Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    félisten

    válasz Frost Ashes #163 üzenetére

    Karinthy Frigyes: "Humorban nem ismerek tréfát."
    Én pedig komolyan veszem a játékot. Játszani jó.
    Teher? Egy csudát. Egy piros lufi zöld csillagokkal, amely száll az ég felé, és mindenki hunyorogva nézi, hiszen a Napocska felé száll.

    Mesélek, ha nem baj. Nagyon jellemző rám a történet.
    Lányom szülinapját ünnepeltük, Trabi röffent, indulás a mamához. Anyucim a jobbomon, a két kölök meg hátul. Megérkeztünk, irány a lakás. Titkos csomag a hátam mögött, majd örömet okoz, most még nem.
    Fincsi kaja rendben, felköszöntések, kutykurutty, élj sokáig, minden ilyen.
    Ajándékok elő. Voltak ugye a találomra választottak, a kötelesség szerűek, és az anyucival közösen kiválasztott, amely lányom régi vágya volt.
    Egy tenisz szett. Két ütő, meg egy doboz laszti.
    Korábban is megkaphatta volna, de időzítettem a mámort.
    Ünneplés vége, irány haza. Trabinak egy pöcc elég, indultunk. Üllői út, laza forgalom, laza kérdés tőlem. Kipróbáljuk? Lányom azonnal rávágta: naná!
    Irány a sportliget.
    Lányom fekete szoknyában, fehér blúzban, nyakkendő, ahogy dukál. Jómagam fényes szürke öltönyben, világoskék ingben, bordó-sötétkék-fényes szürke csíkos nyakkendővel, mert ugye ünneplünk, vagy mi a szösz.
    Tyuhé, teniszeztünk. Ez cirka annyiból állt, hogy a lányom jó messzire elütögette a lasztit, én pedig szaladgáltam utána, és időnként kikönyörögtem a zsákmányra éhes doberman pofájából.
    A karórám ráment, ugyanis egy fonák alkalmával az ütő nyelével halálos csapást mértem rá.
    Megérte. :K

    Játszani jó.

Új hozzászólás Aktív témák