Új hozzászólás Aktív témák

• #2 Eastman addikt

  Új Válasz 2009-03-10 12:41:36 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Eastman

  addikt

  ... Nem vagyok sem költő, sem író, hogy át tudjam adni, amit éreztem...

  Pedig a második bekezdésben pont ezt tetted. Gyönyörűen leírtad a képet!

  Én anno Az Alföldön Gyuláról Kkfélegyháza felé egy hajnalon a kamion szélvédőjén át láttam olyan csodát amibe most is beleborsóztam, hogy eszembe juttattad.

  A felkelő nap festette meg a felhőket, de úgy, hogy a hatalmas vásznon minden létező szín látható volt! Mindegyik. Vörös, bíbor, lila, kék, türkiz, zöld, sárga, narancs, fekete és fehér.

  Egy gigantikus kompozíció.

  A kamionos haverommal kb 20 percig nem tudtunk megszólalni. Elképesztő volt.

  ...talán ide illik az egyik legkedvesebb versem is:

  Radnóti Miklós: Tájképek

  1. Alkonyat a parton

  A parton, a fekete házak mögött
  csak most bukott le a nap, szétszórva
  sugarainak véres nyugalmát
  és közbül ragyogtak a felhők,
  az Isten színpalettái, melyekre
  rákeni végtelen élete minden
  pompázó ragyogását.
  Fehéren világít a Tejút
  és a másik oldalon a halvány
  hold felhőfátyolt kötött az orra alá
  és szégyelte korai felkelését,
  a Dunán pedig izmos kis fekete
  gőzösök vontatják megélhetésük
  nehéz uszályát...

  Budapest, 1927. szeptember 14.

  (...)

Új hozzászólás Aktív témák