"Normális esetben, amikor élnek vele, és nem visszaélnek."
De ez sem az eszköz sara. Nem a kés a bűnös, ha valakit leszórnak vele.
Nyilván be lehet tiltani a késeket. Akkor nem lesz halálos késszúrás. De ez csak tüneti kezelés a rosszabb fajtából.
"Mondjuk a kiskacsát ritkán öntik nyakon 800 m3 vízzel és magyarázzák el neki, hogy ez nagyonjó."
Ezzel a túlzó megállapítással mit szeretnél bizonyítani?
Azt biztosan nem lehet, hogy a kacsaúsztató veszélyes hely a kacsák számára.
"Márnint ókori? Elég báz anekdota, nemsok híd volt akkoriban."
Khmm.
A hídépítés története egyidős az emberiség történetével. Az emberiség kezdetben csak a természet által létrehozott képződményeket (kidőlt fatörzsek, sziklaívek, lecsüngő liánok) használta, majd azok megfigyelésével tudatosan is létrehozta őket. A természeti népek a Föld különböző pontjain évezredeken keresztül hasonló szerkezeteket alkottak: egymás mellé fektetett és lefedett fatörzsekből gerendahidakat, az akadály fölé kinyúló gerendákból konzolhidakat, felkötött faágakból vagy a két végén rögzített kötelekből függesztett szerkezeteket (ezek közül legismertebbek az inka kötélhidak). Köztük a modern hidak valamennyi típusának egyszerű formája megtalálható.
Az ókorban a hidakat már ezzel foglalkozó mérnökök tervezték, s bár alapvetően tapasztalati úton építettek, a tervezés sokkal tudatosabbá vált. A hidakhoz fát, égetett téglát, követ használtak. Kisebb akadályok áthidalásánál gerendahidat, nagyobbaknál általában íves szerkezetet alkalmaztak. Vízvezetékek és csatornák számára bámulatos akvaduktokat, nagy vízfelületeken való átkelésre pontonhidakat építettek. A rómaiak az említett anyagokon kívül ismerték a betont, tudták, hogy lehet évezredekig álló tartós hidakat építeni, de azt is, hogy kell gyorsan megépíthető fa hadihidakat létrehozni.
Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!
