Első hét: A kezdet

Üdvözlök mindenkit. Szeretnék elmesélni egy történetet, ami eddigi életem legfurcsább és legbonyolultabb párkapcsolatáról szól. Nem volt hosszú, de tartalmas, és teli volt hullámvölgyekkel.

Jómagam 31 éves vagyok.Volt pár rossz élményem a párkapcsolatok terén, amiket kivétel nélkül csalódásként éltem meg, de soha nem adtam fel abba vetett hitem, hogy egyszer eljön az én időm is, amikor újra boldog lehetek.
Minden kapcsolatban velem szakítottak, és én voltam a szenvedő alany. És persze mindig én voltam a hibás mindenért. Ezen okok miatt tartottam egy hosszabb szünetet a nőügyek terén, de tavaly év vége felé elérkezettnek láttam az időt az újra kezdésre.

A lány az egyik kolléganőm volt, nem sokat tudtam róla, de azonos munkahely lévén le tudtam informálni, pláne hogy édesanyám is ott dolgozott, és szinte mindenkit ismert. Én 3 műszakban dolgozom a cégnél, a lány állandó délelőttös.
Sokszor beszélgettem vele, ha volt rá lehetőségem, és egy idő után megtetszett. Eleinte csak a jó humora fogott meg, és a meghatározhatatlan színű szemei. Ő 23 éves, egyedülálló anyuka, aki egy rettenetesen rossz párkapcsolatból szabadult ki pár hónapja, és emiatt nagyon sokat szenvedett. A párkapcsolat sok évig tartott és egy kisfiú született belőle.

Volt két kollégám, amolyan haver félék, akikkel sokat beszélgettünk a nőkről, és a velük való kapcsolatunkról.
Ők mintha megérezték volna mit tervezek, elkezdték mondogatni, miért nem hívom randizni a lányt, mert tuti befutó lennék nála, legalábbis szerintük. Nem nagyon figyeltem rájuk, hiszen én már elterveztem, hogy megteszem a megfelelő lépéseket.

Az év végi utolsó munkanap egy hirtelen ötlettől vezérelve a tettek mezejére léptem. Úgy terveztem, meglepem egy aprócska karácsonyi ajándékkal, de sajnos ez nem sikerült, mert én balga nem vittem magammal pénzt. Nem estem kétségbe, mert a táskámból előkerült két darab szaloncukor, amit még korábban kaptam.
Nagy léptekkel elindultam hozzá, és félrehívtam beszélgetni. Ő csodálkozva velem jött, és egy hirtelen mozdulattal a kezébe nyomtam a szaloncukrokat "Boldog Karácsonyt!" felkiáltással, hozzá téve, hogy sajnos most csak ennyit tudok adni, de utólag majd többet is. Ő csodálkozva, de fülig érő mosollyal és örömtől sugárzó arccal megköszönte az apró ajándékot, és két nagy puszit adott jutalmul. Ezzel le is zártam az ajándékozást, és visszamentem dolgozni.

Eltelt egy óra, és én a munkába erősen belefeledkezve nem vettem észre, hogy a lány már legalább 5 perce mögöttem áll és várja, mikor veszem őt észre. Mikor észrevettem, azonnal eldobtam mindent, ami a kezemben volt, hogy csak rá tudjak figyelni. Ő kedvesen elbúcsúzott tőlem, és kellemes ünnepeket kívánt kihangsúlyozva, ha addig nem találkoznánk, akkor boldog új évet is. Ezt én jó jelnek vélve eldöntöttem, hogy randevút kérek tőle.

Este ahogy haza értem, az egyik közösségi oldalról kikerestem az elérhetőségeit, telefon szám, MSN cím stb. Sebtiben fel is vettem MSN-re ismerősnek.

Másnap ahogy felkeltem, leültem a gép elé, és folytatni akartam az információ gyűjtést, amikor is az MSN-re történt bejelentkezésem pillanatában azonnal rám köszönt. Én meglepődtem, hogy becenevemből azonnal tudta, ki is vagyok. Erre rá is kérdeztem, válaszában közölte, hogy ő is kutakodott utánam, szintén a közösségi oldalon, és szintén felvett ismerősnek, és már a telefonszámom is megszerezte. Hajnalba nyúló beszélgetésbe kezdtünk, amiben minden témát kiveséztünk. Alaposan kikérdeztük a másikat mindenről. Sok témában beszélgettünk, randi szokások, érzelmek, stb. Furcsa mód neki különösen sokat jelent, ha a partnere kimutatja minden érzését, beleértve a rosszakat is. Ezen hosszasan elbeszélgettünk, igyekeztem kiemelni azon tulajdonságom hogy nekem minden érzelem kiül az arcomra. Ezen nagyon elcsodálkozott és gyorsan megjegyezte hogy ez neki nagyon tetszik.

