Hirdetés

  2. Fórumok
  3. LOGOUT reakciók
  4. tghwinner: PC-n a Single Player játékmód halott... (Rant írás)
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #57 simauser tag #72042496 #56
    Új Válasz #57
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    simauser

    tag

    válasz #72042496 #56 üzenetére

    A fórumot olvasva az enyém is :)

    Sőt, amikor a SOMA reddit oldalát olvastam (hát igen, bejött az a játék ;] ) találtam egy linket egy Materwelonz nevű youtuberhez, aki épp akkor játszogatta végig a SOMA-t (azt is megnéztem, hát igen, kezd mániákus szintet ölteni, ilyet se csináltam még, sose nézek gameplayt hosszabban, pláne nem kommentárral, de meglepően értelmes meglátásai voltak . . . ), és jópár tippet találtam ott is, rengeteg sztori-orientált játékkal. Játszik Witcherrel meg hasonló AAA címekkel is, de nagyon sok walking sim, platformer, meg réteg-sztori dolog van a csatornáján. Oda megyek néha ihletet meríteni.

  • #55 simauser tag huskydog17 #53
    Új Válasz #55
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    simauser

    tag

    válasz huskydog17 #53 üzenetére

    A SOMA valahol félúton van. Nem olyan elmebeteg bújkálás, mint az Outlast, hanem sokkal lazább, ha figyelsz a szörnyek szabályaira (ami elhangzik, és sulykol is picit), nem jelentenek problémát, legalábbis nem volt akkora félelem-faktor, mint az Outlastban . . . és nincsenek is mindenhol, azt hiszem, minden második szakaszban van 1-1 (gondolom, unalomcsökkentés miatt) de az atmoszféra, a történet, ami ebben a játékban van, eszméletlen.Javaslom, hogy próbáld meg még egyszer, mert már van benne "safe mode", ahol a szörnyek benn vannak, de nem támadnak (nem ölnek meg), ami könnyebbé teszi (az egész történetben 1-2 rész van, amikor az igazán idegölő kerülgetést megoldja). Meg is lehet nézni őket, végigvittem így is, hogy tényleg bejárhassak mindent (összesen vagy 3x nyomtam végig, nekem ez az etalon a mostani évekből), talán jobban állt a szőr a hátamon némelyiktől, mint normál módban :DDD De ízlések és pofonok.

    Az Ethan Carterrel lehet, hogy teszek még egy próbát. Néha elkapja az embert a hangulat, néha nem, és olyankor nem jön be. A Rapture szerintem gyönyörű, bár a végétől picit húztam a szám én is, mert bár kielégítő volt, de tőlem annyira idegen az az üzenet, amit sugall, a morális konklúzió, hogy csak na. De hogy gyönyörű befejezés volt, az biztos. Eszméletlen az a játék.

    Jah, és a Solus Project is jó.

    Van egy pár a listámon, ami érdekel: az emíltett The Station, Narcosis, Kholat (a Djatlov-incidens miatt, ami a konteóblogon érdemes elolvasni), Kona, Virginia, Dear Esther, Serena. Van, ami hosszabb, van, ami rövidebb.

    Így végigolvasva a címeket (és tudva, hogy mind kb. rétegdolog, és hány van belőlük, és a legtöbbje aránylag új) a "haldokló single fps műfajjal" kapcsolatban a South Park őserdős része jut eszembe, amikor a kígyó (aki a tanárnő szerint jobban fél a gyerekektől, mint ők tőle) megeszi az idegenvezetőt, és Cartman benyögi: na ezt jól megijesztettük :D

  • #52 simauser tag
    Új Válasz #52
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    simauser

    tag

    Nekem tetszik, hogy a single fps-eknek lett egy olyan műfaja, amit az olyan embereknek találtak ki, akik kinőtték a "dejólőni, sokanjönnek" mechanikát, de egy-egy jó történetet szívesen "megnéznek". A Starcraftban (ami pont stratégia, de jó sztorival) - mai, felnőtt fejjel - nekem elég fárasztó, hogy egy-egy pályán kb. ugyanazt kell csinálni, kampányonként 10x, 20x, 30x, és akkor szépen feltárul a történet.

    Erre tökéletes megoldás a walking simulator, amiket nagyon bírok. Nincs ellenfél (általában), a sztorit a játékos maga fedezi fel, persze megfelelően "megrendezett" körülmények között. Itt nincs kecmec, írni kell, mesélni, nincs sallang, színes tank rózsaszín ágyúcsővel, ami 16x AA mellett eltereli a figyelmet a hiányokról. Dramaturgiailag bizonyára még jobban is oda kell figyelni az ilyen esetekben, mint egy sima játéknál. Firewatch, Gone Home, Everybody's Gone to the Rapture, Tacoma, SOMA (ez picit talán kilóg), - ezek mindegyike jó élményt adott. A következőnek a "The Station"-t néztem ki, az van felírva.

    És ezek mind relatíve friss cím, egyik sem régi, és csak azok, amelyket ismerek. Amiket nem, vagy nem jöttek be (Ethan Carter), azokat nem is említve. Nemhogy single, nemhogy fps, de még elég speciális altípusok is, és élnek, virulnak. Szóval . . .

Új hozzászólás Aktív témák