Pár gondolatot hozzáfűznék az íráshoz.
Nem vagyunk egyformák, ezért ez nem vonatkozik mindenkire.
Vannak olyan emberek, akik talán zárkózottabbak az átlagosnál. Idegen környezetben, idegen emberekkel nehezebben találják meg a közös hangot, témát. Erre jön az, hogy a kitűzött cél jelen esetben a lány szívének meghódítása. A helyzetet erősen szorongáskeltő. ("Mi van, ha nem tetszem neki? Mit mondjak? Hogyan hódítsam meg? Ez most kedvező jel volt, vagy nem? Mi lesz, ha visszautasít? Muszáj összejönni a dolognak!!!!")
A görcsös akarás és erőltetés persze nem hozza meg a várva várt eredményt. Lehet, hogy a lány észre sem vette a közeledést, csak egyszerűen egy ismerősként tekint hódolójára (vagy ahogy a fenti írásban is volt, tetszik neki az udvarlás). Vagy ami még rosszabb, zavarja a fiú jelenléte, de nem akarja megbántani, így hagyja elhúzódni a dolgot.
De persze ott van a lehetőség, hogy szívesen veszi a fiú közeledését, de az a fenti okokból nem veszi ezt észre (nem bízik magában és a lány által küldött jeleket kevésnek tartja).
A visszahúzódóbb fiúk inkább visszahúzódó lányt választanak. Ilyen esetben ne várjuk a lánytól, hogy megkérje a fiú kezét! Az udvarlás férfidolog.
Nem szabad beleesni abba a hibába, hogy azon agyalunk, mit és hogyan fogunk mondani, a lány mit reagál rá. Utólag azon gondolkodni, hogy mit kellett volna mondani, frappáns válaszokat kitalálni a korábban elhangzottak helyett felesleges.
Még feleslegesebb fantáziálni: "Csak lenne valami olyan helyzet, amiben bebizonyíthatom mekkora hős vagyok! Megvan: hirtelen felborul a busz, kigyullad. Én kimentem a csajt, eloltom a tüzet, majd visszamegyek hozzá és neki adom a kabátomat, nehogy megfázzon!"
Képzeletben már mindenen túl vagy a lánnyal, miközben ő semmit nem vett észre a közeledésedből. Ezért zavarban lesz, ha kinyilvánítod a szándékodat.

Szóval a lényeg:
Fantáziálást, különböző lánnyal kapcsolatos szituációkat elfelejteni! Csak a realitást megélni! Minden olyan gondolatot, képzelgést, ami nem reális, azonnal leállítani! Az első időben nehéz feladat, de csökkenti a szorongást.
Ne törődjünk azzal, mit mondunk, beszéltessük inkább a lányt! A lányok szeretik, ha valaki figyelmes, érdeklődő. Ne akarjunk neki egyből mindent megmutatni és kitárulkozni, az vissza fogja riasztani. (Persze a túlzott kíváncsiság is lehet visszataszító, meg kell keresni az összhangot.) Figyelni kell, mik azok a témák, amikről a lány szívesen beszél. Figyeljünk rá!
Ha van összhang, akkor a lány azon fog gondolkodni, hogy milyen jó ezzel a fiúval beszélgetni. Lehet, hogy következő alkalommal ő fogja keresni a társaságodat.

Végül: az egésznek nincs tétje. Aki hasonló cipőben jár, biztosan sokszor lefutotta ezeket a köröket, amik rossz esetben csalódással és önbizalom vesztéssel járnak. Mindig ugyanaz a forgatókönyv, csak a lány más. Utólag visszagondolva a korábbi próbálkozásokra, az ember már csak mosolyog önmagán, aztán megint belefut ugyanabba a hibába.
Ezt kell elkerülni, és az udvarlás kellemes lesz, nem pedig erőltetett!
Remélem, hasznos voltam! : )

Most pedig irány csajozni!

Ja, most veszem észre, ez az írás a viszonzatlan szerelemről szól, nem pedig arról, hogyan csajozzunk.
A lényeg: ami nem megy, azt nem kell erőltetni! : )

[ Szerkesztve ]