Jékely Zoltán: Madár-apokalipszis
(részlet)

S üzekedő csillagok sugarában
tovább húztak nem-látható hadak
és én kétségbeesve álldogáltam
az Ítélettől vemhes ég alatt.

Mi voltam én? Mik vagytok? Mi az ember?
– gyötört a vak számtani művelet
s a végtelen elé az életemmel
tettem vádló, konok minusz-jelet.

Kattints ide a videóért!

Nem egészen úgy alakul a gól utáni ünneplés, ahogyan arra a játékos számított

Juppí, van ilyen is:

http://logout.hu/hirfolyam/bejegyzesek/szerzo/clown_2/rss.xml

Hogy mire fel az örömködés? Egyrészt én sem nagyon tudtam sokáig, mi fán terem az RSS. Itt olvassatok utána, hasznos dolog. Másrészt pedig az egyetlen közösségi (vagy mifene) oldal, ahol fent vagyok, az a Windows Live. Pár perce összekapcsoltam a Logout blogomat a Windows Live-val. Szóval az MSN-en fent lévő barátaim, ismerőseim elolvashatják, miket őrjöngök itten össze

Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem!

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

(Pest, 1847. január 1.)

Kattints ide és jön a döbbenet Vargáné már olyan tápkábelt tud, ami háznak néz ki

Várom a különféle Vargáné termékekkel kapcsolatos élményeket

Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszon,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

2010.04.15 csütörtök reggelén 7:55-kor, egy budapesti egyetemi campus dohányzójában ülve a következő beszélgetést volt szerencsém elcsípni.

Szereplők:
- egyetemi közalkalmazottak 1,2,3,4 (ek1, ek2, ek3, ek4)

- ek1: (sóhaj) Fontos az iskola manapság...
- ek2: A mi időnkbe' még érettségi se' kellett, elég volt a 8 általános.
- ek3: Régi szép idők...
- ek4: (megpróbálja poénra venni a figurát) Naná, nekem megvan a 8 általános! 6 első, 1 második!

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!

Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj…
Szállj mint a fecske, délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
észrevétlen ezer új hangja támad,
süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
ki rab hazában élni nem tudott
de vállán égett az örök kereszt
s egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
meglátogatták az itthoni árnyak,
szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
a szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.

A videóért kattints ide!

Csak félig Fail!, de mindenképp érdemes megnézni

A videó megtekintéséhez kattints ide!

Az egyik személyes kedvencem