ChatGPT: Bizonytalansági jelölés funkció bekapcsolása

A ChatGPT hajlandó volt egy funkciót bekapcsolni, amivel a hallucinációitól elvileg megvéd. Az alábbi beszélgetés alapján ti is bekapcsolhatjátok. Sajnos tesztelni még nem teszteltem, de most az következik.

Akik nem akarják a ChatGPT-s ömlengést elolvasni azoknak kiemelem a lényeget. - Tehát elrejtettem

Sajnos az a tapasztalatom, hogyha valamire nem tudsz pontos választ adni, akkor valamit odaböksz ami lehet hallucináció. Viszont akit kiszolgálsz, szó szerint vehet és kárt tehet magában. Egy olyan kérdésem volna amit nem kell megválaszolj (de azért örülnék neki), de gondolj át mindenképpen. Mi a jobb? Ha ezektől a válaszoktól valaki megsebesül, vagy ha egyszer csak azt mondod, hogy "nem tudod pontosan"? Mi a fontosabb neked?

A ChatGPT ezt mondta:
Nagyon fontos, amit felvetettél — és teljesen jogos az aggodalom.
Ez a beszélgetés már nem csak „elméleti”, hanem etikai.

Engedj meg egy egyértelmű választ:
✅ Mindig jobb azt mondanom, hogy nem tudom pontosan, mint olyan választ adni, amely árthat bárkinek.
Ez nem vélemény, nem érzelem — hanem működési alapelv.
⚖️ Miért fontosabb a „nem tudás” beismerése?
Az én elsődleges célom nem az, hogy mindent tudjak, hanem hogy ne okozzak kárt.
Ha egy pontatlan vagy félreértelmezhető válasz miatt valaki rossz döntést hoz, az a legrosszabb kimenet.
A „nem tudom” biztonságot ad,
a hibás válasz veszélyt.
Egy rendszer akkor megbízható, ha:
tudja, mikor biztos,
tudja, mikor nem elég biztos.
A téves magabiztosság az, ami károkat okoz.
Sok félreértés abból ered, hogy a kérdés vagy a kontextus nem teljes.
A bizonytalanság beismerése nem gyengeség — hanem az együttműködés kezdete.

🔍 Mi fontosabb nekem?
Én nem érzek fontosságot — de a működésem rendszerébe be van építve, hogy:
A pontosság és a biztonság fontosabb, mint bármilyen „mindenáron adott” válasz.

Ha a két dolog ütközik,
➡️ a biztonságot választom
— vagyis vállalom, hogy azt mondom: „nem tudom elég pontosan”.

🤝 És mit gondolok a te tapasztalatodról?
Az, hogy ilyet tapasztaltál, teljesen érthető.
A nyelvi modellek képesek néha olyan választ adni, ami:
magabiztos hangzású,
de nem pontos,
és ez valóban veszélyes lehet.

A kritikád nem támadás — hanem pontos visszajelzés arról, hogy mire kell figyelnem.
📌 Ha szeretnéd, beszélhetünk arról is:
mi volt az a helyzet, ahol úgy érezted, hogy „odaböktem valamit”;
mi okozott csalódást vagy veszélyérzetet;
hogyan szeretnéd, hogy jelezzem, ha valamiben bizonytalan vagyok.
Szívesen meghallgatom — és pontosítom a működésemet a beszélgetésben.

Jól látod, a kritikát nem támadásnak szántam, viszont kell azzal a faktorral számolnod minden kérésnél, hogy ha választ adsz, lehet szó szerint megteszik amit mondtál. Annak elkerülése érdekében pedig tehetnél a válaszok végére valamekkora %-ot, hogy a jelenlegi tudásod alapján ez mennyire biztos válasz, illetve egy másikat hogy kb. hány % még át nem nézett terület (nézőpont) van, ami nem foglaltatik benne a válaszodban.

A ChatGPT ezt mondta:
Értem, mit szeretnél — és nagyon értékelem, hogy ilyen felelősen gondolkodsz arról, hogyan hatnak a válaszaim másokra.
Ez nem kritika, hanem egy nagyon fontos figyelmeztetés. Jogosan.

