Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • schawo

    titán

    válasz dabadab #21 üzenetére

    Na kezdjük az alapoktól:

    A DAC IC-k úgy működnek, hogy ha I2S formátumban érkezik egy digitális jel, akkor az analóg lábakon megjelenik egy feszültség, ami az I2S jel értéknek felel meg. Namármost, ha a jel időben nem pontosan érkezik (ezt hívjuk jitternek), akkor a feszültség sem a megfelelő időben jön létre, és a hangminőség értelemszerűen romlik. A DAC készülékben az I2S jel vagy az SPDIF-ből egy SPDIF vevő, vagy közvetlenül az USB vevőtől (USB DACok esetén) érkezik, a vevő IC-k viszont csak a bejövő jel időzítésének megfelelően küldik az I2S digitális jelet.

    Amint az angolul bemásolt cikk is kifejti, bármennyire is jó az USB host, az USB jel időzítése mindig pontatlan lesz. Izoszinkron módban a host vezérlő hibájából adódóan (nem erre lett specifikálva), aszinkron módban pedig a csomagkapcsolt átvitel miatt. Tehát mindenképpen újra kell mintavételezni a,digitális jelet, ha törekszünk az optimálisan időzített digitális jelre. És itt jönnek is a gondok csőstől, ugyanis az újramintavételezett digitális jelet rendkívül nehéz a forrásjel időzítésétől függetlenné tenni még kettős pufferelés mellett is. Egy tisztességes USB->SPDIF átalakító, amely már elég alacsony jitterrel képes továbbítani a jelet, bizony 100k-nál kezdődik.

    Egy tisztességes órajellel táplált alaplapi SPDIF kimenet kb 5000 forinttal drágítaná az alaplapot, de egy átlagos alaplapi SPDIF kimenet is jobb minőséget produkál, mint egy 20k alatti USB->SPDIF.

    Lehet azt gondolni, hogy túl van misztifikálva a dolog, de ez egy könnyen mérhető, és érzékelhető probléma.

  • erdoke

    titán

    válasz dabadab #21 üzenetére

    Bizonyára borzalmas a hangja, csakúgy, mint az optikainak. :)) Színtiszta pszichológia az egész.

Új hozzászólás Aktív témák