A cikkben írtak eleve a zenehallgatók 0,1 %-át érdeklik

Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

Több helyre kell bemenni azzal, hogy eladnád és kész, aztán a legtöbbet kínálónak eladod nyilván nyerni fog rajta de máshogy nehéz eladni.

+1

"Akula Sub, ready for the deep!"

Mint a púp úgy hiányzik a hátamra ez a technológia, pörgetgetni előre-hátra de akkor merül az elem a Walkman-ben stb. de a Discman sem hiányzik ott meg a rázkódással volt baj és a viszonylag nagy mérettel és persze még az mp3-as formában sem fért rá azért annyi szám mint egy komolyabb mp3 lejátszóra.

A hordozók sebezhetőségéről és élettartamáról nem is beszélve.
Bármilyen kiírt DVD vagy CD két év után kuka, annyira gyenge a hordozó és egy pici karc, vagy nagyobb hőmérséklet hazavágja. Egy másgnesszalag meg a tömegközlekedés (nincs EMC védelem) és a pára miatt megy tönkre. Én megörzöm az emlékeimben ezt a korszakot, nem sírom vissza. Sokan fanyalognak, hogy a digitálisan kódolt zene nem az igazi. Én nem vagyok ilyen vájt fülű, de nekik is igazuk lehet. Viszont egy full arany vagy platina lejátszóra 99.99-es csövekkel soha nem spórolnék, mert inkább házra gyűjtök. Ha meg nem digitális zenét akarok hallani, elmegyek egy koncertre.

"Akula Sub, ready for the deep!"

SŐT, a koncert is - ha csak nem UNPLUGGED - akkor a hangosítás miatt az is digitális.

SŐT, a hangszerek egy része is digitális. A frissen vásárolt vinyl korong és a kazetta is digitális alapanyagból készül.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Az eddigi 361 hozzászólás alapján: Vissza a jövőbe... vagy mégsem?

"Cuccok: csattogós lepke és tiki-taki" └[ʘヘʘ]┘

igen, ez csak bitráta kérdése.
majd megkérem józsikát, hogy jöjjön le a létráról, tegye le a kezéből a hengert és még a cigiszünet előtt énekeljen el valami kisebbségi népdalt. na, az analóg lesz.

"Akula Sub, ready for the deep!"

Mai napig tartok működőképes állapotban decket. Ritkán van beüzemelve, de nosztalgiázni teljesen jó

Kíváncsi lennék, hogy egy ma kiadott kazetta hogyan szólhat...

Ugyanúgy, mint azok a kazik amiket anno új korában megvettél és betetted. Ugyanaz a technológia. Persze nem egy az 50-es években felvett zenére gondolok amit később kiadtak kazettára hanem mondjuk valami modern zenére pl. a 90-es évek végén amit akkor adtak ki, pl. nekem megvolt kazettán Baljós árnyak zenéje John Williams-től kazettán, királyul szólt.

Itt nem a hangminőségre gondolok elsősorban, azt a szalag és a lejátszó eléggé limitálja.

Ahogyan az most kapható normálisabb hanglemezekre is remasterelt, kevésbé kompersszált felvételek kerülnek, ugyanígy nyújthatna valami "extrát" a kazetta is.
Vagy ez túl nagy elvárás?

Ez a kérdés csak azért merül fel bennem, mert nehezen hiszem, hogy az "új hullámban" a műszaki adottságok visszafejlődése miatt vennének többen kazettát. Ha nosztalgiából veszik, akkor jó lenne, ha tényleg úgy szólna, mint a '90-es évek közepéig-végéig...

Értem, nem hiszem, erősen limitáló tényező a technológia.

CD esetén csomószor az ótvar szar írott CD-t veszik alapul, mert ezeket vette mindenki a tecsóba hengeresen. Nem csoda, hogy azok szarok. Pont ugyan így van szar vinyl és kazi is.
De a legtöbb gyári nyomtatott CD kb. sose megy tönkre, de jó márkájú írható CD/DVD is ugyan úgy használható marad. Csak nem a napon kell tárolni őket.

