Aktív témák

• #170 guga Közösségépítő

  2006-06-20 20:55:36 #170

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A Viola utca elfakult és már csak az emléke volt, de egy kis időre ismét képbe került. Volt egy zebegényi barátnőm, aki a napi munka végeztével felült a vonatra és feljött hozzám Pestre, itt aludt, majd hazament a reggeli vonattal dolgozni. Péntek esténként pedig én utaztam le hozzá Zebegénybe. Őt egyébként Prágában ismertem meg a pályaudvaron, hálózsákban aludtam és meghallottam, hogy magyarul karattyol valakinek, aki tőle kérdezett információt és szabadkozott, hogy bocsánat nem vagyok idevalósi. Én sem, emeltem fel a fejem és velem töltötte az éjszakát. Együtt reggeliztünk, bejártuk az összes prágai sörözőt, knédli mindenhol és a végén széntabletta, mert annyira ment a hasam, de szép nyár volt.
  Eleinte nem tűnt fel, de mikor már járt fel hozzám Pestre, esténként nekiállt pityogni, sírni. Kérdeztem Őt mi bántja? Mindig azt válaszolta, hogy Ő mélyen vallásos és ha Jézusra gondol zokognia kell. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget csak velem volt, tettünk vettünk, hétvégenként meg nagyokat kirándultunk a zebegényi hegyekben. Volt egy hülye tacskója, bármi megmozdult a lakásban nekiment. Engem egyáltalán nem kedvelt meg a kutya, éjszakánként mentem ki pisilni a wc-re és nekem rontott nagy sivalkodások közepette. A lánynak ott laktak a szülei is meg maga a lány s mégsem érezte senki sem át, hogy a kutyát éjszakára ki kellene rakni a házból az udvarra. Reggel meg alig bírtam magamra rántani a slozet ajtaját, ott visongott és kaparta az ajtót, őrjöngött. Mindezen élmények hozzájárultak az utolsó csepphez a pohárban. Egyik este nálam aludt a lány és szünet nélkül sírt.
  Próbáltam magamhoz ölelni és annál jobban zokogott, nem vagyok picológus, de a csaj tuti nem volt százas. Másnap reggel a vonathoz kísértem és amikor felszállt csak annyit mondtam neki mélyen a szemébe nézve, hogy légy szíves ne gyere többet.
  Borzasztóan taszított az idétlensége és az erőltetett vallásosság, ami nem abból állt, hogy elmondta volna a személyes élményeit, hanem szünet nélkül sírt és zokogott. Azóta sem láttam Őt.
  Másnap feladtam egy hirdetést az újságban, hogy kéne nékem egy romlott lány, akit boldoggá tehetnék csak ne legyél vallásos. Jelentkezett és nem volt az. Telefonban azt állította, hogy 28 éves, én akkor voltam kb. 20. Kicsit furcsa is volt az élethez edződött arca, de azért csinos volt és rendkívül jól öltözött. Már az első este nyaltam a pezsgőt a hasáról és a hölgy nem máshol lakott, mint a Viola utcában. Egy édesség üzlet tulajdonosa volt 2 alkalmazottal, sok pénzzel és erős akarattal, öntudattal. Első nap azzal indult, hogy vett nekem ruhát, amiben szeretett volna látni, dzsigoló lettem, a csaj az olaszos fazonra bukott. Hja és azt elfelejtettem, hogy 38 éves volt, csak letagadott egy tízest a telefonban.
  Az első hétvégénket Visegrádon töltöttük egy szállodában, végig sikoltozta az egészet, szerette volna felhívni magára a figyelmet, hogy neki fiatal kanja van, tiszta kiszelbünte. Nagyjából egy hónapig bírtam, próbálta az Ő szerinte helyes irányba terelni az életem. Megszabta mibe öltözködjem, mit egyek, hova menjünk, kivel ismerkedjek, úgy éreztem magam, mint egy szex rabszolga. Az önállóságomat éreztem veszélyben. Egyik este mentünk fel a metróból és én szokás szerint kísértem volna haza. Belém kapaszkodva viháncolt egy fél liter konyak után és osztotta a lapokat s érzelmi viharokban tört ki. Hol imádott és csókolt, hol meg kígyót békát kiáltott rám. A metróból kilépve véletlenül elengedte a karomat egy pillanatra és én kihasználva az alkalmat nem jobbra fordultam vele együtt, hanem balra. Nem vette észre, hogy más irányba indultam, elszaladtam egy épület mögé, ott átmásztam egy kerítésen és egy lánykollégium udvarába jutottam. A portás figyelt fel rám, hogy ott neszezek az avarban egy fa alatt, mert én meg azt sem tudtam merre járok. Volt már hasonló élményem Gyulán a tetű kocsma mellett, ahol egy 4 emeletes lánykollégium volt. Egy barátommal elhatároztuk, hogy bejutunk és lányokkal hálunk. Először a portásnál próbálkoztunk, hogy a húgomat keresem, vidékről jöttem és csomagot hoztunk neki, de nem tudtuk meggyőzni a portást. Elzavart bennünket a picsába. Nekünk sem kellett több, visszamentünk a tetű kocsmába egy sörre és megvártuk, amíg az öreg lehiggad, majd kihasználva a sötétséget belopództunk a kollégium udvarába, át a kerítésen és a csatornán felmásztunk a legfelső emeletre.
  
