Ez szép, meg jó, de ha a szülők nem osztják a nevelési elveket, akkor megette a fene. Itt most tök mindegy, hogy édes, vagy mostoha a gyerek.
Vagyis nem egészen. A mostoha hiába teszi ki a lelkét a nevelést illetőleg, ha az édes szülő (gyereke egyáltalán nem igazolt panaszát hallva) megtorpedózza az egészet.
Óhatatlan, hogy egy gyerek mindig a kényelmesebb megoldást választja, az engedékeny szülő mögé bújik. Ez egy kiskamasz esetében még inkább problémás helyzet. Neki már van stratégiája, vannak sumák módszerei, hogy kijátssza a felnőtteket, egymásnak ugrassza őket.
Nem könnyű dolog ez.
Hopp, most érkezett az asszonyka válasza:
Sajnos sokszor ez az első reakció, hogy a szülő a saját gyerekét részesíti előnyben, de én igyekszem igenis a nehéz életre felkészíteni Robit. Már óvodás korában volt több konfliktusa egy gyerekkel, aki ok nélkül megütötte. Robi panaszkodására azt válaszoltam, hogy biztos mondtál vagy tettél olyat, ami kiváltotta a reakciót a fiúban. Akkor szembesültem a valósággal, hogy a fiú ok nélkül veri, mikor egy alkalommal láttam, hogy a fiam épp játszik háttal a másiknak és a fent említett fiú csak úgy ok nélkül megütötte. Természetesen nem csináltam patáliát, az óvónővel többször beszélgettünk az esetről. Azóta se változott a hozzáállásom, mindig azt igyekszem elsőnek kideríteni, hogy a fiam ludas-e az esetleg őt ért sérelem kapcsán.
A Gordon módszert magam is ismerem és igyekszem alkalmazni, főleg azon részét, mikor felvállaljuk saját érzelmeinket és beszélünk a másiknak róla. Gondolok itt arra, hogy rendszeresen elmondom a gyerekeknek, mennyire jól esett egy-egy tette, mennyire örülök annak, hogy odafigyelt a kérésemre. Míg Robinál egy jókedvet, jól eső érzést vált ki, ami azt jelenti, hogy a föld felett repked örömében két lépéssel, addig ez Daninál teljesen hatástalan, sőt inkább az ellenkezőjét érem el, nem teszi meg legközelebb a kérésem.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)