Ebben teljesen igazad van. Szerettem volna hinni hogy most megfogtam az isten lábát minden rossz előjel ellenére és mégis belekezdtem. Árnyékra vetődtem nem is kicsit. De az élet már csak ilyen. Pár barátom folyton azt a bölcsességet mondogatja hogy "mindig kell valami rossznak történnie hogy utána valami igazán jó is történhessen velünk". Hát remélem igazuk lesz.
Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.
