Új hozzászólás Aktív témák

• #5 tothmaxy csendes tag

  Új Válasz 2008-02-06 13:29:51 #5

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  tothmaxy

  csendes tag

  Nagyon szívbemarkoló írás gratulálok! De akkor most mesélek én is valamit.
  Van a hátsószomszédomban egy lány. Fél éve még azt sem tudtam, h mi a neve, nem tudtam róla semmit, pedig a szüleink jóban vannak, de minket valahogy nem hozott össze a sors. A bátyjával fél évig egy fősulira jártam, de ettől sem kerültünk közelebb egymáshoz. Nem is érdekelt különösebben, egy csaj a sok közül. Nagyon szépnek és csinosnak találtam már akkor is, de teljesen hidegen hagyott. Volt egy közös ismerősünk, aki ennek a lánynak osztálytársa volt, nekem pedig nagyon jó barátom (egyébként ő is egy leányzó). Most nyáron ez a közös ismerősünk elhívott engem is és őt is egy buliba, persze úgy, h egyikünk sem tudott a másikról. Ott a buliban találkoztunk, és nagyon meglepődtem. Valahogy olyan szótlan volt, és morcosan viselkedett velem. Aztán az ismerősünk lelépett táncolni valami sráccal, és mi ott maradtunk egymás nyakán. Mivel én alapvetően társasági ember vagyok, ezért próbáltam szóbaelegyedni vele, több-kevesebb sikerrel. Valahogy nem volt az a beszédes fajta. Aztán ha már a beszélgetés nem ment, akkor felhoztam az ötletet, h pirospacsizzunk... Belement! Ahogy telt az idő, egyre jobban ment a beszélgetés is, és kiderült egy, s más. Például az, h ő egész eddig egy bunkónak tartott engem, mert soha nem köszöntem neki, annak ellenére h a bátyja a csoporttársam volt a fősulin. Hmmm, hát jó, tényleg nem köszöntem. Beismerem. De akkor is, csak egy vadidegen lány volt, miért köszöntem volna. Tehát ezért nehesztelt rám, még a buli elején. De ehez a bunkós dologhoz azért hozzáfűzte, h most már nem gondolja így, és egész normális embernek nézek ki (megjegyzem, sztem én tényleg egész normális ember vagyok). Aztán múltak a hetek... Nem részletezem, hacsak nem vagytok rá részletesebben is kíváncsiak. A lényeg, h most február 23-án leszünk 5 hónapja együtt, és jobban szeretem az életemnél. Amit Te leírtál, h milyennek látod a lányt, aki tetszik neked... Nos én is tökéletesen így látom őt, azzal a különbséggel, h mi már 5 hónapja egy pár vagyunk. És ez hatalmas különbség! Képzeld el, h odabújhatnál amellé a lány mellé, amikor csak akarsz. Amikor csak kedved szottyan, gyengéden beleharaphatnál azokba az illatos eprekbe... Olyan jó érzés, h mikor bánatos, vagy valaki megbántotta, akkor téged hív fel, h elmesélje ami a szívét nyomja. Hozzád fordulna, ha szüksége lenne pár vígasztaló szóra... Hát nem lenne jó? Nem érne meg egy próbálkozást? Gondolkozz el ezen...

Új hozzászólás Aktív témák