Aktív témák

• #190 guga Közösségépítő

  2006-08-30 09:59:55 #190

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A hályogkovács
  
  A minap érdekes eset történt meg velem, ez ugyan előfordult már korábban is, de csak most tudatosult bennem egy apró részlete. Nemrég kaptunk az édesanyámtól ajándékba egy gáztűzhelyet, amit olyan helyen szerettünk volna üzemeltetni, ahol nincs vezetékes gáz, tehát pb gázpalack jöhetett csak szóba.
  Megnéztem a másik gáztűzhely hátulját és láttam, hogy nincs különbség az új és a régi gáztűzhely bekötését illetően, csak egy szűkítőt kell beiktatni, amire a gázpalackról jövő vezetéket és a reduktort kell csatlakoztatni. Mondtam is magamban ez gyerekjáték lesz és már előre hallottam a feleségem elismerő szavait, amit majd bevasalhatok.
  Biztos, ami biztos alapon azért rákérdeztem egy ismerősömnél telefonon, akiről azt feltételeztem, hogy látott már gáztűzhelyet. Megerősített Ő is abban, hogy minden gáztűzhely alkalmas vezetékes ill. palackos üzemeltetésre is, csak ha a palackról üzemeltetjük, akkor ki kell cserélni a fúvókákat vagy állítani rajta, mivel a palackban nagyobb a nyomás.
  
  Hoppá...
  
  Megtehettem volna azt is, hogy felhívom az újságból az első gázszerelőt és tüzetesen kikérdezem, de már tapasztalatból tudom, hogy nem szívesen válaszolgatnak, mert éppen dolgoznak. No meg alapból hülyének néznek, plusz ha netalán rámerek kérdezni az árra, hogy mennyiért jönne ki bekötni, akkor sem tömören válaszolna, hogy uszkve ennyi, hanem nézze megbeszéljük majd, amiből még mindig nem tudtam meg, hogy mennyiért, másrészt a gatyám is rámegy, mert ugye kiszállás, alkatrész, járulékok, beiskoláztatás, nemrég volt esküvő és a nagymama is halálán van, szóval van bőven kiadás, kell a bevétel.
  
  Átnéztem a gáztűzhelyet alaposan, de nem találtam semmilyen fúvókát vagy bármit. Csak a kézikönyv árválkodott a sütőjében a magyar nyelvű használati utasítással, amire én ügyet sem vetettem. Felhívtam egy másik ismerősömet is, aki szintén ugyanezt mondta. Lelki szemeim előtt megjelent, ahogy nagy lángcsóvákkal küszködök és próbálom arányítani, lejjebb venni. Na gondoltam magamban ez elég nagy falat lesz, jobb ha átadom a kormányzást ez ügyben egy szakembernek, ugyanis ez nem játék, mert ha valamit elrontok a hozzá nem értésemmel az akár balesethez is vezethet. Évente 1-2 alkalommal hallom a hírekből, hogy anyuka csak elugrott vásárolni és közben ott hagyta a levest főni, de mire hazaért leégett a ház és benne a gyerekek. Olyankor mindig eszembe jut, hogy mi is használunk palackos gázt, ahogyan az az anyuka is. Vajon mi a különbség? Miért robbant fel az a gázpalack? Hiszen semmi különleges, van egy reduktor és kész.
  
  Szerencsére az APEH a kezemre játszott és küldött egy megfelelő embert. Amióta bevezették az elektronikus adóbevallás hírét, azóta a számítógéppel nem rendelkező magánvállalkozók fejvesztve menekülnek a boltokba s így hozzánk is. Valaki ajánlott bennünket az egyiknek, nem is a vállalkozóval tartottam a kapcsolatot, hanem az ajánlóval. Ő kért tőlem árajánlatot, Ő ellenőrizte, hogy milyen alkatrészek kerülnek bele, majd a végén megadta a számlázási és szállítási címet. A feleségemmel vittük ki miután a szervizünk bezárt. Beszélgettünk pár szót, közben beüzemeltük a számítógépet. Jó volt látni a gyermekies naivitást és érdeklődést az arcán, amit én is átéltem mikor legelőször került számítógép a kezembe, mit számítógép Spectrum ZX80. Azóta elszaladt a ló, ma már bárki szabadon dobálódzik a gigaherzekkel. A vásárló megemlítette a foglalkozását, hogy gázszerelő. Rögtön kipattant a szemem és azonnal rákérdeztem, hogy gázkészülékekkel is foglalkozik? Mondta nem, de ért hozzá. Vázoltam neki röviden a problémát és megint a fúvókáknál kötöttünk ki, amire én rögtön mondtam, hogy hát ez az, nem szeretném ha később gondom lenne belőle, ezért kell a szakember. Pár nap elteltével szüksége volt egy cd lemezre a dvd lejátszáshoz és napközben beugrott hozzánk. Kifordítottam a sarokból a még befóliázott gáztűzhelyet és Ő kinyitotta a sütőt, kivette a használati utasítást és aprólékosan átolvasta, majd megjegyezte, hogy fúvókát kell cserélni, de az nem tartozéka a gáztűzhelynek, hanem a gyártótól kell beszerezni.
  