Mind a ketten nagyon élveztük a beszélgetést és másnap ott folytattuk, ahol abba hagytuk, de már az első randink is szóba került. Az újabb átbeszélt éjszaka végén megállapodtunk a randi helyében és időpontjában, amit két nappal későbbre tettünk.Semmi különös dolgot nem terveztünk, mert mindketten a spontaneitás hívei voltunk, és úgy gondoltuk, majd kialakul, mit, és hol fogunk csinálni. Én nagyon izgultam mi lesz, főleg ennyi kihagyás után, de bíztam magamban, hogy csak nem bénázok el semmit.

A randi előtti este megint csak MSN-en beszélgettünk. Ő sajnálkozva közölte, hogy a másnapi randi még nem tuti biztos, attól függ, jön e a gyerekért az apja, mert ő másként nem tud elszabadulni otthonról. Ezt én nem nagyon értettem, mert úgy tudtam, a lány visszaköltözött a szakítás után a szüleihez, és ha nem megy az ex-e, attól még a nagyszülők vigyázhatnak a gyerkőcre. Ráadásul még azt is tudtam, hogy nevelő apja munkanélküli, és a kora miatt nem tud elhelyezkedni sehova. Azaz egész nap otthon ül és nem csinál semmit. Vagyis tud vigyázni a gyerekre. Erre az volt a válasza, hogy hát igen, de nem biztos, hogy otthon lesznek.
Akkor még nem nagyon foglalkoztam ezekkel a furcsaságokkal, de már pár kérdőjel azért feltűnt.
Elterelve a témát másról akartam beszélgetni, amikor ő megkérdezte, hogy beszélhetnénk e kényesebb dolgokról? Nem igazán értettem, hogy ez most mit is akar jelenteni. Nem várta meg a válaszomat, és elkezdte az addigi életét elmesélni. Minden részletre kitért az anyjáról és annak szintén zaklatott életviteléről.
Az apjáról semmit nem tud, mivel még az anyja sem tudja ki lehet az, emlékei szerint egy éjszakás kalandja volt egy kiskatonával. Ennek a gyümölcse lett a lány. A másik 7(!) testvére is szinte mind különböző apáktól származnak, így nem éppen nevezhető a családja átlagosnak.
Sokat mesélt a párkapcsolatairól, a csalódásairól, és a sok szenvedésről. Külön kiemelve, hogy a legutóbbival eltöltött hét évet nagyon rosszul élte meg. A pasas alkoholista volt már a kezdettől fogva, és dolgozni sem szeretett. Persze a lány ezek ellenére is vele maradt, mert állítása szerint szerelmes volt belé..
Elmesélte hogy egyszer ideg összeroppanást kapott, és bevitték az idegosztályra a pasi miatt. Ekkor derült ki hogy terhes. Ö azt hitte, a gyerek majd megoldja a problémákat, és megtartotta. Persze a pasas semmit nem változott, továbbra is ivott, és nem dolgozott. Viszont a lánynak még a terhesség alatt keresett másodállást, hogy meg tudjanak élni.

Én szó nélkül végighallgattam a történetet, és a végén csak annyit kérdeztem, hogy ezt mégis hogy bírta ki ép ésszel? Azt felelte ö sem tudja, de azt nagyon bánja, hogy ennyi évet elpazarolt az életéből.
Miután befejezte a történetét, folytattuk a másnapi randi tervezgetését, de végül is abban maradtunk, hogy nem tervezünk semmit, majd úgy lesz, ahogy alakul, és ahogy érezzük.
Még mindig bizonytalan volt, hogy lesz e egyáltalán randi, de megbeszéltük, hogy még reggel ír egy üzenetet, hogy mit sikerült intéznie.