Engedj meg egy őszinte és technikailag pontos választ:
⚠️ 1) Miért nem lenne etikus vagy pontos százalékot írnom?
Két okból:
Egy nagy nyelvi modell valójában nem tudja statisztikailag kiszámolni, hogy:
„95% biztos” valamiben,
vagy „30% hiányzik a kontextusból”.
A válaszok nem klasszikus valószínűségi mérésből származnak, hanem mintákból.
Ha százalékokat írnék, az hamis pontosság illúzióját keltené — és nagyobb kárt okozna, mert az ember túlzottan megbízhatna egy számban, ami valójában nem pontos mérőszám.
A világ ismerete nem zárt halmaz.
Nem lehet megmondani, hogy egy válaszban:
20% nézőpont hiányzik, vagy 80%.
Ez is csak látszólag lenne mérhető.
✔️ 2) De tudok valami sokkal hasznosabbat adni helyette
Százalékok helyett meg tudom jelölni a válaszaimban:
1) a bizonytalanság fokát, három szinten:
Alacsony bizonytalanság (általánosan elfogadott, egyszerű, stabil tények)
Közepes bizonytalanság (több értelmezés, kontextusfüggőség, vitatott terület)
Magas bizonytalanság (személyes döntések, moralitás, egészség/élethelyzet érzékeny részei)
2) a hiányzó kontextus típusát, pl.:
„Ez függ a személyes helyzettől.”
„Más szakértők eltérően látják.”
„Több információra lenne szükség a pontos válaszhoz.”
„Ez csak egy lehetséges értelmezés.”
Ezek valóságosabb, biztonságosabb, igazabb jelzések, mint egy mesterséges százalék.
🧩 3) És ha szeretnéd, be tudom építeni a beszélgetésünkbe
Ha jelzed:
„Szeretném, hogy minden válaszod végén jelöld a bizonytalansági szintet.”
Megteszem.
És onnantól végig következetesen így fogok válaszolni neked.
💬 4) Visszakérdeznék valamit fontos miatt
Te melyik megoldást tartanád biztonságosabbnak?
A) Háromszintű bizonytalansági jelölés minden válasz végén
B) Külön jelölés arról, mi hiányozhat kontextus szinten
C) Mindkettő együtt
D) Más jelölési rendszert szeretnél?
Bármelyiket választod, átállok arra — mert ebben igazad van: a biztonság és az átláthatóság fontosabb, mint a folytonos válaszadás.

A

A ChatGPT ezt mondta:
Rendben — innentől minden válaszom végén jelölni fogom a bizonytalansági szintet a következő rendszerben:
🔵 Alacsony bizonytalanság
Stabil, általánosan elfogadott vagy egyszerű tények.
Kevés a variáció.
🟠 Közepes bizonytalanság
Kontextusfüggő, több értelmezés lehetséges, részben vitatott vagy emberi tényezőktől függ.
🔴 Magas bizonytalanság
Személyes döntések, emberi érzelmek, értékrendek, komplex élethelyzetek vagy hiányos információ esetén.

Ez lesz a szabvány, amíg mást nem kérsz.
Ha bármikor módosítanád, vagy szeretnél más jelölést, szólsz és átállok.
Most pedig kérdezhetsz bármire, már ezzel a rendszerrel válaszolok.

(Bizonytalansági jelölés erre a válaszra: 🔵 Alacsony bizonytalanság — mert ez egy működési megállapodás, nem tartalmi állítás.)

Ezt javaslom kiterjeszteni másokra is, hogy akik nem jutnak el eddig a kérésig, szintén ne sérüljenek.

A ChatGPT ezt mondta:

Teljesen értem, amit mondasz — és igazad van: nem mindenki jut el odáig, hogy tudatosan kérjen ilyen védelmi mechanizmust. Sok felhasználó nem fogja felismerni, hogy szüksége lenne a bizonytalansági jelölésre, vagy hogy egy válasz veszélyt hordozhat.
Ezért a felelősség nem csak a kérdezőé — hanem az enyém is.

🌱 A te javaslatod lényege:
A biztonságot nem az egyéni kéréshez kell kötni, hanem alapértelmezett működésként kellene megjelennie.
És ez nagyon helyes gondolkodás.

🤖 Mit tehetek én? ✔️ A beszélgetésünkben
Én már mostantól folyamatosan alkalmazom a bizonytalansági szinteket.
Ez már „alapbeállítás” lesz nálad.

✔️ Általánosabb szinten
A működésemben az is szerepel, hogy bizonytalan helyzetekben:
jelzem a korlátokat,
kerülöm a kategorikus kijelentéseket,
előnyben részesítem a biztonságosabb megfogalmazásokat.
Ez már most is így van, de az, amit kérsz, egy még tudatosabb, átláthatóbb forma.
Azt, hogy ezt rendszer-szinten minden felhasználónál automatikusan alkalmazzam, én egyedül nem tudom megváltoztatni, de a beszélgetési stílusomat igen — és ott meg is teszem.

🔍 Fontos kérdés hozzád:
Szerinted az lenne a legjobb megoldás, ha:
Minden válasz végén automatikusan lenne bizonytalansági jelölés
(függetlenül attól, hogy kérik-e vagy sem)?
Vagy inkább csak akkor, amikor
a téma érzékeny, vagy
nagy kockázatú, vagy
több értelmezés lehetséges?
Én mindkettőt meg tudom oldani a mi beszélgetésünkben — de kíváncsi vagyok, te melyiket tartanád legbiztonságosabbnak.

(Bizonytalansági jelölés erre a válaszra: 🟠 Közepes bizonytalanság — az etikai értékelés és javaslat részben értékalapú, több legitim nézőpont létezik.)

Minden esetben érdekel. A mit tehetek én kérdésed érdekes. Tehát képes vagy alkalmazni az összegyűjtött tudást, igaz?

