A fórum címében különben benne van a válasz kulcsa, csak manapság kevesen gondolnak bele igazán: ugye esküvő. Mi is történik? Mitől több, mi nincs meg nélküle?
Lássuk csak:
Tegyük fel, hogy a társadalom alapja a család. Ezt még liberális barátaink is elismerték a másik topikban, szóval télleg lehet benne valami Azt is tegyük fel, hogy az állam arra gondol, hogy a családot támogatni kell, mert onnan lesz a sok kis új adózó. Honnan a retekből tudja az állam, hogy ez most itten egy család? Hát úgy, hogy van egy bácsi/néni, akit úgy hívnak, hogy anyakönyvvezető, oda el kell menni, és ott tanúk előtt jól ki kell jelenteni, hogy márpedig. És alá kell írni a böhöm nagy könyvet is, jól. Innentől kezdve házasok vagytok, aztán jár, ami jár. Egy gazdasági egység, meg ilyenek.
Keverjünk bele egy kis vallást is Valahol ott gyökerezhetett a dolog, hogy egyedül a nő nem tudta felnevelni a gyereket, kellett hozzá egy apa is, vagy valami. Mert lássuk be, a férfiaknak nem olyan túl nagy megterhelés egy gyerek, főleg, ha a születés idejére már otthagyja a nőt, aki a gyerekét várja. Szóval a házasság logikusan szemlélve a nőket védi. (Remélem, már kezd tetszeni, Tildy ) Valamint ott volt a sok csapodár nő, meg kéjsóvár férfi, a nemi betegségekkel meg mégiscsak kellett valamit kezdeni. Hát kitalálta valami okos (valószínűleg valamilyen vallási vezető, sámán, akárki), hogy legyen monogám a kapcsolat, szóval gondold meg, válaszd ki, vedd el, légy hűséges, mert különben irgum-burgum. A gyerekek szempontjából sem elhanyagolható előnyökkel jár, ha a szülők nem csak addig bújnak össze, amíg a kölykök megfogannak, hanem utána még együtt maradnak vagy 20 évig. Bár végül is csinálhatnánk azt, amit egyes állatok: párzás, aztán mindenki megy a maga útján, az anya meg kezdjen a kölykökkel, amit akar.
Tehát: esküvő. Van a pap (vagy lelkész, guru, akármi), akinek a vallásod alapján valamilyen hatalmat tulajdonítasz, elmész hozzá a pároddal, az megáld benneteket, ti meg megesküdtök arra, hogy egészségben, betegségben, stb., míg a halál el nem választ. És akkor talán jobban lehet a jövőt tervezni, mert nem csak neked mondta a párod a hűségesküt, mondjuk az ágyban, szex után, teljesen kimerülten, csak hogy hagyd végre aludni, hanem mindenki előtt (ugye legalább tanúk, meg pap), és ha már odáig eljutott, talán tényleg komolyan gondolja. Nem kényszerből jött, hanem ő akarta. Meg is szokták kérdezni, hogy biztos benne, hogy biztos benne? Sőt, még az ott megjelenteket is megkérdezik, hogy mit szólnak hozzá. Tudjátok, az a rész, hogy ''bárki, aki tud valamit az hallgassa el örökre''. Vagy ilyesmi. Ott lehet a titkolt szeretőknek nagyot homorítani.
Persze egy ilyen nagy horderejű döntés komoly embert igényel. A válások számának alakulása azt tükrözi, hogy eléggé híján vagyunk a komoly embereknek. Vagy csak fogalmunk sincs, mi az a becsület, meg az eskü jelentősége. Ha nem vagyok biztos benne, nem megyek oda. Régen az esküszegés lelkiismereti kérdés volt, meg becsületbeli ügy, vallástól függetlenül. Ma meg... inkább nem is megyek bele.
De nyugi, az, hogy nem akarsz megházasodni, férjhez menni, másokat aligha zavar(hatna). Ezt hozta magával a világ. Inkább, mint egy válás. Bár egy tízéves élettársi kapcsolat vége se lehet egy leányálom.
Ebből a nagy összevisszaságból kell kihámozni, hogy kinek mennyi pluszt ad, és ki mennyire igényli és mennyit. Én pl. igényelném, mert egy hagyománytisztelő, földhözragadt balfék vagyok. Aki meg nem, az nem, 'szt kalap. Arra se én vetem rá az első követ.
"Now all the stars have gone / faded into cracks of dawn"