Nekem sokszor úgy telnek meg oldalak a füzetemben előadáson, néha még gyakszin is, hogy egyáltalán nem emlékszek rá, hogy azt én írtam. De tudom, mit tervezgettem fejben azalatt.
A legdurvább, amikor ráébredek, hogy "Te jó ég, írok!" - És észreveszem, hogy gyártom a sorokat.. Ilyenkor persze mindig elírok valamit, amit felébredek.
"Élj úgy, hogy ha majd lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézni!"
