Aktív témák

• #148 guga Közösségépítő

  2006-02-28 09:46:38 #148

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Bor és sütemény.
  
  A műhely, ahol egész nap dolgozom a lakásunk ajtajától 1 méterre van, a csengőnket is átkötöttem oda mivel a napom túlnyomó részét ott töltöm. Záróra után ha valaki becsenget azt már nem halljuk meg, arra az esetre ott van a mobil és a vonalas telefon. Vasárnap hajnal háromkor felébreszt a nejem, hogy valaki szünet nélkül nyomja a csengőnket. Mondom neki az lehetetlen, ki akarna ilyenkor hozzánk jönni? Kinyitottam a lakás ajtaját és belehallgattam a hajnal csendjébe, s valóban vékonyan hallottam a műhelyből a csengőt ahogy szünet nélkül visít. Úgy ahogy voltam meztéláb és alsóban felsétáltam a lépcsőn a rácsig és kinéztem a bejárat elé, de nem láttam senkit. Akkor toppant elém a sötétből dühösen az egyik földszinti lakó, aki a résre nyitott ajtó mögül figyelt. Nyomában a felesége, aki szintén dühödt arcot vágott és rám rivalltak, hogy azonnal hagyjuk abba! Néztem rájuk elkerekedett és érthetetlen szemmel, karomat ösztönösen és tehetetlenül széttárva, jelezvén félig éber s elesett állapotomat s kérdeztem mit? Ezt az éktelen dübörgést, órák óta nem tudnak aludni, még füldugóval sem. Mondom nekik nem csinálunk semmit, alszunk, de nem hittek nekem, még az a tény sem enyhített az arcukon, hogy hiányos öltözékben állok előttük a hidegben ott a lépcsőn. Még hátra volt a teljes megsemmisülés, mert lenyomultak utánam a lépcsőn, hogy a saját szemükkel győződjenek meg állításomról, a lakásunk ajtaja mögül a feleségem dugta ki a fejét és álomittas, rekedtes hangon s értetlenül kérdezte, hogy kik ezek? Semmit sem látott a sötétben, mondom neki semmi, a földszinti lakók. Lejöttek a lakásunk ajtajáig és megvárták, amíg a feleségem beiszkol a szobába, utána kinyitottam az ajtót és belehallgattak a lakásunk csendjébe, semmi csak a két gyerek ütemes szuszékolása, no meg az SZDSZ. A falunk túloldalán van a székházuk és annak az alagsorában a nyomdájuk, én a hosszú évek alatt már megszoktam, hogy éjjel s nappal dübörög és morajlik a fal, néhány éve mikor nyomdában dolgoztam 3 műszakban, akkor ha kicsit szuszókálni akartam, csak közvetlenül a nyomdagép mellett tehettem a papírkartonok közé bújva, ezért nem zavart. De ez a fiatal pár azt hitte a mi lakásunkból jön a morajlás és a szakadatlan zakatolás, ami olyan volt, mint ezred katonai vigyáz a betonon. Mondom a srácnak az SZDSZ nyomdája dübörög a fal túloldalán, erre rendkívül elszégyellte magát és kérte ne haragudjak rá, amiért ilyen paraszt volt. A csengő még akkor is szólt, mert elővigyázatosan kiakasztotta egy szál gyufával, gyorsan felsietett és kivette a gyufát a csengőgomb mellől.
  Másnap kora reggel siettem ki a keleti pályaudvarra, mert Apám érkezett vonattal. Mire hazaértünk a konyhaasztalon egy üveg vörös bor várt és egy nagy doboz csokis sütemény, aminek a gyerekek örültek a legjobban.
  Ha más hasznom soha nem is lesz az SZDSZ-ből, ezt azért így utólag köszönöm nekik, hja és ha valaha is elmegyek választani, ha abbahagyják az éjszakai munkákat, ígérem rájuk adom a voksomat, cserébe a nyugalmas éjszakákért.

Aktív témák