"legjobban az keserít el, hogy látom, hogy némelyek miket művelnek 1 vagy akár fél év után a hangszeren.. én meg"

Sietsz valahova? Hidd el, én is jóval lassabban haladok, mint a többség, de nem baj, van még pár évtizedem, és addig jutok ameddig.
Amúgy komolyan, nem az a lényeg, hogy hogy játszol. Nem az a lényeg, hogy mennyi ún. tehetséged van. Az a lényeg, hogy te élvezd, amit csinálsz. Amikor megvettem az első gitáromat, hihetetlen érzés volt, hogy ha megpengettem akkor hangot adott ki. A zene valami kis építőelemét. Nem kellett semmit tudnom, maga az az érzés... Amikor megvettem, már ugyan tudtam pár (legeslegalapabb) akkordot, de ennyi, kb semmit lényegében. De tényleg, lefogtam rajta egy kemény E-mollt, végighúztam a kezem, és elképesztő érzés. Sőt, még azelőtt, kölcsöngitáron, amikor tanulgattam és ennyit sem tudtam, az, hogy hangot adnak a húrok, wáááh...
És tudod mi van? Most kezembe veszem a gitárt, fogok egy E-mollt, megpengetem és ugyanaz az érzés. Zene jön ki a kezeim közül. Elképesztő. Kell ennél több ahhoz, hogy az ember élvezzen bármit egy hangszeren? Akármilyen szinten is van az a bármi?

Amúgy elektromoson kezdtél tanulni? Hogy építetted fel a gitártanulásodat, mikkel kezdtél, már milyen technikákkal, meg egyáltalán, hogyan/mit tanultál, vagy tanulsz?

Nem hiszek benne, hogy lenne olyan ember, akinek nem való a gitár, vagy bármi hangszer. Abban hiszek, hogy nem lehet mindenkinek minden szintet elérni. De aligha számít.

Pesti vagy? Ha igen, és gondolod, fussunk össze egyszer, mutasd, hogy mi a helyzet, mi megy, hogy megy. Komolyan. Nem hiszem, hogy egyet fogok érteni azokkal, akik lebeszélnének.