Engem nem osztott meg. Leginkább tipikus Slayer, nem várok, és nem is akarok tőlük megújulást, csak fasza dalokat a sátánról és sorozatgyilkosokról. Úgyse fogják ők se felülmúlni a régi klasszikusokat, de ha csak simán jön egy jó lemez, örülök neki, és jó hangosan döngetem.
NILE kegyetlen jó technikás death. És ebben a műfajban szokatlanul nem mindenféle gonoszságról szólnak a dalaik, a teljes munkásságukat a régi egyiptomi világ ihlette. Amúgy tuti nem emberek, amit néha művelnek a gitárosok, és az a durva, hogy a dobos tartja a tempót.
Pénteken a Dürer kertben játszanak a Suffocation-nel.
[ Szerkesztve ]
Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)