Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Dr. Szilikát

    őstag

    válasz Panthera #79689 üzenetére

    Ez úgy kezdődött szerintem, hogy kezdetben csak törpefeszültségű halogénizzót tudtak olyan minőségben gyártani, ami tartósnak is bizonyult, mivel kisebb feszültségen kisebb ellenállás szükséges, azaz rövidebb és vastagabb anyagból készülhet az izzószál, azonos teljesítményre vonatkoztatva.

    Ehhez jött a belsejébe egy kis halogén elem (jód vagy bróm), meg a szokványos izzóban is megtalálható nemesgáz/védőgáz, némi nitrogénnel.

    Így az izzószálat magasabb hőmérsékletre lehet hevíteni, aminek elfogyása ellen véd a halogén körfolyamat, tok pedig kvarcüveg, hogy el ne olvadjon.

    Ebből lett az, hogy az emelkedő színhőmérséklet mellett ("fehérebb" fény), jobb hatásfokkal dolgozik a halogénizzó, még a trafóval együtt is, pedig az is elfűt valamennyit. Viszont rézpazarló is, ezzel együtt.

    Ennek már csak mellékhatása lett valószínűleg, hogy valaki kitalálta a teleszkópon vezetett táplálást is, ha már egyszer úgysem veszélyes, akkor miért ne. A trafó meg értelemszerűen biztonsági szigetelésű, a primer-szekunder egymás mellett szeparált, hogy még leégés esetén se érjenek össze.

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés