"Igen, de akkor ennyi erővel vatikán-városnak a legjobb, mert pár km2 és milyen nagy történelmi kincs."

Szépen el is vannak az idegenforgalmi bevétellel. De azért a Vatikán egy egészen más helyzet.

Nekünk nincs semmink, ami kézzelfogható volna. A borra és búzára magasról tesznek, mikor ott van Franciaország. És ha belegondolsz, Japán sem igen tud mivel zsarolni - pontosabban nem teheti meg -, és mégis jól megvan, kihasználja a békét. (És amúgy nálunk sokszorta jobban ápolják a hagyományaikat, talán a fejlett országok közül a leginkább.) Ma békepolitika van, és az is marad, nem kell ezen agyalni, hogy a szuperhatalmak mit erősködnek még mindig, mert arra úgy sincsen ráhatásunk. Az EU része vagyunk, nálunk nincs pénz, valahogy ide kell hozni a világ fejlettebbik részéből. (Vagy akár a fejletlenebbikből, mert Kínából is sok turista érkezik, nekik elég csak kis százalékuknak nyaralni, hogy nagy piac legyen.) Az a jó a szolgáltatásokban, hogy hiába nem adunk el szinte semmi kézzel foghatót, csak élményt, mégis fizetnek nekünk. Nem más ez, mint mikor valaki elhatározza, hogy mondjuk filmrendező lesz. Régen nem is voltak filmek, akkor is éltek emberek, de manapság már egyenesen kínt jelent a legtöbbeknek, ha nem kapják meg a filmadagjukat. És mivel éppen nem kézzel fogható dologban üzletelnénk, az általad felhozott rémképek nem valószínűek.

(Aztán vehetjük azt is, hogy szinte minden, betanítható munkásokat igénylő gyártósort lassan kiköltöztetnek keletre, ez ellen sem tudunk mit tenni. A végére nem maradunk más, mint egy 10 millás kis piac, ami elvegetál a maga szintjén, és ha a kelet majd leelőzi életszínvonalban, akkor esetleg megfontolják, hogy ide jöjjenek-e vissza, vagy viszik a gyárat Afrikába. Ez a globalizáció.)

Persze mindent ezzel párhuzamosan fejleszteni kell. A szolgáltatóipar fejlesztése egyáltalán nem zárja ki a többi ipar fejlesztését, sőt, a beáramló tőke új lehetőségeket is hoz. Bár továbbra sem lesz lehetőségünk nagy gyárakat idevonzani, de az önellátást szépen kiépíthetjük. Az igazi biztonságot az jelenti, ha nem lehet mivel megzsarolni. (Katonai erő manapság Európában már nemigen számít.)

Velencében meg bután csinálták. Olaszországban még mindig erős a városállami önérzet, a városok teljesen a maguk hasznára fordítják a bevételeket, elmennek a teherbírásuk határáig. Ezzel szemben egy állami szintű terv sokkal eredményesebb lehetne: a turistákat szervezetten kell elosztani az országban, hogy külföldön beharangozott programsorozat keretében minél többet lássanak, így egyszerre egy helyen sosem lenne túlzottan sok külföldi. (A nyugdíjasok és családosok még élveznék is, hogy fogják a kezüket.) Mindez nem jelent túl sok plusz anyagi ráfordítást, csak agyalást és pontos szervezést. Nem valami nagy dolog egy ajánlott létszámhatárt meghatározni és pontosan nyilvántartani a beutazókat. Aztán az országban bárhol elköltött pénz egy idő után, megfelelően kialakított belső piaccal szépen eloszlana, és mindenki jól járna.

Azon túl bőven messze vagyunk egy sima nyugati város normális zsúfoltságától (még egy újkori szinttől is), akár millió plusz turista is elférne csak a fővárosban, de persze optimálisabb volna az országban szétosztani a tömegeket. Elképzelhetetlennek tartom, hogy akár ha egymást is érnék az emberek tömegvonuláskor, mint a sokszor tízmilliós Tokióban, akkora hangzavar lenne, mint önmagában az autóktól.