Már úgy értem, szerintem kb. a felét elfelejtettem annak, amit akkor turbó módban magamra szedtem egy szebb jövő reményében, mivel nem használom érdemben évek óta. Pl. anno középsuli elején, az előző éji Diablo2 miatt átagonizált két óra között néhány elvi támpont után magamtól kitaláltam a QuickSort algoritmusát, mielőtt tudtam volna, hogy mi is az és mi a neve, de ma már ki kellene kopiznom valahonnan.

Szerintem annak az évi pár tucat MSc diplomásnak itthon is biztos helye van, de úgy értettem, ilyen alacsony szinten túltelítődött a piac, a sima OKJ-s, vagy átlag referenciás, de nem diplomás programozók már nem kellenek senkinek. Így marad két választása, amennyiben programozni akar: nagyon ráfekszik, és végigtolja az egyetemet, vagy csak hobbi marad. Meg hát igen, prog és prog között is van különbség, vannak keresettebb nyelvek.

szablya: Természetesen a matekba kell belezombulni a legtöbb egyetemen, és közben látni, hogy a szakdogához közeledve szinte nem is alszik az ember. És a progban ez így megy, határidőről határidőre, mert mindig szoros időt hagynak. Túl sok idő lett volna, hogy eljussak a szoftvertervezői szintig, ami már egy fokkal kellemesebb és kreatívabb, így inkább nem járom végig a létrát. (Én ELTE-re jártam, ami pedig állítólag nem is olyan durva, mint a BME, de ott tök általános volt már első félévben, hogy feladtak 250 oldal matematikai képletet, tételt és bizonyítást egyetlen kurzushoz, hogy a vizsgákra tanuljuk meg, és persze több ilyen matektárgy is akadt. Az oktatók pedig gyakorlatilag nem magyaráztak, hanem fejből felmondták a könyv szövegét. Szerintem nem volt ember, aki nem puskázott valahogy, kivéve, ha durván zseni. Én viszont nem tudok, de nem is akarok soha puskázni, meg matekzseni sem vagyok.)