1.
A digital-analog konverzió végén a mintavételezési frekvencia felénél magasabb hangokat kiszűrik egy nagyon meredek szűrővel, mivel nem kívánatos felharmónikusok is keletkeznek. A szűrők sosem tökéletesek, már 19-20 Khz körül elkezdenek vágni, de már jóval lejjebb 15-16 Khz körül már jelentős fázistorzítás jelentkezik. Analóg szűrőknél mindig van fázistorzítás is.

2.
10 Khz-et még bőven hallunk. Ezt összesen 4 minta írja le 44,1 Khz esetén, vajon mennyire lehet ez pontos?
Amplitúdóban, de főleg fázisban?

3.
Nagyobb mintavételezási frekvecia esetén a kvantálási zaj nagyobb frekvenciatartományban oszlik szét, ezért az amplitúdója csökken. Ráadásul 24 biten a 256-ot része a kvantálási zaj nagysága a 16 biteshez képest.

4.
Sajnos általában a telefonokon, (de még a Sound Blaster hangkártyákon is) csak 48Khz-es órajel van, kizárólag 48Khz-en képesek analógra átalakítani. A zenék 44,1Khz-esek, ezt resamplig-elik 48 Khz-re. Mivel a két frekvencia közelni kb 1 db minta sem az eredeti, csak átszámított érték.
Ha nem 48(/16)-ra, hanem 192(/24)-re resamplingelünk közelebb vagyunk a valósághoz.

Szóval rengeteg hibája van a digitalizálásnak, ami kevésbé érvényesül, ha nagyobb a mintavételezési frekvencia. Nem azért van, mert hallanánk az ultrahang tartományt.

[ Szerkesztve ]