  Ezen a ponton lettem én figyelmes valamire és hirtelen végigtekintettem az egész életemen, az iskolapadokban eltöltött időkig. Használati utasítás? Még soha nem vettem a kezembe egyetlen készülék használati utasítását sem, egyszerűen gyakorlatias ember vagyok, odaülök és a látottak alapján megcsinálom. Aztán felrémlett bennem az a félelem, amit még az iskolákban éltem át, amikor láttam a többieket könyvekkel a kezükben. Soha nem volt egy darab könyv sem a kezemben, nem is tudom hogyan jutottam el idáig. Én a hallottak alapján tanultam, amit a tanár elmondott azt vissza tudtam neki mondani, ha a tanárnak jó előadókészsége volt, akkor annál jobban megtudtam jegyezni. Emlékszem egy tanárra, aki az őrületbe tudott kergetni a ránk erőltetett tanítási módszerével. Ő a színekre alapozott. Bizonyos dolgokat, amit fontosnak ítélt azt pirossal kellett aláhúzni, aztán ahogy csökkent a fontossági sorrend úgy változtak a színek is kékre, zöldre vagy feketére. Csak miatta tartottunk színes golyóstollakat a kéken kívül. Elmélete szerint bizonyos emberek a piros színnel aláhúzott mondatokat jegyzik meg, mert a piros színre jobban figyelnek, mások pedig a kéket tanulják meg jobban. Rendszeresen diktálta is a mondanivalóját és menet közben vonalzóval kellett aláhúzni hol ezzel a színnel, hol meg amazzal. Még a vonalzóval történő aláhúzásnak is nagyon nagy szerepet tulajdonított, hiába volt jó a kézügyességem, nem szabadott szabad kézzel aláhúzni. Egyszer merészeltem neki ecsetelni a felépített tanítási módszerének a buktatóját, miszerint ha valaki a zöld színnel aláhúzott mondatokra tud jobban koncentrálni, akkor a leglényegtelenebb dolgokat fogja bemagolni és a fontosabbak felett elsiklik.
  Erre azt válaszolta, hogy a lényegtelen dolgokból automatikusan lehet következtetni a lényeges dolgokra s ezzel kész.
  
