Új hozzászólás Aktív témák

• #166 Vakegérke félisten Frost Ashes #163

  Új Válasz 2009-09-07 20:04:21 #166

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz Frost Ashes #163 üzenetére

  Karinthy Frigyes: "Humorban nem ismerek tréfát."
  Én pedig komolyan veszem a játékot. Játszani jó.
  Teher? Egy csudát. Egy piros lufi zöld csillagokkal, amely száll az ég felé, és mindenki hunyorogva nézi, hiszen a Napocska felé száll.

  Mesélek, ha nem baj. Nagyon jellemző rám a történet.
  Lányom szülinapját ünnepeltük, Trabi röffent, indulás a mamához. Anyucim a jobbomon, a két kölök meg hátul. Megérkeztünk, irány a lakás. Titkos csomag a hátam mögött, majd örömet okoz, most még nem.
  Fincsi kaja rendben, felköszöntések, kutykurutty, élj sokáig, minden ilyen.
  Ajándékok elő. Voltak ugye a találomra választottak, a kötelesség szerűek, és az anyucival közösen kiválasztott, amely lányom régi vágya volt.
  Egy tenisz szett. Két ütő, meg egy doboz laszti.
  Korábban is megkaphatta volna, de időzítettem a mámort.
  Ünneplés vége, irány haza. Trabinak egy pöcc elég, indultunk. Üllői út, laza forgalom, laza kérdés tőlem. Kipróbáljuk? Lányom azonnal rávágta: naná!
  Irány a sportliget.
  Lányom fekete szoknyában, fehér blúzban, nyakkendő, ahogy dukál. Jómagam fényes szürke öltönyben, világoskék ingben, bordó-sötétkék-fényes szürke csíkos nyakkendővel, mert ugye ünneplünk, vagy mi a szösz.
  Tyuhé, teniszeztünk. Ez cirka annyiból állt, hogy a lányom jó messzire elütögette a lasztit, én pedig szaladgáltam utána, és időnként kikönyörögtem a zsákmányra éhes doberman pofájából.
  A karórám ráment, ugyanis egy fonák alkalmával az ütő nyelével halálos csapást mértem rá.
  Megérte.

  Játszani jó.

Új hozzászólás Aktív témák