Reggelt.
Ekkora egy elb.szott mocsadékszemétláda fostalicska időjárást.
13 nap szabadságomat töltöm, és ma csak azért jöttem be melóba, mert video-konferencia lenne a japán anyacéggel nekem, kollégámnak meg a nagyvezírnek. Erre mi az első email amit beérve elolvasok?
Bocsi, de nem tudjuk megtartani a konferenciát, mert nálunk sokan vannak szabadságon, és nem tudunk előkészülni rá
Bocsi, üdv, Japán
Ezen olyan jót röhögtem, de közben máris gondolkoztam rajta hogy veszem is a kabátom és megyek haza. De ha már egyszer beautóztam ebben az okádék időben, akkor legalább csináljak valamit. Meg akkor vezér kitalálta hogy akkor tartsunk költségcsökkentési megbeszélést. Úgyhogy délig bent vagyok.
Az meg milyen, hogy menet közben a kocsi összes fém, üveg és műanyagfelülete párásodott, de még úgy is, hogy benyomtam a légkondit. Műszerfalból semmit nem láttam, csak azt hogy kék. De hogy sebesség vagy fordulatszám...semmi.
Mondom, fostalicska idő.
Ja, és az úton kb 3 centi vastagon áll a salak és sótömeg, mert ebben az elcseszett városban egyetlen hókotró nem járt. Ami mégis, az kiszórt pár tonna sódert és sót. Értsd: tegnap délután 3-kor 15 cm vastag összetört, kezelhetetlen és főleg járhatatlan hótömeg volt úton és járdán egyaránt. Letúrva sehol nem volt, pedig ha a cipőmmel egy mozdulattal aszfaltig tudtam túrni, akkor egy kotrónak nem lett volna gond. Szánalmas városvezetés. 1-es, leülhetnek. Úgy 8-10 évet.
Aláírás (nem kötelező megadni)
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