  Valahogy így kerültem én kapcsolatba a számítástechnikával is komolyabban. Az élet pirossal aláhúzta az 1998-as évünket. Önhibámon kívül megváltak tőlem a munkahelyemen. Nagyon nehezen tudtam elfogadni, felfogni. Kiürülten és megalázottan mentem haza a családomhoz, nem is hittem benne, hogy megtörtént, úgy gondoltam biztos tréfa, nem gondolták komolyan, holnap ugyanúgy bemegyek és majd jót nevetünk a történteken, hisz olyan jó családias légkör volt, mindenki apám vagy anyám volt és a testvéreim, legalábbis én elég komolyan vettem és teljes szívemből voltam ott.
  Mélységes fájdalom és zavartság lett rajtam úrrá napokig és nehezen tudtam kikeveredni belőle. Csak ültem az ágyon és néztem ki az ablakon, se ki se be semmi gondolat. Kerestem a válaszokat, okokat és hogy most mi lesz velünk? Elmegyek másik munkahelyre, újabb közösség amibe be kell illeszkednem és egyszer csak megint az utcán találom majd magam. Egyre jobban érlelődött bennem az az érzés, hogy ezt soha többé nem teheti meg velem senki. Soha nem fordulhat elő, hogy dilettáns és hozzá nem értő emberek, csókosok, seggnyalók és élhetetlen ingyenélők dönthessenek egy tollvonással a feleségem és a gyerekeim sorsáról. Nekem kell a család élére állni és megteremteni a saját világomat, ahonnan csak az Isten szólíthat el majdan ha el kell.
  Bár erős volt bennem az elhatározás, azért ez nem megy egyik napról a másikra, főleg, hogy az ember összes tőkéje az utolsó havi fizetés, amiért a csekkek már régen sorban állnak. 2 év telt el úgy, hogy közben az elhatározásomba vetett hitem kékre váltott, majd zöldre s legvégül feketére. Az eredmény közel félmilliós adósság a hátunkon, mert hogy közben nem sikerült megvalósítani az álmomat, csak lógtunk a levegőben. Miután minden erőm s hitem elhagyott és a vonalzót sem találtam meg, hogy legalább találjak valami egyenest, ami mentén elindulhatok, elcsüggedten ültem fel a kerékpáromra és a nyakamba vettem a várost, hogy kiszellőztessem a fejem. Szokták mondani, hogy a téma (t.imi ) az utcán hever, vagy a pénz. Bár ezt megelőzően ennek sosem tulajdonítottam jelentőséget, mert túl elcsépeltnek és kommersz szövegnek találtam, de aznap beigazolódott. Az Ó utcában volt egy számítógép szerviz, akik az akkori Állami Biztosító gépeit is szervizelték. De vagy túl költséges volt a gépek fent tartása vagy menet közben elavultak, mert rengeteg komplett számítógépet raktak ki az utcára, lévén lomtalanítás. Egy kisebb cigány csoport akkurátusan vágta a földhöz a gépeket és bicskákkal vágták ki belőle a kábeleket, ami rezet tartalmazott.
  8 darab komplett számítógépet sikerült megmentenem és a rommá törtekből pedig két hatalmas szatyor alkatrészt, amit válogatás nélkül dobáltam bele, mindegy csak ép legyen. Szigetelőszalaggal fogattam oda a kerékpárhoz a 8db számítógépet és a két hatalmas szatyor a kormányon. Több, mint 2 óra alatt értem haza. A ház előtt letámasztottam a számítógépekkel megtűzdelt kerékpárt és a maradék erőmből elvonszoltam magam a csengőig. A nejem kijött és a szája elé kapta a kezét, nagyon meglepődött, hisz az utolsó képe az volt rólam, ahogy elcsigázottan nekivágtam a városnak kerékpározni. Már már beletörődött a szerencsétlen sorsunkba, de most úgy látszik fordult a kocka, bár még nem tudtuk mivé fog fajulni. Másnap újsághirdetést adtam fel, miszerint használt számítástechnikai alkatrészek magánszemélytől. Telefonszám és cím.
  Hívtak, jöttek és mondták, hogy processzorra van szüksége vagy sd ramra. Számomra vadidegen fogalmakkal dobálóztak és csak néztem, mint a légy majd mutattam a kupacot, hogy menjen nyugodtan válogasson. Mikor láttam, hogy mit vett ki, akkor megjegyeztem, hogy na ez a processzor. A következő vincsesztert keresett, ahogy kiszerelte megjegyeztem azt is és ha legközelebb azt kértek, akkor már úgy adtam a kezébe, mint aki évtizedek óta ebből él, gyakorlatiasan, határozottan de kedvesen mosolyogva és belül atomjaimra hullva, mert néha azt sem tudtam miről van szó és nem is számított semmi csak az, hogy ezt most aláhúztuk pirossal és a bejövő pénz fedezi az elmaradt villanyszámlákat s legalább nem kötik ki.
  
