Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • mephi666

    nagyúr

    válasz Vakegérke #2 üzenetére

    próbálok együtt érezni veled... azért írom, hogy "próbálok", mert amíg valaki nem éli át személyesen is a számára legfontosabb embernek az elveszítését, addig nem is tudhatja milyen az az érzés valójában... :( őszintén sajnálom...

    pont ezen gondolkoztam a múltheti szakítás után egyik nap munkába menet az egyik kereszteződésnél, amikor 2 mentő, 1 rendőrautó és egy tűzoltó elment mellettem, hogy sokkal rosszabb dolgok is vannak annál, hogy így véget ért a kapcsolatom... reggel 6:15körül karambolozott a város mellett egy kamion és egy személygépkocsi... nem tudom, mi lett az utasokkal... arra jutottam, hogy "egy szakítást túl lehet és túl is kell élni... örüljek annak, hogy élek... még dolgom van itt a földön..." és neked is... lehet, hogy furán jön ki, hogy tanácsot próbálok adni, mert több, mint kétszer idősebb vagy... de próbálj meg erős lenni még akkor is, ha gyengének érzed magad... én 2 nagyon közeli embert veszítettem el, még amikor 1-2éves voltam... nem is ismertem őket, de így is hiányoznak időnként... hiányzik, hogy nem ismerhettem őket igazán... minden évben ebben az időszakban meglátogatom a sírjukat és akaratlanul is lehangolt vagyok, de próbálok ilyenkor is erős maradni és helytállni mindenütt... neked pedig a gyerekek miatt kell ugyanezt tenned...

Új hozzászólás Aktív témák