A cikk első részében elsődlegesen arról volt szó, hogy milyen célokra érdemes otthonra szervert szerezni, illetve hogyan szükséges nekiindulni a projektnek, ez a mostani poszt pedig a különféle hardveres lehetőségeket veszi górcső alá.
Kezdjük is egy kis kitérővel, az otthoni (home) lab definíciójával: ez elsődlegesen azon szoftverek és hardverek összessége, melyeket az ember az otthona informatikai gerincének (hálózat, automatizálás, multimédia, virtualizálás) elkészítésére és fenntartására használ, illetve segítségével képes olyan feladatokat kitalálni és végrehajtani, melyek segítik őt különféle, valós informatikai feladatok megoldásában. Összességében véve általában egy szerverről és különféle hálózati eszközökről beszélhetünk, melyeken több alkalmazás fut.
Pont ezen okból most a különféle NAS-ok, illetve egycélú, ARM alapú eszközök kivesézésétől el is tekintenék, mivel ezeket általában egy cél (alkalmazás) érdekében használja az ember és nem feltétlenül alkalmasak a többfunkciós üzemelésre (illetve alkalmasak, csak éppen a gyenge hardver okán eléggé korlátozottan).
Ezután a nem feltétlen rövid bevezető után viszont lassan illik elindulni megkeresni a mondabéli cserebogarat, mely jelenleg az X86-64 irányából érkezik és elsődlegesen a különféle platformokat járja körül, funkciók, méret, ár és lehetőségek irányából.
Kezdjünk is bele, méghozzá a sokat emlegetett szerverek irányából:
A szervereket elsősorban arra találták ki, hogy különféle nagyvállalati környezetekben, eldugva fejtsék ki jótékony hatásukat a produktivitásra, mindezt magas rendelkezésreállás mellett. Ennek köszönhetően egy átlagos szerver processzormagok tekintetében egy dinnyére hasonlít, memóriája akkora, hogy meg tudja jegyezni a Walesi bárdokat, táplálása redundáns és az egész roppant hangos.
Itt most csak rackelhető szerverekről van szó, melyeket általában külön erre a célra gyártott, standardizált szekrényekbe lehet tenni. Létezik belőle 1-2-4U méretű, illetve Blade verzió is, melynél egy nagy, különféle közös funkciókat ellátó szerverbe lehet kisebb modulokat tenni, melyeken van CPU, memória és egyéb.
Közös jellemzőjük, hogy teljesen redundánsak, így egy eszközben két táp, két (vagy több) CPU, illetve általában minimum nyolc memóriahely kap helyet és ezen részegységek egy részének kiesése után is működőképes marad. Rendelkeznek emellett out-of-band menedzsmenttel (ILO, IPMI, vagy éppen IDRAC, gyártótól függően), melynek segítségével a kikapcsolt eszköz is menedzselhető hálózaton keresztül. Processzorból Intel oldalról Xeon-t fogadnak, AMD oldalról a régebbiek Opteront, az újabbak Epyc-et, memóriából pedig a hardveres hibajavítással is ellátott ECC-t.
Ennek a redundanciának sajnos a fogyasztás látja kárát, mely idle 100 wattól terjed egészen a végtelenig, illetve a fogyasztás mellett az ár sem kedvező, mivel specializált, magas rendelkezésre állású hardverről van szó. Ugyan a másodpiacon már pártízezer forintért ki lehet fogni olyan eszközt, melyben van 16-24 mag és legalább 64 giga memória, ugyanakkor ezek elég régi gépek, ennekutána, ha az ember nem kimondottan olyan alkalmazásokat futtat, melyek nagyon igénylik a többszálúságot, ráadásul süket és a szüleinél lakik, akkor érdemes inkább nem archaikus rack szerverrel kísérleteznie.
Ez a kategória kifejezetten nem ajánlott, úgyhogy lépjünk is tovább a nem kifejezetten ajánlottba, melyben az álló szerverek, illetve workstation-ök kapnak helyet:
A hardver jelentős részt itt is hasonló, mint az előző kategóriánál, általában annyi különbséggel, hogy nem feltétlen redundáns, valamivel halkabb, illetve nem rackelhető. Az álló szervereket általában KKV-k informatikai igényeire szabják, hangjuk nem olyan markáns, mint a rackelhető testvéreiké, ugyanakkor fogyasztásuk magas és itt is dönteni kell a csillagászati ár, vagy az erősen elavult technológia között.
