Új hozzászólás Aktív témák

• #89 plus44 veterán

  Új Válasz 2009-08-29 11:23:37 #89

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  plus44

  veterán

  Nos kezdünk a pia témából átcsapni, a "Hogyan ócsároljuk Dávidot" részbe, ami nem igazán fekszik.

  Apa halála eléggé megkomolyított. Sosem voltam az a diszkóba járós ember. Nem is szeretem. Én nem hőbörgök az utcán, nem megyek bele, se felesleges, se más milyen vitákba. Nem veregszem, nem iszom annyit és úgy, mint egy állat. Apa halála után a felelősség nagyobb része rám került. Eddig is nagyon sokat segíttem otthon, azóta ez pár éve megváltozott. 3an vagyukn testvérek ebből a 2 fiatalabbik öcsém, hihetetlenül neveletlen. Kívülálló meg sem mondaná, hogy testvérek vagyunk. Ők pont az én fordítottjaim. Nem segítenek, sőt ahol tudnak keresztbe teszenk. Visszabeszélnek, nagyon trágárul. Alig vannak otthon, nekik az az "élet", ha csavaroghatnak, meg stb. Tudjátok, nem én választottam ezt az életet. Pusztán már fiatalaon felfogtam, hogy ha én nem segítek, anya megszakad. Nem mindenki tudja elképzelni közületek, mennyire fájdalmas elveszteni valakit, és mennyire nehéz pótolni. Kíváncsi lennék, hányan tanultatok meg perfektül főzni, mosni takarítani, vasalni, bevásárolni, ide-oda hurcolászni a neveletlen testvéreket és még hosszan sorolhatnám. Nekem is ugyanúgy lenne magánéletem, csak sajnos nincs. A tanulás mellett a más egyéb dolgaim, annyira lefoglalnak, hogy másra nem is marad időm. Nyugodtan lehet látatlanban köpködni, meg ujjal mutogatni. Nem érdekel. Nem félek felvállani. Igen, nincs kocsim, nincs házam, nincs munkám ahol állandóan baszlatnak. Nem fizetek adót, nincs törlesztőrészletem és nincs gyerekem sem akit el kell tartani, és az életre kell nevelni. Én csak egy 16 éves srác vagyok, akinek ap apja halála után olyan dolgok szakadtak a nyakába, amit nem ilyen idős srácok szoktak csinálni, nem is csinálnának a fene nagy kényelemben. Én viszont beáldoztam barátaim, a szabadidőm és mindenem, csak azért, hogy segíthessek otthon, és valamilyen szinten tudjam pótolni apát. Nekem is lenne kedvem ide oda járni, úgy, mint a többi velem egykorú, csak sajnos nem tehetem. Vagyis de, megtehetném. Vagyok annyira "felnőtt", hogy felfogjam, nélkülem anyának és a családnak sokkal sokkal nehezebb lenne. Igen, csupán ennyiben nyilvánul meg az én fellnőtségem.

  Nyugodtan lehet kritizálni.

Új hozzászólás Aktív témák