  A mai napig nem értem, hogy sikerült. Előtte már volt egy hülye élményem haverokkal. Éjjel tök részegen bemásztunk öten a gyulai gimnázium legfelső emeletére és beültünk egy tanterembe vihogni. A portás meghallotta és kihívta a rendőrséget, de addigra mi már rég vegyvédelmi felszerelésbe voltunk öltözve, amit a szekrényekből szedtünk ki. Terepszínű vegyvédelmi ruha és gázálarc. Hallottuk a szirénákat és kimásztunk az ablakon a párkányra. Vagy 30 percet ácsorogtunk ott a legfelső emeleten egy 20 cm-es betonpárkányon gázálarccal a fejünkön, mozdulni sem mertünk. Végül elmentek és másnap teljesen beszarva, hogy mindenki tud mindent rólunk, óvatosan találkoztunk a tetű kocsmában és pár sör után már az asztalt csapkodva röhögtünk az egészen.
  Szóval lány kollégium, nem tudom hogyan jutottam fel a legfelső szintre a csatornán, de egyszer csak ott voltunk. Az eminens tanulók nagyon hamar lehálóingeztek a portáshoz szólni, hogy gond van, mert két fiú beszéledt a legfelső szintre.
  A Portás kihívta a rendőrséget s még mielőtt kiértek már részesültünk pár fenék megtapogatásában és vidám visongás követte tettünket. Nem annyira a rendőrök részéről. Tulajdonképpen az egész értelmetlen volt, rendőrök lekevertek pár pofont és elengedtek bennünket.
  Hol tartottam?
  Mindegy, úgysem Gyuláról akartam írni, hanem Pestről és utoljára a Viola utcában vagy éppen nem oda, hanem onnan el, hagyjuk is.
  Egyik nap megláttam egy rendkívül csinos hölgyet az ABC bejáratánál, ahogy pakolgatta a csomagjait. Megkapó és magával ragadó volt. Utána eredtem és megkérdeztem tőle honnan ismerhetem, mert valakire emlékeztetnek a vonásai, persze emlékeztettek a fenét csak már aznap este szerettem volna a számban tudni a mellét. Nem is volt benne hiba, hajlandóságra leltem és este aveltam egy szál rózsával és egy üveg jégbe hűtött Martinival elé.
  Nyár volt, nagyon meleg és ahogy ültem a fürdőkádjában már terveztem az életemet, hogy innen hogy tudnék bejárni dolgozni. Aznap este szeretkeztünk volna, de a csaj olyan vékony volt, hogy az ujjaim alatt zongoráztak a gerinccsigolyái, borzasztóan idegesített és nem tudtam vele kezdeni semmit, akárhol simítottam csontot találtam. Egy ideig erőltettem, de aztán feladtam, felálltam és elbúcsúztam tőle. Lelombozva sétáltam a sötét utcán és akkor szembe jöttek velem az ikerek.
  
  Folyt. Köv.
  

Aktív témák