Meg az sem mindegy, hogy milyen eszközben játszod le. Annyira nem értek a technikához, de pl. egy hagyományos asztali DVD lejátszó vagy discman simán lejátsza a full karcos lemezt is, ahol a hiba van, ott átugrik, kimarad egy jelenet, vagy megszakad a zene, de megy tovább. A PC-be beépített lejátszó meg nekifut, nekifut, nekifut és kiírja, hogy az eszköz olvashatatlan. Pedig nem adat lemezről beszélünk

"Akula Sub, ready for the deep!"

Van annak is előnye, ha valami "buta". Nem akad fenn a hibákon.

"...Pedig nem adat lemezről beszélünk "

A PC optikai meghajtói számára minden lemez, adatlemez. Az audio CD-k olvasás mesterségesen van korlátozva. DOS alatt használt mscdex.exe fájlnak létezett egy okosítása, ami WAV állományként jelenítették meg a a tartalmat. Egyszerűen lehetett másolni a fájlokat róla.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Mesterségesen korlátozva?
Ez azért gáz.

"Akula Sub, ready for the deep!"

A régi CD-lejátszó programok adat helyett audio módban használták a meghajtót, ekkor kellett az audio madzag is hozzá és használható volt az előlapi jack. Elvileg ezt a mindazon későbbi meghajtók is tudják, amik hátulján van 4 tűs analóg és/vagy 2 tűs digitális audio kimenet. Hibánál ekkor nem megáll, hanem ugrik.

Win9x alá is volt spec driver, ami adatlemezként kezelte az audio CD-t, amivel intézőből/fájlkezelőből szintén közvetlenül .wav-ba lehetett másolni. (a mai lejátszóprogramok alapból adatlemezként kezelik)

[ Szerkesztve ]

A Win 9x, még az mscdex-et használta, ezért volt egyszerű a korlátozás megkerülése.

A két tűs digitális kimenet nagyon rövid ideig ideig volt divatban. Volt olyan hangkártya, aminek hasonló digitális bemenete volt. Toslink, az opitika kihagyásával. Később az PATA interfészen keresztül vitték át a hangot. De minden felállásban a lejátszó program csak utasításokat küld át a meghajtónak, a hang előállításában nem vesz közvetlenül részt.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

"De minden felállásban a lejátszó program csak utasításokat küld át a meghajtónak, a hang előállításában nem vesz közvetlenül részt."

Ez így volt egészen addig, amíg nem a (P/S)ATA interfészen közlekedett a hang, azaz a meghajtó "lejátszó" funkcióját használta.
Az ATA interfész használatakor adatlemezként kezeli a meghajtó az audio CD-t (hibánál küzd rendesen), a beépített lejátszó funkció (parancsok küldözgetése) nincs használatban.

Amíg megvolt a Win beépített CD lejátszó programja, az a meghajtó lejátszó funkcióját aktiválta, azt vezérelte, hang csak külön audio kábellel volt.
Emlékeim szerint WinME és Win2000-től volt elérhető trükkök nélkül az "adat mód", WMP alatt, ekkortól a hangot a lejátszóprogram dolgozta fel.

OK.
"Emlékeim szerint WinME és Win2000-től volt elérhető trükkök nélkül az "adat mód", WMP alatt, ekkortól a hangot a lejátszóprogram dolgozta fel."

De nincs mit feldolgozni.
A lejátszóeszköz (optikai) meghajtóból érkező adatfolyamot, a hangkártya vagy a kapcsolódó hangrendszer alakítja át analóg hanggá.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

A hétvégén egy nosztalgiázós találkozón voltam. Aki a zenei hátteret szokta biztosítani, az nem ért rá, ezért nekem szóltak, hogy gondoskodjak a zenéről.

Vittem erősítőt, meg hangfalakat és a szokásos laptopról szóló zene mellé vittem egy klasszikus kazettás magnót, meg kazettákat.

Kiraktam a magnót, pár "hozzáértő" rögtön fikázni kezdte, hogy mit akarok ezzel régi a vacakkal, szép, szép, de ez egy halott technika, ez már nem úgy szól, ahogy manapság elvárt.

Aztán, amikor elkezdett szólni a zene, akkor egy idő után többen is visszajöttek és szóltak, hogy bizony nem gondolták volna, hogy ez a régi technika ilyen nagyot tud szólni

Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

"ez már nem úgy szól, ahogy manapság elvárt."

Mi az elvárt??? Kinek??? Hol??? Talán valami high-end találkozóra mentél??? A "nosztalgiázós találkozón" pont helye lenne ilyeneknek, akkor is, ha más az alap téma...

Ha nagy hangerőn szól a zene, vagy éppenséggel csak a háttérben, még a minőségre kényesebb emberek jó része se venné észre, hogy az (jó) kazettáról (+jó deckről) szól és nem valami digitális forrásból... (sokan más helyzetben sem) Ha a hangosítás valami (átlag v. alatti) PA cuccal megy, akkor meg majdnem mindegy is...

Pont most gondolkodtam beszerzésén egy gépnek, ki mit ajánl?

(Hordozható lenne a legjobb )

[ Szerkesztve ]

Press "F" to pay respects.

"Ki hallgatott zenét szorulós kazettán?"

Egyszer kaptam egyet kölcsön; a "márkája" az volt, hogy: TK. El is neveztem Tökszar Kazettának, mert a magnóm alig bírta megmozdítani benne a szalagot. Nem is nagyon erőltettem, pedig jó számokat akartam átmásolni róla (az egyetlen, amire emlékszem, hogy rajta volt, az a Das modul-tól a Kleine maus című).
Szép korszak volt, fiatal voltam, pár kazettám még maradt is azóta. Ahogy az a bizonyos Sharp magnó is, bár már csak rádiót hallgatok vele.

Csavarok meglazít, magnó a hátára fordít, oda-vissza átcsévélni 3-4 alkalommal, csavar visszahúz, és elvben jó. Ha mégsem akkor lazán kell hagyni szorulós oldal felőli 3 csavart.

Az általad idézett hsz-ben a walkmanekről beszéltek, azok közül mind hordozható volt.

Azt azért el kell mondani, hogy szép dolog a nosztalgia, jó dolog életben tartani a kazettás technikát, de ha valahol tényleg eljárt felette az idő, az a walkmanek területe. A hanghordozó túl terjedelmes, 10 óra zenéhez kell 10 kazetta, az se nem kicsi, se nem könnyű.

Szóval utazás közbeni zenehallgatáshoz nagy kazetta fan létemre is inkább egy MP3 lejátszót javaslok.

Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

Igazából bizonyos zenéket szeretnék csak kazin, a régi emlékek miatt
A telefonomon itt van a többi.

Press "F" to pay respects.

Hm...

Olvastam egy-két problémás hozzászólást, engedjétek meg, hogy én is elmondjam a véleményemet. Van némi összehasnolítási alapom, mert van itthon CD-m, SACD-m, magnókazim, DCC kazim, miniDisc-em, hanglemezek és FLAC/DSD zenéim is amelyeket streamelek. Na igen, meg van a magam baja...

Először is a hanghordozókról...
Nincs olyan, hogy jobb vagy rosszabb a másiknál. Olyan van, hogy máshogy szól. A hanglemeznél pl. maga a lemez "adja" ki a hangot, a digitális formátumoknál csak az a lényeg, hogy pontosan megállapítsuk a nullákat, meg egyeseket, időben és számosságukban. Ez persze azért nem ennyire egyszerű... De ez csak különböző megközelítés... Izlés és szubjektum kérdése, ezeken pedig felesleges vitatkozni....

Én hallottam nagyon sz@rul szóló hanglemezt, ez azt jelenti, hogy a bakelit rossz? Egyáltalán nem... Hallottam nagyon rosszul szóló CD-t, ez azt jelenti, hogy a CD rossz? Nem.

Ha a nyers fizikai paramétereket nézzük, mint pl. a jel/zaj viszony, akkor a CD kiütéssel veri a kazit vagy a bakelitet. Ezek ténykérdések. Az, hogy a zeneipar igénytelen, mert mi fogyasztók is azok vagyunk, és csak töredékét használják ki az adott technikának, az megint egy másik kérdés.

Az analóg zene (pl. a kazi meg a vinil) "tökéletlen", de olyan módon, amely kedves a fülünknek. A CD/SACD, stb. meg kíméletlenül precízen megmutatja a hang forrását. Ha ez a forrás egy "tökéletlen" analóg forrás, akkor persze megfelelő odafigyeléssel ezek az artifact-ek átkerülhetnek a digitális felvételre is. Ez nem preferencián múlik, hanem azon, hogy milyen igényességgel nyúltak egy anyaghoz. És ugye az analóghoz jobban is tud kötődni az ember, hiszen egy bakelit lemezt kézbe venni más helyzet, mint megnyomni a play gombot a Spotify-on.

Egyéniránt hangoztathatjuk az analóg technika felsőbbrendűségét, de egy ujjamon meg tudom számolni azoknak a lemezeknek a számát, amelyek az elejétől a végéig analóg technológiával készültek, azaz tripla A-sak és mondjuk az elmúlt évben szembejöttek velem. Na nem az új Taylor Swift album volt, vagy mia fene...

Másrészt azok a mesterszalagok, amelyek még elérhetőek, lassan elporladnak. A Beatles fehér albumát is úgy tudták remasterelni, hogy előtte csilliárdokért restaurálták az eredeti mesterszalagokat, mert enyésznek el.

Egyébként a Sony anno erre fejlesztette ki a PDM (Pulse Density Modulation) technológiát, ugye ami végül az SACD-ben debütált, mint DSD64. Az eredeti elképzelés az volt, hogy kifejlesztenek egy olyan digitális konténert az analóg mesterszalagoknak, amely kellő minőségben tudja azokat archiválni. Jelenleg is a de-facto iparági szabvány az a DSD256, amire azt mondják, hogy elméletileg tudnak olyan A/B/X teszteket csinálni vele, amiben nincs ember aki megkülönbözteti a hangját az eredeti mesterszalagtól. Az más kérdés, hogy lesz-e valaha is bárkinek otthon ilyen motyója, de nem ez a lényeg.

Tudomásul kell venni, hogy előbb-utóbb a digitális technológia fogja megmenteni az analógot. Mert minden, ami ehhez kapcsolódik elporlad, csak a bitek maradnak meg (talán).

Sajnos a hangminőség iránti igény az nem egy tömegigény, addig meg hallgatjuk azt, amit adnak.

Végül néhány tény:

A CD maximális jel/zaj viszonya 96 dB

A hanglemezé 60-80-ig terjedhet a mastertől függően. Minél nagyobb, annál több helyet foglalnak a barázdák, tehát annál több lemezoldal kell. Illetve egy bizonyos mértéknél nem lehet nagyobb, mert akkor a hangszedő egyszerűen kiugrana a barázdából.

A kazettáé olyan 55 és 80 között van attól függően, hogy milyen típusú kazira, milyen zajcsökkentéssel, milyen deck-kel, stb. rögzítünk.

A DCC-nek és a MiniDisc-nek kb. a CD közelében van ez az értéke.

A korai DCC-k sokkal jobb algoritmust használtak (PASC), mint a MiniDisc (ATRAC), de a MiniDisc az idők során behozta a lemaradást, a HI-MD meg feltette a pontot az Í-re, és akkor már a DCC évek óta nem volt sehol, mert a Philips beszántott a DCC projektet néhány év után. Biztos vagytok páran, akik nem is hallottak róla, mert nem éltek akkoriban.

Apropó, voltam nem rég hallásvizsgálaton, és 15kHz felett nem hallok már semmit. Szóval, ahogy öregszik az ember minden megint jól fog szólni, még a Type I-es kazi is...