja czélját!

De akkor is, ha nő erőd,
Ha mint ma, több lesz milliszor.
A gőgös czímet letöröld
Hajódról, melylyel együtt úszol.
Nincs óriás, csak a nagy ég.
S alatta a mélységes tenger,
De kicsi volt és kicsi még
A tenger és ég közt az – ember!

Moderátori kérésre a kép törölve lett.

2012.03.25-én hajnali 2:00-kor 3:00-ra kell átállítani az órákat, el ne felejtsétek lefekvés előtt! Rossz hír, hogy egy órával kevesebbet tudunk aludni, viszont holnaptól 1 órával tovább lesz világos, elvileg kisebb lesz a villanyszámla is (ezt már sok kutatás megcáfolta, de ez a hivatalos verzió).

Az egyik legnagyobb oltás, amit élő televízióműsorban lenyomtak

A videóhoz kattints ide!