"Azt azért nagy tévedés lenne hinni, hogy a vinyl mostanra eljutott oda, hogy értéktelen."
Én nem ezt írtam, legfeljebb te gondoltad bele.
"Amint kipörög a technológiát aktívan használó utolsó generáció..."
Feltételhez kötött, jövőben bekövetkező esemény
Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!
Szerinted... Retró konzol utáni magas érdeklődés sem ezt bizonyítja, de láthatóan a hagyományos kazetta még most sem tünt el a semmibe. A világ jelentős részén a retró régiségekért nagy ősszegeket adnak, de ha ez itthon a szemétbe kerül az legyen a tudatlanságunk bizonyitványa. Régi bútorokat vagy lámpákat kissé felújitanak, majd a patinás régiségeket a saját értéke adja el. Amig a zenehallgatásra van igény, és amig kalapács alá kerülnek a zenei gyüjtemények, addig az értéket a kereslet adja. Ha felszívodnak a hanghordozók és a lejátszó eszközök, akkor van vége a dalnak... Fonográf és a Gramofon szintén létező dolog, de ha itthon nem jutok hozzá vagy nem találok az nem azt jelenti, hogy eltüntek a föld színéről... Magángyüjteményekbe és múzeumokba kerültek és fizetni kell érte, ha élőben látni szeretnéd a zenetörténelem egy kis darabját. 
[ Szerkesztve ]
"Szerinted... Retró konzol utáni magas érdeklődés sem ezt bizonyítja"
De, pontosan ezt, ha meg megnézed, hogy milyen alakok érdeklődnek meg gyűjtik, akkor meg főleg: az a negyvenes-ötvenes korosztály, akik tinédzserkorukban ezt tolták.
"Fonográf és a Gramofon szintén létező dolog"
Újabb példa: ott már kihalt az a generáció, amelyik modern technológiaként használta, alig van rájuk kereslet, van egypár gyűjtő, de nincs igazán súlyos áruk.
DRM is theft
Nos, én rendszeresen járok lemezboltba (az eladó pedig sok éve jó haverom), látom, különösen a külföldi turisták körében, hogy az eladások szép kis hányadát teszik ki azok is, akik '90 után, illetve, akik ebben az évezredben születtek. Korántsem az a helyzet, mint amit hiszel.
[link]
A 25-34-es korosztály sem az, amelyikről szó van, ők ugyanis max. kisgyerekként találkozhattak hanglemezzel, pláne tőlünk nyugatra, ahol gyorsabban terjedt a CD.
[ Szerkesztve ]
Garázsvásárokban a könnyű pénzért felvásárolt lemezek és egyéb retró holmik azért jóval drágábban találnak új gazdára... Tapasztalom a bolhapiacon vagy a jófogás hirdetésekben. Szerintem az audió hanghordozókra és a lejátszókra még mindig nagyobb igény van mint a VHS videómagnókra, a belépőszintű DVD lejátszókra és a VHS/DVD filmekre. A videós és digitális fényképezőgépes dolgok gyorsan kifútnak, és alig őrzik meg az értékük töredékét. Audió készülékeket és hozzá a zenéket egyelőre többen keresnek használtan, mint a régi kiadású filmeket, ami még akár Blu-Ray lemezen vagy a NET-en is elérhető.
Szerintem a retró konzolok a fiatalabb korosztályoknak is bejőttek, de még az Atari és a SEGA retró konzolok is sokadik újravirágzásukat élik meg.
Egy hiányos Fonográf lehet akár 90-200ezer forint... Hát ha még müködik is.
Jó állapotú Gramofon 45-100ezer forintért szerezhető be.
[ Szerkesztve ]
(#347) Donki Hóte válasza Hieronymus (#335) üzenetére
Amint kipörög a technológiát aktívan használó utolsó generáció, közel nullára fog zuhanni ezen relikviák értéke.
Ez megtörtént a porcelánokkal, bélyegekkel, rádió készülékkel,... Mára közel sem érnek annyit, mint néhány évtizede. Több termékcsoportnak nulla az értéke.
Örököltem többszáz db. régi elsőkiadású bélyeget (névértékben 20 fillértől 5 Ft-ig terjedő névértékű bélyegek voltak), amik egy borítékra voltak felragasztva és a boríték meg a bélyeg a bélyeg kiadásának a napján egy dátumos postabélyegzővel volt lepecsételve.
Elvittem egy bélyeg szaküzletbe, ahol a fickó nagyjából végignézte őket, de semmi érdeklődést sem mutatott a dolog iránt, de a tisztesség kedvéért azt mondta, hogy a névértéken megveszi őket (mondjuk ~500 Ft lett volna a vételár).
Nem hagytam ott, hanem hazavittem, leraktam az asztalra. Pár nappal később járt nálam egy ismerősöm, meglátta a borítékokat, elkezdte nézegetni. Egyszercsak azt mondja, hogy de érdekes, erre a borítékra az édesanyja születésének a dátuma van bélyegezve, eladnám-e neki a borítékot, adna érte 500 Ft-ot, remek ajándék lesz születésnapra.
TADAMMM
Mondtam neki, hogy ingyen az övé a boríték, az ötletért cserébe 
A lényeg az, hogy a bélyeggyűjtői szempontból értéktelen, borítékra ragasztott, lepecsételt bélyegeket a bélyeggyűjtői ár kb. száz-százötvenszereséért pár hónap alatt eladogattam 
Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.
(#348) Hieronymus válasza Donki Hóte (#347) üzenetére
Kérem szépen.
Ez a történet engem igazol. A bélyegre már nincs nagy igény. Viszont ha megtalálod a kreatív megoldást, elfogadható áron tudsz túladni a felesleges kacatokon.
Bepróbálom a sellak lemez üzletet az ebay-en. Retró jellegű falióra lesz, eredeti lemezzel és rádió vezérelt óraművel. Igazi retró dísze lehet bármely nappalinak.
Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!
Amiről megy a vita az kb. a felhasználók 1%-át - se - érdekli.
Nyilván a 350 hozzászólás nem a kazetta értékesitések okát kereste, henem zenehallgatási szokásokat és a retró hanghordozók kibeszélését foglalta össze. Szerintem érdekes vélemények hangoztak el, némi túlzásokba mindenki belement, de hát ez adta meg a sava-borsát...
[ Szerkesztve ]
A cikkben írtak eleve a zenehallgatók 0,1 %-át érdeklik 
Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.
nagyon off: pár örökölt dolognál örök probléma, hogy én nem értek hozzá, a boltban viszont ott az esély, hogy átvernek. örököltem pár arany ékszert (közel nem milliós tételekre kell gondolni), húgom anyósa vitte be a bávba, kínáltak érte x forintot, aztán amikor kiderült, hogy ő az xy ismerőse, akkor a vételi ár valahogy rögtön a háromszorosára kúszott fel...
istálló? gazemberség? hupákolás?
Több helyre kell bemenni azzal, hogy eladnád és kész, aztán a legtöbbet kínálónak eladod nyilván nyerni fog rajta de máshogy nehéz eladni.
Vaterán.
+1
"Akula Sub, ready for the deep!"
Mint a púp úgy hiányzik a hátamra ez a technológia, pörgetgetni előre-hátra de akkor merül az elem a Walkman-ben stb. de a Discman sem hiányzik ott meg a rázkódással volt baj és a viszonylag nagy mérettel és persze még az mp3-as formában sem fért rá azért annyi szám mint egy komolyabb mp3 lejátszóra.
A hordozók sebezhetőségéről és élettartamáról nem is beszélve.
Bármilyen kiírt DVD vagy CD két év után kuka, annyira gyenge a hordozó és egy pici karc, vagy nagyobb hőmérséklet hazavágja. Egy másgnesszalag meg a tömegközlekedés (nincs EMC védelem) és a pára miatt megy tönkre. Én megörzöm az emlékeimben ezt a korszakot, nem sírom vissza. Sokan fanyalognak, hogy a digitálisan kódolt zene nem az igazi. Én nem vagyok ilyen vájt fülű, de nekik is igazuk lehet. Viszont egy full arany vagy platina lejátszóra 99.99-es csövekkel soha nem spórolnék, mert inkább házra gyűjtök. Ha meg nem digitális zenét akarok hallani, elmegyek egy koncertre.
"Akula Sub, ready for the deep!"
SŐT, a koncert is - ha csak nem UNPLUGGED - akkor a hangosítás miatt az is digitális.
SŐT, a hangszerek egy része is digitális. A frissen vásárolt vinyl korong és a kazetta is digitális alapanyagból készül.
Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!
