És még egy kiegészítés ... azután egy ideig "csendben" leszek...

A lentiek alapján már érthető, hogy miért ilyen jó a 3 chip-es DLP rendszer.

Láttuk, hogy a kontraszt, a fényerő és a lámpa paraméterei szorosan összefüggnek. A pici DLP chip fő hátránya (a pici mikrotükrök gyenge felület/kerület aránya mellett) az, hogy (adott fényforrással) nem lehet (annyira) kis (átlagos) szögű fénnyel megvilágítani, mint egy nagyobb chip-et.

Láttuk, hogy a chip fizikai méretével négyzetesen arányos az adott fényforrással elérhető kontraszt, a mikrotükrök méretével pedig lineáris a függés (ha mindkét paraméter különbözik, akkor ezek szorzata a végső eredmény).

A fenti szabályokat azonban (részben) meg lehet "kerülni" több DLP chip használatával.

Az 1 chip-es gép lámpája által termelt fény 2/3 része át sem jut a színkeréken (ha azon RGBRGB szegmensek vannak, mindig csak 1 alapszínt hasznosít a gép). Az 1 chip-es DLP tehát "kukázza" a fény kétharmadát ... ami nem teljesen igaz, de első közelítésben elfogadható modell.

A 3 chip-es gép lámpája által termelt fényt (interferencia-szűrőkkel) "szétosztják" alapszínekre és mindegyiket folyamatosan hasznosítja a gép (első közelítésben). Az eredmény kb. ugyanaz, mintha egy olyan lámpánk lenne, ami azonos foltméretre 3x több fényt juttat ... ráadásul azonos áramfogyasztás mellett. Így viszont kapunk egy csomó plusz fényerőt, ennek egy részét "elpazarolva" a kontraszt oltárán (pl. szűkebb íriszt téve a lencsébe) még mindig elég fényes marad a kép, de sokkal jobb kontraszt mellett.

3db "pici" chip használatával tehát "szimulálhatjuk" egy sokkal nagyobb (ezért jobb kontrasztú) chip használatát (azonos fényerő mellett). Ezen az elven alapulnak egyes nagyon komoly projektorok (pl. Digital Projection HighLite, amiben 3db 0,67"-es DLP chip van).

A "végső és tökéletes" elmélet szerint tehát az adott géppel elérhető kontrasztot az alábbi paraméterek együtt határozzák meg:
- DLP chip(ek) mérete (négyzetes függés)
- mikrotükrök mérete a DLP chip-eken (lineáris függés)
- lámpa teljesítménye (ha fényesebb, több fényt pazarolhatunk el a kontraszt "oltárán")
- lámpa foltmérete (ez elsősorban az ívhossztól függ, rövidebb ívhosszú lámpa fénye jobban hasznosítható)
- DLP chip-ek darabszáma.

Ha valaki ezeket a dolgokat megérti, akkor onnantól kezdve minden projektort kb. "azonosnak" tekint majd hardveresen, hiszen mindegyik ugyanazon fizikai elvek "mentén" működik. Tökmindegy, hogy egy gépre melyik gyártó neve van írva, a kontraszt- a fényerő és a többi optikai paraméter szabadon hangolható. E gépek között CSAK a "hangolásuk" a különbség, de ez akár otthon is szabadon módosítható.

Innentől kezdve tehát csak kétféle gép van:

- A "rendesen" megépített gépek, ezekben semmi nincs "elcseszve" szoftveresen. Ezeket bárhogy hangolhatjuk (szabadon növelhetjük a fényerőt, ha arra van szükség, vagy javíthatjuk a kontrasztot is, ha az a fontosabb) mivel alapvetően jól működnek, mindig korrekt képet látunk a vásznon. Ezeket a gépeket csak élvezni kell.

- Az "elcseszett" gépek azok, amelyekben a vezérlő szoftver el van cseszve. Ezekkel bármit csinálunk optikailag, a vásznon csak szart látunk majd. Hiába teszünk egy ilyen gépbe pl. fluorit lencsét, hiába teszünk bele jobb lámpát, hiába javítjuk a kontrasztot, a vásznon ezután is csak kaki lesz. Ez pedig azért nagy gáz, mert alapvetően (hardveresen) ezek a gépek is alkalmasak lennének jó minőségű kép vetítésére, ha az elektronikájukat kivághatnánk a szemétbe (persze képletesen értem). Ezután csak egy rendes lencsét kellene tenni egy ilyen gépbe (meg elvágni a "rezgetés" drótját) és máris jó képet vetítenének ezek is. De ezt nyilván nem csinálhatjuk meg a gyakorlatban.

Egy reménysugár azonban még mindig maradt: a kép "előtorzításával" korrigáljuk az elcseszett elektronika által okozott képhibákat. HTPC-n van olyan szoftver ami képes egy CMS feladatát ellátni (yCMS), elvben ezzel (3D LUT használtával) javítható a gagyi gép szar gammája, a béna RGB együttfutás, a szar szín-dekódoló rendszer színtorzítása. HA ez működik, akkor csak egy jó lencse kell a gépbe és máris használható képet vetít.

A másik teendő, hogy elvesszük a szar elektronikától azokat a feladatokat, amelyeket úgyis biztosan elcseszne. A HDR anyagok korrekt dekódolására ma még csak a legjobb gépek képesek, a nagyobb színteret is bénán dekódolják a gagyi gépek. Mindezt egy HTPC minden projektornál jobb minőségben megcsinálja ... gyakorlatilag ingyen. Amit nem bízunk a gagyi gép elektronikájára, azt legalább nem cseszi el. Az UHD anyag feldolgozását csak HTPC-n szabad csinálni ... szerintem.

Rendszeresen figyelem a használtpiacot, olyan (legalább) 0,67"-es DMD-vel épített 4K DLP-t keresve, amelyik már elég olcsó ahhoz, hogy az ember ne sajnálja "szétbarmolni". A kicsi chip és az 5 mikronos billenőtükrök miatt ezek soha nem fogják utolérni a komoly, nagy chip-es gépek képminőségét, még megközelíteni sem fogják, de ha nagyon olcsók lennének, akkor egy elfogadható kompromisszumot talán ki lehetne hozni belőlük. Ennek azonban még nem jött el az ideje, ma még minden "4K" feliratot hordozó projektor irreálisan drága. Márpedig senki nem fog annyi pénzt kifizetni egy Trabantért, amennyiért egy Ferrari-t is vehet...