  Jöttek sorra az emberek, érdeklődtek, vásároltak és én csak figyeltem, a lehető legkevesebbet beszéltem, nehogy kiderüljön lövésem sincs mi az, amit éppen eladok. Az árakat is a vevők szabták, ha megkérdezte ez mennyi, akkor megvakartam a fejemet és mondtam hát én nem is tudom, láttam én már ennyiért is meg annyiért, a végén a vevő bökte ki, hogy mi a használtpiaci ára s még annál olcsóbban is adtam neki, hogy biztosan visszataláljon hozzám s ne felejtsen el megemlíteni másnak is. Szerettek is járni hozzánk. A lakásunk mellett volt egy légópince, oda rendezkedtem be. Néha 5-6 ember is üldögélt ott és társalogtak egymással, kávéval kínáltam Őket, behozták a magánéletüket, a gondjaikat és hosszas órákon át ücsörögtek, beszélgettek. Nagy szaktekintély voltam a szemükben, mert sok alkatrésszel rendelkeztem, Ők éppen nálam ücsörögtek és ennél fogva azt gondolták, hogy mivel ebből élek nyilván a kisujjamban van,. Az egyáltalán nem tűnt fel senkinek, hogy soha nem szóltam egy szót sem, csak figyeltem és gondosan megjegyeztem minden elhangzott mondatot.
  Ez így ment szépen rendben már hetek óta és éppen kezdtünk megnyugodni, hogy leszen haszon őszire, mikor beállított hozzám egy ember és vészjóslóan előadta, hogy itt lakik a következő utcában és hallotta, hogy ez egy számítástechnikai szerviz és sürgős segítség kellene. Lakik itt egy magas beosztású rendőr, aki éppen nem volt otthon és a vidéki rokon gyerekek mind a három számítógépet tönkretették és most ott áll kétségbeesve, hogy most mi lesz. Azonnal menjek és segítsek áthozni a gépeket, sürgősen rendbe kell tenni mindegyiket, mert dolgozniuk kell.
  Elhűlve hallgattam és kékben, zöldben, lilában játszottam majd mindent aláhúztam és próbáltam a lényegtelen dolgokból következtetni a lényegesekre, de nem ment. Átmentünk és egy bájvigyorral az arcomon hagytam, hogy magukkal sodorjanak az események. Áthoztuk a gépeket s a magas beosztású rendőr ellentmondást nem tűrően s szigorúan rám parancsolt, hogy holnapra kész legyen. Majd elviharzottak és magamra hagytak a színekkel aláhúzott kétségbeesett gondolataimmal. Van választásom?
  Vagy megcsinálom, legalábbis megpróbálom vagy tényleg mehetek el 8 órába dolgozni és lesni, hogy soha nem jutok egyről a kettőre s balfaszok döntik el, hogy kapok e fizetés emelést vagy sem.
  Lázas telefonálásokba kezdtem és minden segítséget nagyon szívesen vettem, ez a három volt az első számítógép, amit úgy szedtem szét, hogy azt utána össze is kell raknom. Ma már nem tudnám megmondani mi volt a hibájuk és hogyan oldottam meg, mert az idő jótékony homálya elfeledtette velem azoknak az időknek a keserűségeit, csak a túlélési ösztön intenzitásának az érzete maradt meg bennem és a naivitás, ahogy mindent fogadtam, hisz számomra minden újdonság volt, csak úgy csillogott a szemem.
  Másnapra minden készen volt, ahogyan kérte, hálás volt és meg sem kérdezte mennyi lesz, a kezembe rakott egy nagyobb összeget s újra elviharzott. Egy ideig nem találkoztam vele csak hallottam róla azoktól, akiket hozzám küldött, majd 3 év múlva beállított és vásárolt nálam egy újabb gépet.
  
  Közben jött az internet és tágult a tér, már nem kellett minden reggel bekerékpározni a belvárosba és hirdetést feladni az újságba. Ülhettem a fenekemen, hirdettem és az emberek jöttek sorban és hozták a számítógép mellett a lelki gondjaikat is. Sok ismerősre tettem szert az elmúlt 6 év alatt és meg sem fordult a fejemben az elején, hogy egyszer majd több milliós megrendeléseink is lesznek és olyan helyekre szállítunk majd, mint a Honvédelmi Minisztérium vagy a BM vagy önkormányzatok, iskolák, stb. Csak egy ártatlan kis zugbontónak indultam és annak is fogtam fel, mindent elvicceltem, elnevetgéltem és azt vettem észre egyre jobban éleződik a helyzet körülöttem.
  2003-őszéig feketén dolgoztam s az volt a szilárd véleményem, hogy én egyetlen politikust sem etetek. Nem is volt ezzel semmi gond egészen addig, amíg kellő ismeretségre nem tettem szert az interneten. Miután megtörtént jött a sodrás ismét magától. Egy közeli számítástechnikai cég, amelyik már egy éve tudott rólam és a tevékenységemről feljelentette a rendőrségen, hogy lopott alkatrészekkel üzletelek számla nélkül. Hiába no magyarországon vagyunk ehhez hozzá kell edződni. Mondjuk már egy ideje jártak hozzám cégek szervizeltetni gépeket vagy alkatrészeket beszerezni és olyankor mindig megkértem egy ismerősömet, hogy állítson ki egy számlát és kifizettem neki, amit ezért kért. De nem gondoltam arra, hogy én hivatalosan dolgozzam és saját cégem legyen, mert tudtam, hogy az egy olyan kényszerpálya, ami ha rosszul sül el, akkor rámegy az ember élete, jó így nekem egymagam, hogy nem tud rólam senki semmit. Azaz mégis, mert valami alapján mégis feljelentettek.
  2004 februárjában lett meg a saját cégem a Guga Bt. Amolyan nem kívánt terhesség módjára, de ha már jött, akkor megtartjuk. Az elmúlt 6 év alatt sok érdekes, tanulságos dolgon mentünk keresztül, egy dologért nagyon hálás vagyok, mégpedig, hogy 98-ban eltávolítottak a munkahelyemről.
  
  Zsid 12,11
  Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
  

Aktív témák