A workstation-ök (aka HEDT) általában olyan eszközök, melyek alapja általában szerveres, viszont belül általában nem, vagy csak részben redundánsak, viszont halkak, mivel asztal melletti létezésre tervezték őket. Memóriából még mindig ECC megy beléjük (ami használtan általában olcsóbb, mint a sima), processzorból pedig a Xeon/Epyc/Threadripper vonalon mozognak. Tulajdonképpen valahol félúton vannak a hagyományos munkaállomások/épített gépek és a szerverek között.
Általában a probléma ezen gépeknél is a fogyasztás, illetve az ár, szóval vagy nagyon mély pénztárca kell hozzájuk, vagy nagyon elavult technológia lesz az eredmény.
Összességében véve a Xeonos gépek hiába rendelkeznek sok maggal és memóriával, megvásárlásuk ellenjavallt, mivel javarészt még Kossuth és Deák szerezte be őket az osztrákoktól, szóval enyhén avíttas technológia, ami a nagy fogyasztásban, illetve alacsony órajelekben csúcsosodik ki. Az alacsony órajelek azért fontosak, mert jelenleg is elég sok olyan alkalmazás van, mely processzorigényes, ugyanakkor még mindig csak egy szálat kezel, így hiába van húsz mag a gépben, ha csak egy dolgozik (khm, OPNSense).
Egyébként okkal írtam mindenhol Xeont, tekintve, hogy a használtpiacon elsődlegesen a Xeon-alapú cuccok vannak jelen, úgy nagyjából a hatodik generációig, az AMD alapú gépek viszonylag ritkák, mivel az Opteron tulajdonképpen egy kudarc volt, a különféle, Ryzen-alapú gépek meg viszonylag ritkák, hiába nő az AMD részesedése szerveroldalon is. Általában a használt business gépek 3-5 évente cserélődnek, legyen szó szerverről, vagy desktopról, így több generációnyi késés van a használtpiac azon szegmensében, ahol érdemes mazsolázni. Amúgy use-case-től függően egy ősi Xeonos szerver is jó lehet, ha valami okból kifolyólag komplett Windows infrákat kell virtualizálni, ugyanakkor, arra mindenképpen érdemes gondolni, hogy ez a villanyszámla kapcsán zsebbenyúlós lesz.
A sorozat következő része arról fog szólni, hogy mit érdemes venni sima homelabra, úgyhogy elsődlegesen a különféle minipécék, business desktopok és épített gépek táján lesz evezés, elsődlegesen a nyolcadik generációban, mivel ott tartózkodik jelenleg az ár-érték sweet spot. (Intel oldalon egészen a nyolcadik generációig kábé nulla generációs előrelépés volt teljesítményben, aztán ahogy bejött a Ryzen, úgy a nyolcadik, tízedik és tizenkettedik generáció is jelentős ugrás volt, majd azóta semmi).
Utóirat, hogy releváns infó is legyen:
Általában szerver/workstation gépek a használtpiacon három gyártótól tűnhetnek föl, ez a három gyártó a Lenovo, Dell, és a HP. Általában árban és szolgáltatásokban mind a három hasonló, viszont ugyanúgy, mint ahogy telefonok, vagy laptopok esetében, vallások szoktak kialakulni körülöttük, illetve nyilván előfordulhatnak szériahibás darabok is. Ha az embernek ilyesmire van szüksége, akkor érdemes első körben megnézni, hogy milyen generáció és kiépítés kell, aztán beállítani a megfelelő keresőszavakat és nyomkodni az F5-öt, aztán idővel némi mákkal eléugrik egy szerethető darab. Amennyiben tudod, hogy kétprocesszoros eszköz kell, annyiben érdemes ezeket egyből két CPU-val venni, mivel a hűtés és egyéb plusz alkatrészek könnyen annyiba kerülhetnek, mint a komplett gép.