Aktív témák

• #169 guga Közösségépítő

  2006-06-20 13:42:43 #169

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  A Füle-müle vendéglőhöz még hozzátartozik az is, hogy néha, amikor barátnő nélkül voltam s nem volt aki főzzön vagy éppen nem akart, akkor emiatt is rákényszerültem az éttermi étkezésre. Ellenkező esetben maszatolhattam magamnak halászlé kockából rezsón valami levesfélét, amit ugyan nagyon szerettem, de heteken át nem lehetett csak halászlékockát enni. Akkoriban koncerteken és újsághirdetések alapján ismerkedtem lányokkal. Megboldogult Nagyapám szokta volt mondani, hogy fiam ha vendégségben több -féle fogás közül választhatsz, akkor válaszd mindet s a legfinomabbat edd meg.
  Így is tettem. Egyik nap felhívott egy lány, olvasta az egy pendülön húrunk jeligére feladott hirdetésemet és szeretne velem találkozni. Megadtam neki a hozzám és a Füle-müle vendéglőhöz legközelebb eső metrómegállót. Felvettem a vasalt inget, öltöny nadrágot, megypiros vállalkozó zakót és égő vörös nyakkendőt. Hozzá egy bordó színű bőr aktatáskát, amibe nem volt semmi. Nem tudom miért gondoltam azt, hogy ezzel többnek látszódhatom, holott nem voltam kevés, vagyis volt bennem egy természetes kisebbrendűségi érzés, amit az váltott ki, hogy tanyán nőttem fel, kecskét neveltem, és a legjobb barátaim, amikor begipszelték a lábam egy súlyos bokaficam után, talicskán toltak el a kocsmáig, hogy ne nélkülem kelljen aznap este berúgni. Ezek után magától értetődő volt, hogy valamivel ellensúlyozni kellett ezeket a csapásokat. Valamiért úgy gondoltam, hogy ez a helyes irány, gondolhattam is, mert általában vevők voltak rá a lányok, főleg ha megspékeltem egy szál virággal és valami komolyabb újságot lapozgattam, amiből egy kukkot sem értettem. Az állatvilágban is előfordul, hogy a hímek párzás idején elváltoztatják a színüket, a tollazatukat felborzolják és így nagyobbnak látszódnak, lehet ilyesmi beidegződésből fakadt. Egy kecskével mégsem állíthattam oda az első találkozáskor, hogy szia, jössz egy körre? Megfejjük a kecskét, aztán egy árnyékos helyen elszörcsölgetünk egy pohárka kecsketejet és átlapozzuk a Quelle katalógust.
  
  Esténként kedvenc szórakozásunk volt a Böcével, hogy Éva wermouthot vettünk és lementünk a Viola utcai művészetek palotájába. Ez egy bontásra ítélt épület volt és a környékbeli fiatalok ill. akárki odahordta a keze ügyében lévő hangszereket. Volt szétpüfölt dobfelszerelés, zongora, szintetizátor, elektromos gitár, piszkafa és büdös zokni, a plafonra meg fel volt húzva egy kidekorált Barkas. A kevésbé részegek ha elunták a dob püfölését, akkor megpróbálhatták, hogy hogyan tudnak egy szál kötélen feljutni a Barkasra. A csarnok belmagassága volt kb. 10 méter, csodálatos módon soha nem esett le senki. Az épület több szintes volt és alagsor. Az alagsorban voltak a hangszerek, a földszinten a Barkas, az emeletekre meg mindenki aludni járt, mert voltak vidékiek, akik ott laktak. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy egy vas létrán ki lehetett jutni a tetőre és oda mindenki csak szarni járt. A mai napig nem tudom a pontos okát, hogy miért, csak találgatok, talán a falka törvény. Egyszer valakire ott jöhetett rá és lusta volt lejönni, aztán a következő meglátta, elhúzta az orrát, elsütött egy bazdmeget, de Ő is odaszart és így tovább. Egyszer késő éjjel kilopództam, mert rám jött. Hiába no, a két adag zúza pörkölt és a sörök megtették, amit tenni kell, felosontam a tetőre és rántottam le az alsót, éppen belefogtam volna, amikor észrevettem, hogy egy lány guggol velem szemben és éppen könnyít magán. Én zavarba jöttem, Ő meg bátorított, hogy csak nyugodtan, ez még nem szexuális forradalom. Manapság az lenne a neve, hogy Diáksziget. Erről meg az jut eszembe, hogy mikor Gyulán sihederkedtem és rendszeres vendége voltam sokakkal egyetemben az Ipar kocsmának, akkor onnan nem messze volt egy könyvtár és mögötte egy kisebb erdő. Oda két dolog miatt jártunk: szőlőt lopni a közeli kertekből és ha éji mulatság idején elkapott a szükség, akkor oda vonultunk félre. Egyik este szintén tivornya közben talált meg a nagy dolog és siettem a közeli erdőbe, leguggoltam és akkor vettem észre Tóncsit, aki előttem érkezett és már javában végezte a dolgát. Leülepedtem mellé és átbeszélgettünk egy fél órát, fantasztikus volt, ritka hülye helyzet. A katonaságnál egy újonc a kiképzés után öngyilkos lett a wc-ben. Ezt a továbbiakban megelőzendő úgy oldották meg, hogy levették az összes wc ajtót. Reggelente ha megszólalt a nagyharang, a százados hangja, akkor gübbedő szemekkel ültünk egymással szemben, mindkét oldalon 10-10 wc sorakozott és ajtók nélkül. El kellett telnie kis időnek mire megszoktuk. A hangok és a gesztikuláció már rég nem jelentett problémát, de a törlés az valami nagyon kínos dolog. Ha egymagad vagy, akkor reflex szerűen végigmustrálod a termést, de közönség előtt ezt el kell hagyni. Megboldogult Nagyapám mikor hadifogolyként volt az orosz fronton és hazaengedték Őket, akkor két hétig jöttek magyarországra marhavagonokban. S egyszer elmesélte, hogy a legrosszabb dolog a szarás volt, mert ha pisilni kellett, akkor az ember elhúzta az ajtót és kilógatta, de ha nagy dolog jött rá, akkor elhúzta az ajtót, szembe fordult a többiekkel, megkapaszkodott és fröcsi. Hiába no, az emberi méltóság.
  
  Ott tartottam, hogy Viola utca, tulajdonképpen már nincs is mit írnom róla, de valahogy muszáj folytatnom a történetet, ami jól láthatóan elkanyarodott a nem létező irányvonaltól.
  
  Folyt. Köv.

Aktív témák