Mivel mostanában megfikkant a noname ZB okosrelém, ezért gondoltam, hogy kicserélem, ha meg kicseréltem, akkor legyen róla poszt is.
Idestova már pár éve hegesztgetek okosotthonos cuccokat, mivel egyrészt szeretem, ha a lakásom is együtt hal le a szerveremmel, másrészt pedig ezen eszközök kényelmesebbé teszik az életet, illetve sok esetben olyan utólagos módosításokat is engednek, melyeket a fizikai világban elég nehéz lenne kivitelezni. Esetemben a relé elsődleges indoka az volt, hogy egy cirka hat méter hosszú folyosónak csak az egyik oldalán volt kapcsoló, így az ajtón bejőve még lehetett világosságot csiholni, ugyanakkor a másik oldalról már nem volt könnyű lekapcsolni azt.
Mivel a lakás előző tulaja erősen ad-hoc vezetékezett, amit aztán a hozzáértésem és a szakmaiságom sem tett feltétlenül jobbá, az első megoldás egy „no-neutral” (nullavezeték nélküli) okosrelé és két mozgásérzékelő volt, Zigbee alapokon, amiket Home Assistant alá integráltam a vezérléshez. Ehhez társult egy olyan automatizáció, ami mozgásra fölkapcsolja a lámpát, a mozgás elmúlása után egy perccel pedig le. Így el lehetett felejteni a villanykapcsolót, egészen addig, amíg az olcsó, Tuya alapú, Avatto márkájú relé rendesen működött és csak minimális áramot engedett át magán kikapcsolt állapotban (ennek megakadályozására van a csomagban egy ellenállás, de ha elromlik a kapcsoló, sokat nem segít). Miután viszont ez a kapcsoló is elromlott, mint a hat darab, szintén Tuya alapú okoskonnektorom, új megoldás után kellett nézni.
A megoldás pedig adta magát, mivel az elmúlt időszakban nagy mennyiségű, használt Shelly eszközt vásároltam Hardverapróról, így pont kéznél is volt egy Shelly Plus 1 vezérlő. A Shellyt szeretem, habár v1-es eszközeiket nem lehet integrálni Home Assistant-tel, de ez szerencsére v2 már, így, habár nem a leginkább megfelelő eszköz erre a célra, azért most jó lesz.
Ha már a megfelelőségnél tartunk, a sima és a plus eszközök közötti különbség, az, hogy míg a sima eszközök a bemenetet kapcsolják a kimenetre (ez általában 220V AC), addig a plus eszközök úgynevezett „dry contact” cuccok, szóval két, a kapcsolótól független vezetéket kötnek össze. Emiatt kiválóan alkalmasak termosztátok vezérlésére (általában a termosztát csak jelet ad a kazánnak, ugyanakkor áramot nem kapcsol rá), viszont hagyományos villanykapcsolóként bekötésük nehézkesebb, mint ahogy a képek is mutatják.
És akkor itt most jöjjön egy kis villanyszerelős rész. ENNEK KAPCSÁN FONTOS, HOGY HA NEM VOLT MÉG ILYENHEZ SZERENCSÉD, NE MOST KEZDD EL! (Vagy ha most kezded, akkor legyen fázisceruzád/multimétered és az óránál csapd le a biztosítékot, plusz inkább ellenőrizz háromszor, minthogy kórházba kerülj/meghalj! Az áram nagyon nem játék, legyen életösztönöd!)
Ezen projekthez ki kellett cserélnem a kötődobozt, illetve labirintus jelleggel szét és össze kellett wagozni mindent mindennel, ami kábé egy órás munkát generált, de legalább az új dobozba nem kellett annyira hajtogatni. Minden ilyen feladathoz fontos a fázisceruza, illetve az, hogy lekapcsolt biztosíték mellett legyen elvégezve.
Első körben megtörtént a doboz kifúrása a megfelelő helyeken, illetve a rögzítés kialakítása, majd a vezetékek dobozba bújtatása. Ezt célszerű a cucc rögzítése előtt csinálni, hogy ne három milliméteren kelljen behajtogatni mindent, hanem relatíve kényelmesen menjen a folyamat ezen része. Miután ez megtörtént föl lehet csavarozni a dobozt.
Ezután a vezetékdzsungelből ki kellett találni, hogy mi és hova megy, ami elsőre nem volt egyszerű, a kapcsoló jellege miatt, ugyanakkor végre sikerült elhasználnom az egyetlen hatos Wagomat, amit lassan tíz éve őrizgetek. A kapcsolót egyébként úgy kell bekötni, mint egy hagyományos lámpát, kell neki egy fázis, meg egy nulla a betáphoz, illetve esetünkben egy másik fázist szakít meg. Ezt nyilván bonyolította az, hogy három, egymástól független lámpát is vezérelni kell, úgyhogy itt fázis oldalon a Wagoba kötött Wago lett a megoldás, mivel általában hármas elemek vannak nálam.
A végén pedig integrálnom kellett az eszközt HA alá, illetve kicserélnem az automatizációban a kapcsolót a halottról a jóra. Az integrálás viszonylag egyszerű, ha az ember ad egy kis időt, akkor a HA rendelkezik gyári pluginnel és fölismeri (főleg, ha egy hálózati szegmensen vannak, ha nincsenek, akkor nem), aztán csinál mindent magától. Ha esetleg nem tenné, akkor manuálisan hozzá lehet adni és mindenki örül.
Egyebekről most hirtelen nem tudok szólani, ugyanakkor valamikor utána kéne nekem is tanulni a Shelly okoskapcsolók hardeningjének, tekintve, hogy gyári állapotukban az egyszerű beállítás sokkal fontosabb, mint az IT szempontjából biztonságos üzemelés, de ez sajnos az IoT eszközök kapcsán már egyébként is megszokhattuk.
