Csütörtökön az egyetem mellett a Gedeon Társaság az Újszövetséget osztogatta a hallgatóknak. Nem is tudom, mikor volt utoljára Biblia a kezemben... A Tízparancsolatot pedig már végképp elfelejtettem. Itt az ideje felidézni, azt hiszem napjainkban aktuálisabb nem is lehetne.

1.) És kihirdette Isten ezeket az igéket következőképpen: Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a szolgaság házából.

2.) Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt. Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármely alakot arról, ami az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt van. Ne borulj le elõttük és ne szolgáld õket, mert én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve õrködõ Isten, aki megemlékszik az atyák bûnérõl a fiakon harmadiziglen és negyediziglen azokon, akik engem gyűlölnek. És kegyelmet gyakorlok ezrediziglen azokon, akik engem szeretnek és parancsolataimat megtartják.

3.) Ne vedd az Örökkévalónak, a te Istenednek Nevét álságra, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki álságra veszi az õ Nevét.

Vörösmarty Mihály: A vén cigány

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vízen?
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig így volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett.
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban.
És keményen mint a jég verése,
Oda lett az emberek vetése —
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl;
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Rövid de velős történet az emberi butaságról:

Hirdetek egy laptopot itt az apróban, illetve más oldalakon is (pl. Expressz, Vatera). Vaterán jelentkezik egy úriember, hogy megtalálta a PH!-n a hirdetésemet, de a Vaterán drágábban hirdetem a cuccot (jutalékfizetés miatt). Közli, hogy vigyem lejjebb az árat (ott, a Vaterán), és akkor talán (sic!) érdekli a dolog.

Kedves ismeretlen, adatlapomat előhív, E-mail és személyes adatok megjelenítése melletti MUTASD gombra rákattint, s lőn világosság.

Ennyire nehéz ez?

"Gyönyörű dolog meghalni hősiesen, elesni az első sorban, amikor az ember hazájáért harcol. Micsoda nyomorúság elhagyni városunkat és földjeinket és elmenni koldulni idegenbe... Tehát, ha a hazátlan embert senki sem becsüli, senki sem tiszteli, senki sem könyörül rajta, akkor harcoljunk hősiesen földünkért és gyermekeinkért, ne kíméljük életünket és haljunk meg bátran."

Tercius

Kattints a képre!

Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép

1. Vers

Sár és virág, kavargó semmiség,
de hirtelen, mint villám, hogyha lobban -
két sor között - kinyíl nekünk az Ég.

2. Költők

Mint árva rokkant, aki cigarettát
koldul a hídon, úgy esdünk hitet mi.
Európa költői, kik ma élünk,
s szeretnénk szebb sziget felé vitetni.

3. Mézes kenyér

Külvárosi kapuban kisgyerek
száraz kenyeret majszol, ám - igézet -
az édes, ikrás napfény rápereg,
s ő nyalni kezdi ezt az égi mézet.

4. Nyár

Mondd, láttad-e a pusztát nyári délben,
mikor kövéren sárgállik nyugalma,
és sárga minden, mily hideg-fehéren
villant ezüst-szikrát a sárga szalma?

5. Utcanők rekkenő délben

Az utcanők fényes ruhában
akárcsak az olcsó selyemcukorkák,
s fülembe súgnak, a szélnél puhábban.

Bocha djuice MyLife cikksorozatán felbuzdulva elballagtam szépen az Eiffel téren található U26-ba, a hónom alatt az érettségimmel, nyelvvizsgámmal, két könyvári tagságimmal, illetve általános iskolai és gimnáziumi bizonyítványaimmal. Kaptam értük jó sok pontot, plusz regisztráltam a Facebook-ra is (NEEEE!), stb.

Most van összesen 4527 pontom. Ez mind szép és jó, már csak egy valamit nem értek: ennyi ponttal miért csak a 2. szinten vagyok? Kicsit átláthatatlan a djuice oldala, nem találtam semmi ponthatárt a szintekhez. Illetve azt sikerült kibogarásznom, hogy 1000 pontonként léphetünk szintet. 1000 pontig a 0. szinten vagyunk, tehát nekem a 3. szinten kéne lennem. De mégsem...

Na nem baj, még délután nekiállok végigtúrni az okleveleimet, van egy rakás sport- és tanulmányi versenyért kapott érmem és oklevelem, gyűjtögetek még

Weöres Sándor: Szózat Katitzához a férfiak ügyeiben

Kátai Kata,
Menta illata,
Levendula harmata!

Halld kérésemet,
Hogy kedvesemet,
Ki engem híven szeret,

Te ne izgassad,
Ne háborgassad
És kedvemre hagyhassad.

Keressed párod,
Meg is találod,
Ha szereted, imádod;

És ő is téged,
Tulipán szépet,
Rubintos ékességet.

Ha legény vólnék,
Reád omolnék,
Rajtad mindent tsókolnék;

De leány vagyok,
S ha lessz rája ok,
Várj, szemedbe-karmolok.

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Ady Endre: Elillant évek szőlőhegyén

Tort ülök az elillant évek
Szőlőhegyén s vidáman buggyan
Torkomon a szüreti ének.

Ónos, csapó esőben ázom
S vörös-kék szőlőlevelekkel
Hajló fejem megkoronázom.

Nézem a tépett venyigéket,
Hajtogatom részeg korsómat
S lassan, gőggel magasra lépek.

A csúcson majd talán megállok,
Földhöz vágom a boros-korsót
S vidám jóéjszakát kivánok.