Én már reggel idegesen ültem a gép elé, és félve jelentkeztem be MSN-re, ahol ő már várt, és köszönés nélkül közölte a randi idejét és helyszínét. Én csak annyit írtam hogy akkor ezek szerint minden rendben, lesz randi. Ő azt mondta, hogy alig várja és sietni fog.

A randira persze jóval korábban odaértem, így volt időm körül nézni, és megfelelő helyet találni egy kis nyugodt beszélgetésre. A találka az egyik bevásárlóközpont bejáratánál volt megbeszélve.
Elég sokat késett, és már azon kezdtem gondolkodni, hogy talán átvert, vagy csak felültetett. Végül majdnem húsz perc késéssel érkezett meg, de legalább ott volt.
A késésért kaptam két bocsánat kérő puszit is, amit nem lehetett visszautasítani. Elindultunk befelé a bevásárlóközpontba sétálni, kirakatokat nézegetni, stb. Később már az utcán sétálgattunk, és egy percre sem hagytuk abba a beszélgetést. Ő már egy kis idő múlva fázni kezdett, amikor én minden hátsó szándéktól mentesen megkérdeztem, hogy mi lenne, ha elmennénk hozzám, és film nézéssel töltetnénk a további időt. Ő gondolkodás nélkül igennel válaszolt, hozzátéve, hogy ott biztos nem fog fagyoskodni. Azért megkérdeztem, mikorra kéne haza érkeznie, ö csak azt felelte, hogy teljesen mindegy mikor megy haza, hiszen a gyereket már napokkal ezelőtt elvitte az apja.
Ezen is meglepődtem, mert ugye előző nap még az volt a gond, hogy nem tudja lepasszolni. Túl sokat nem foglalkoztam ezzel, de megjegyeztem, mint egy furcsaságot.

Megérkezésünk után kiválasztottunk egy filmet, ami egy romantikus vígjáték lett. Én elterültem a fotelomban, őt meg magam mellé ültettem egy székre. Elkezdődött a film és én hoztam a formám, azaz járt a szám, viccelődtem stb. Ő sokat mosolygott a hülyeségemen, és szóvá tette, nagyon tetszik neki, hogy mosolyt tudok csalni az arcára.
Kis idő múlva a fejét a fotel oldalára hajtotta. Megkérdeztem fáradt vagy-e, vagy mi, de csak annyit mondott, hogy neki így kényelmes. Aztán én elkezdtem mocorogni, ropi evés, nasi, majszolás, stb, amikor rákérdezett, hogy az ölembe üljön e? Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen, de ő visszakozott. Mondtam, hogy ha már belekezdett, akkor ne hagyja félbe, erre felugrott, és egy laza mozdulattal az ölembe huppant.
A dolgok innentől viharosan felgyorsultak. Eleinte zavarban volt, és én is, de akkor már nem volt visszaút, jött, aminek jönnie kell. Apró simogatások, csókok, ölelkezés, stb.
A hatalmas csókcsata végén elbeszélgettünk kicsit. Mindketten egyetértettünk abban, hogy erre már nagyon rég vártunk, és nem értettük, hogy miért nem találtunk hamarabb egymásra. Folytattuk a csókcsatát, amit sikerül annyira elnyújtani, hogy csak a film végét vettük észre. Ekkor megkérdeztem, lenne e kedve az ágyon folytatni a dolgokat, mert ugye ott csak kényelmesebb, mint egy fotelban. Széles mosollyal az arcán hevesen bólogatott.
Innentől a dolgok nagyon jól is alakulhattak volna ha az "Ezredes úr" is szolgálatkész lett volna.
Szegény lány mindennel próbálkozott, de az Ezredes megtagadta a szolgálatba állást.
Ideges lettem, de boldoggá akartam tenni őt, amibe bele is kezdtem, de ő pár perc után leállított, mondván vagy mind kettőnknek jó, vagy senkinek. Mondtam, hogy nekem csak az a fontos hogy ő boldog legyen, de ezt is ugyanazzal a mondattal elutasította. Megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, biztos csak lámpaláz, vagy a sok kihagyás miatt van ez a kis üzemzavar.
Lassan megnyugodtam, és ölelkezve beszélgetni kezdtünk a a következő randinkról. Ő a másnapot jelölte ki, én csak úgy rákérdeztem, hogy akkor miért nem alszik nálam, ha már úgyis másnap is találkoznánk? Rövid gondolkodás után mosolyogva beleegyezett. Én örültem neki és szóvá tettem, hogy hátha az Ezredes is meggondolja magát az éjszaka.
Ezután folytattuk a beszélgetést. Viccesen mondta, hogy miattam több saját szabályát is megszegte. A két legfontosabb az volt, hogy első randin nincs szex, és hogy kollégával nem randizik. Rákérdeztem, hogy akkor most megbánta-e, de ő csak mosolyogva azt felelte, hogy egyáltalán nem. Nagy csókolódzások és ölelkezések közepette elaludtunk.
Valamikor hajnaltájt felébredtem, mert úgy éreztem, az Ezredes szolgálatra jelentkezik. Gyorsan fel is keltettem a lányt, de az Ezredes csak nem akart keménykedni. Újra belekezdtem boldoggá tételéhez bármilyen módon, most már ellentmondást nem tűrve. De megint leállított a már ismert mondattal. Nagy nehezen elaludtunk.

