Új hozzászólás Aktív témák

• #113 Crystalheart őstag talmida #108

  Új Válasz 2010-11-03 17:33:20 #113

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Crystalheart

  őstag

  válasz talmida #108 üzenetére

  "Na, látod, te vagy a legjobb példája annak, hogy hogyan lehet tudatosan elnyomni a lelkiismeretet, Isten belénk ültetett "iránytűjét".

  Így már érthető, hogy miért gondolod azt, hogy te jó ember vagy, olyan, aki nem vétkezik, aki nem tudja, hogy miért is kéne bocsánatot kérnie Istentől és embertől..

  Az egyébként szép és jó, hogy olyan nemes célokat tűztél ki magad elé, amiket ráadásul igyekszel is elérni, de a túlvilág szempontjából nem csak a jócselekedeteink számítanak. Lehetünk nagy tudósok, de ha a szívünk nincs a helyén, akkor mit sem ér a tudás...Isten sem perfecionistákat keres, hanem őszinte és nyitott embereket."

  Tévedés ne essék, nagyon is jól tudom, melyik tettem mennyire helyes. Olyan jól ismerem magamat, hogy a pszichológus sem tud velem mit kezdeni. Nem elnyomom a lelkiismeretemet - hiszen akkor csak nem vennék róla tudomást -, hanem tökéletesen fedolgozom, amire kevesen képesek. Nem állítom, hogy akaratlanul nem vétkezem (készakarva biztosan nem, de az eredendő figyelmetlenségemből és szétszórtságomból sajnos sok galiba származik), de nincs okom arra, hogy bármit is bánjak. Gyakorlatiasan kezelem a történéseket, elfogadom magamat és nem emésztem magam fölöslegesen.

  A lelkiismeretfurdalás, a bűnbánat, legalábbis amit általában annak neveznek, negatív érzelem. Miért volna szükséges negatív érzelemmel telítenem az agyamat, mikor ugyanazt az eseményt föl lehet fogni pozitívan is? Tudod, mint írtam is, a szórakozottságom miatt sok olyan eset van, amikor tönkreteszek valamit. Olyankor mindig össze-vissza vagyok szidva, ahogy telik az idő, egyre durvábban. Ha elmulasztok valami kiosztott feladatot megcsinálni, szintén. Az életem egy nagy szemrehányás-halmaz, folyton csak okolnak és sosem dicsérnek. Ha nem tudnám feldolgozni mindazt, amit teszek, ha nem tudnám racionálisan felmérni, bizonyosan megtörtem volna már. Lehet ezt is bűnbánatnak nevezni, de ne valami bús esdeklésre gondolj, hanem megértésre és kiértékelésre. A GPS-es útvonaltervező sem sopánkodik, hogy "Jajj-jajj, mit tettünk, eltévesztettük az utat!", hanem újratervez, mert az visz előre.

  Egyébként pedig úgy beszélsz, mint aki nem olvasta egyetlen novellámat sem. Én ne volnék őszinte és nyitott? Néha azon aggódom, nem esek-e át a ló túloldalára. A jó cselekedetek már csak a kötelesség részét képezik, de ha belül nem éreznék így, bizony akkor szólalna meg a lelkiismeretem. A mai kor embere sajnos gyanakvóan néz az ilyen habitusra, és valami különös gyengeséget, vagy talán ármányt lát ebben az egészben... Azért ezzel együtt bírok élni, és annak is szívből segítek, aki bármi okból ellenségének vagy nemkívánatos személynek tart.

  De elég már, a végén még úgy tűnne, magamat fényezem, pedig csak tárgyilagosan írtam.

Új hozzászólás Aktív témák