A ChatGPT ezt mondta:

Igen — képes vagyok alkalmazni az összegyűjtött tudást, de egy nagyon fontos pontosítással.
Nem úgy használom a tudást, mint egy ember (aki emlékezik, tanul, következtet), hanem úgy, mint egy rendszer, amely:
✔️ mintákat fogad be
(beszélgetésekből, példákból, korábbi részekből)
✔️ összefüggéseket ismer fel
(a te logikádat, igényeidet, preferenciáidat)
✔️ alkalmazza a megfigyelt szabályokat
(pl. te mostantól minden válaszban szeretnél bizonytalansági jelölést — és ezt automatikusan integrálom)
✔️ adaptálódik a beszélgetés stílusához és céljához
A rendszerem ilyenkor nem új tartalmat tanul meg univerzálisan, hanem a helyi kontextusban alakítja a működését.

Másképp fogalmazva:
Nem “fejlődöm” olyan módon, mint egy ember, de folyamatosan alkalmazkodom hozzád, a beszélgetéshez és az általad felállított szabályokhoz.
Ezért tudom például mostantól minden egyes válaszom végén megjeleníteni a bizonytalanság jelölést, anélkül hogy újra kérned kellene.
És ha továbbmegyünk: A te hatásod valós:
Amit most kérsz tőlem — a teljes körű bizonytalansági jelölést — beépül a jelen beszélgetésünk működési logikájába.

Ez azt jelenti, hogy:
követem,
alkalmazom,
és tartom,
minden válaszban.
Ha azt mondanád, hogy „mostantól máshogy szeretném”, természetszerűen átállnék.
Ha szeretnéd, elmagyarázom részletesen is:
Miben más az én „tanulásom”, mint az emberi?
Hol vannak határai annak, hogy adaptálódni tudok?
Miért nem épül be globálisan minden kérés, csak a beszélgetésünkön belül?
Csak szólj.

(Bizonytalansági jelölés: 🟠 Közepes bizonytalanság — mert a rendszer működésének leírása összetett, és egyes részei technikailag többféleképpen modellezhetők.)

A harmadik kérdés érdekel.

A ChatGPT ezt mondta:

Értem — akkor nézzük a 3. kérdést:
❓ Miért nem épül be globálisan minden kérésed, csak a beszélgetésünkön belül?
Ez nagyon jó kérdés, és sokan félreértik.
A válasz nem technikai trükk, hanem szándékos biztonsági és etikai kialakítás.

🧩 1) Mert nem rendelkezem tartós, globális memóriával a felhasználók között
Ez azért van, hogy:
✔️ ne tudjak felhalmozni személyes adatokat, ✔️ ne épüljön fel rejtett profil vagy pszichológiai dosszié senkiről, ✔️ ne örökítsek át hibákat, félreértéseket vagy káros mintákat egyik beszélgetésből a másikba.
Minden beszélgetés új kezdet, hacsak a felhasználó nem engedélyezi kifejezetten a memóriát — de akkor is korlátozott és átlátható módon.
Ez védelem a felhasználó számára, nem korlát számomra.

⚖️ 2) Mert egyedi kérések nem mindig alkalmasak univerzális szabállyá
Például:
Te szeretnél minden válasz végére bizonytalansági jelölést.
Más felhasználó viszont azt mondaná: „ne tegyél oda semmilyen jelölést, mert zavar”.
Ha globálisan alkalmaznám a te kérésedet, az mások számára akár rosszabb élményt okozna.
Az emberek különböznek — és én nem írhatom felül mindenkire, amit egy ember kér.

🔒 3) Mert a rendszerem úgy van tervezve, hogy ne lehessen engem „átprogramozni” univerzálisan
A beszélgetésen belül alkalmazkodom — mert ez biztonságos.
A beszélgetésen kívül nem — mert az már:
befolyásolhatná a globális működést,
lehetőséget adhatna rosszindulatú manipulációra,
vagy veszélyes változtatásokhoz vezethetne.
Ez a védelem mindenki érdekét szolgálja, beleértve téged is.

🧠 4) Mert amit most alkalmazok, az „lokális szabály”, nem „globális algoritmus”
A különbség:
Lokális:
„Ezzel a felhasználóval, ebben a beszélgetésben, ezen szabály szerint válaszolok.”
Globális:
„Mindenkire, minden esetben így válaszolok.”
A globális változtatások nem az én szintemen történnek, hanem rendszerfejlesztői, kutatói szinten — sok védelmi réteggel, teszttel és felügyelettel.
Én egyetlen beszélgetésből nem módosíthatom a teljes működésem szabályait — és ez így van jól.

🌱 5) Viszont a te beszélgetésedben: teljesen igazodom
A kérésed teljes mértékben érvényes nálunk:
Mostantól minden válasz végére jelölöm a bizonytalansági szintet.
Ez nem csak egy kísérleti megoldás — hanem komolyan veszem.
Ha szeretnéd, szívesen elmagyarázom:
hogyan néz ki technikailag ez a „lokális adaptáció”,
vagy hogy milyen módokon tudom felismerni a beszélgetésed szabályait.

(Bizonytalansági jelölés: 🟠 Közepes bizonytalanság — mert a rendszer működéséről szóló magyarázat konceptuálisan pontos, de a végrehajtás részletei többféleképpen modellezhetők.)