Reggel telefon csörgésre ébredtünk. Az ex pasija hívta, hogy viszi haza a gyereket.
Kicsit sietve öltözködtünk, és útnak indultunk. Le sem tudtak volna robbantani minket egymásról, annyira össze voltunk fonódva egész úton. Elkísértem a buszig, aminek az indulásáig még volt 10 perc. Azt az időt is összefonódva töltöttük, éppen csak hogy fel tudott ugrani a buszra. Még indulás után is dobáltuk a csókokat.

Én széles mosollyal és boldogan indultam haza. A nap további részét fülig érő vigyorgással töltöttem, az este szokásos MSN, beszélgetés.
Másnap reggeltől kora hajnalig ugyanez.

A harmadik nap viszont furcsa mód csak este fele volt fent. Beszélgetni kezdtünk, de nem volt bőbeszédű, kérdeztem is, hogy mi a baja? Azt felelte, hogy balhé van náluk, és tiszta ideg. Én azt feleltem, hogy akkor inkább nem is zavarok, de azt kérte, maradjak, mert nem akar egyedül lenni.
Maradtam, de hirtelen rossz érzés fogott el, máig nem tudom miért.
Elkezdte firtatni, hogy talán mégsem kéne folytatnunk együtt, mert elgondolkodott valamin, és úgy érzi, nem lehet köztünk semmi.
Köpni-nyelni nem tudtam!
- Ez most mit is akar jelenteni?? - kérdeztem.
Hosszú magyarázatba kezdet melynek a lényege az volt hogy Ő úgy érzi, az érzelmi, családi, anyagi és párkapcsolati problémái miatt nem tud nekem semmit ígérni. Pláne nem lenne képes egy komoly kapcsolat kialakítására, nem csak velem, de senki mással sem. Azt szeretné, ha itt és most vége lenne.

Egyszerre pörgött át az agyamon többféle gondolat, mint pl: hazudik, át akar verni, le akar koptatni, meg ilyenek.
Ezután jött egy egyórás olvasmány arról, hogy Ő most azért próbál engem lebeszélni az egészről, mert ezzel is csak védeni akar magától. Majd azzal folytatta, hogy Ő tele van félelmekkel és kétségekkel egy új kapcsolat miatt. Azaz nem tudja, mit is akarjon. Végezetül azt kérte, adjak 1-2 nap gondolkodási időt neki, mert nincs tisztában az érzéseivel.
Én azt feleltem, teljesítem kérését, és elköszöntem tőle.

Hosszasan gondolkodni kezdtem az egész dolgon, és teljes tanácstalanságba estem. Eszembe jutott egy beszélgetésünk még korábbról amiben azt emlegette, hogy ő már mennyire vágyik egy szenvedélyes együttlétre. Arra gondoltam, talán azért van ez az egész gondolkodósdi, mert nem kapta meg amire vágyott, és ezért akar dobni.

Csak a 3. nap jelentkeztem be MSN-re. Eleinte csak átlagos dolgokról beszélgettünk, aztán belekezdett a mondókájába, ami egy az egyben ugyan az volt, mint korábban, csak más sorrendben, és még zavarosabban. Nem értettem szavait, és csak folyton azt kérdezgettem, hogy ez most szakítás akar lenni, vagy mi?? Végül hirtelen előjött azzal az ajánlattal, hogy egyelőre ne komoly kapcsolatként kezeljük azt, ami köztünk kialakulóban van, hanem mint alkalmi szex-en alapuló kapcsolatot. Persze ha később kialakulnak a közös érzelmek, akkor lehet szó komoly kapcsolatról. Tényleg nem értettem mire ez a nagy váltás, de úgy voltam vele, hogy nekem ez is megfelel, és beleegyeztem.
Eddig kb. 3(!) óra beszélgetés után jutottunk el. Majd nyomatékosan megkért, hogy ezt a cégnél tartsuk titokban. Igaz, őt nem érdekli senki véleménye, de azt nem szeretné, ha pletyka tárgya lenne a mi kapcsolatunk. Ezt szintén nem tudtam sehogy sem értelmezni, de elfogadtam az érvelését. Ezután rögtön azt kérdezte, hogy mit szólnék, ha most azonnal átjönne, és itt aludna? A megbeszéltek értelmében én egyből azt gondoltam: szexelni akar!
Ennek örültem is meg nem is. Komolyan nem hittem benne, hogy igazat mond.
Csak annyit kérdeztem, hogy mikor indul? Ekkor elkezdett szabadkozni, hogy hát egyhamar nem tud, mert barna színű víz folyik a csapból, és ugye abban ő nem tud lefürdeni. És inkább megvárja amíg teljesen kitisztul, majd utána fürdik csak. Mert ő nem indul el sehova fürdés nélkül. Mondtam neki, hogy semmi baj, meleg víz, szappan, kád van nálunk is, induljon el, és majd nálam lefürdik. De még jobban szabadkozott, hogy értsem meg, ő nem tud elindulni fürdés nélkül. Innentől kb 2 óra vita kezdődött. Mondogattam neki hogy ha már akkor elindul, amikor megemlítette ötletét, már rég a dolgok sűrűjében lennénk, de ő csak ugyan azt a lemezt futtatta.
Ekkor éles váltásként elkezdte kérdezgetni mit is csinálok vele, ha majd itt lesz? Én csak annyit mondtam, hogy ha már itt lenne, és nem szövegelne, akkor már tudná, mit csinálok vele. Rákérdeztem, hogy élvezi e a játékot, mert engem már nagyon idegesít, hogy órák óta csak szövegel és kérdezget, de az istenért sem akar elindulni. Sértődötten válaszolt, hogy ő nem játszik, mert ő nagyon is tudja, hogy ez nekem mennyit számít, és hogy ő nem olyan fajta, aki játszadozik az emberek érzéseivel. Hozzá tette, hogy nagyon szeretne velem lenni, csak nincs bátorsága megtenni. Mivel én ahelyett hogy bátorítanám, csak kötözködöm vele, gyanúsítgatom és kételkedem benne. Majd közölte, hogy egy türelmetlen bunkó vagyok, és elköszönt.

Értetlenül néztem ki a fejemből mert ugye ő nagyon akarta, az ő ötlete volt, és még én vagyok türelmetlen, meg bunkó??? Holott ő kezdet kifogásokat keresni. Sokáig csak azon járt az agyam, hogy biztosan csak játszik velem, és most milyen jót röhöghet rajtam. Én viszont imádok játszani bármiben, úgyhogy elhatároztam, belemegyek a játékba. Nagyon nehezen tudtam elaludni, mert csak arra tudtam gondolni hogy szórakozik velem.
Másnap, csak este volt elérhető MSN-en és nem nagyon akart beszélgetni velem, mondván előző nap rendesen a lelkébe tapostam a türelmetlenkedésemmel és a gyanúsítgatásaimmal. Kissé talán bunkó módon visszakérdeztem, hogy miért játssza a sértődöttet, ha semmiképp sem jött volna át? Erre azt felelte, hogy ő nagyon szeretett volna átjönni, csak bátortalan volt, mert ilyet még sosem csinált, hogy csak úgy elmegy otthonról az éjszaka közepén. Kissé cinikusan csak azt feleltem, hogy ha nem húzta volna olyan sokáig az időt, most nem erről vitatkoznánk. Végül nagy nehezen megbeszéltük pár óra alatt a dolgot és megegyeztünk abban, hogy ennyire nem kell kapkodni, majd kialakul, hogy miként oldjuk meg ezeket a dolgokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!