Aktív témák

• #113 guga Közösségépítő

  2005-11-06 21:50:17 #113

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Mikor az első gyermekünk született a Levente, akkor még nem ismertük Istent, vagyis a nejem azt hitte magáról, mert járt gyülekezetbe, de később kiderült hogy semmit nem tudtak azok a pásztorok.
  A Levente születésénél mindent megtettünk, havonta borítékoltuk az orvost, hogy megfelelően bánjon velünk, úgy ahogy azt az emberek megszokták és az orvosok elvárták. Természetesen azon a napon, amikor a nejemnek szülni kellett az orvosa előtte egy nappal elment nyaralni, nem tehet róla senki, ilyen az élet. Segédorvos, medikus, mindenki jött oda hozzánk, aki éppen szabad volt és mondtak fűt s fát, éppen ki mit gondolt, de nem volt egyetlen ember sem, aki ott maradt volna velünk végig és vállalta volna a felelősséget, még az epidurálási injekciónál is nekem kellett segédkeznem, mert nem volt ott senki a medikus mellett. Végül az az orvos, aki éppen szolgálatba állt, azt mondta nem várunk tovább, császár. Nem merte vállalni a főorvos előtt a felelősséget ha valami probléma történik szülés közben.
  A császár rendben lezajlott és a fiam azóta 9 éves, ép egészséges gyermek.
  A második gyermekünk születésénél már pontosan ismertük Istent és Istenben való hit által mentünk a szülőszobára.
  
  Mt 23,10
  Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.
  
  Szándékosan nem adtunk egy vasat sem egyik orvosnak sem és egyetlen vizsgálatra sem ment el a nejem úgy, mint a Levente születésénél. Messzire elkerültük az orvosokat és a tanácsaikat. Úgy voltunk vele, hogy mint Isten gyermekei, maga Isten vállal felelősséget a gyermekünk születéséért. Azt sem tudtuk fiú vagy lány lesz, mert azt sem engedtük az orvosnak a kötelező vizsgálat során, hogy megmondja. Mikor eljött az idő és megindult a szülési fájdalom, akkor bementünk a legközelebbi kórházba, ahol volt szülészet és vártuk, hogy döntsenek a sorsunk felől. Egy igen rámenős főnővér vette a kezébe az ügyet és utasította a nejemet mindenre, ami ilyenkor szükséges. Jött egy orvos és megvizsgálta a nejemet, én végig mellette voltam. Azt mondta, hogy ma ebből nem lesz semmi, mert még nincs kitágulva a méh rendesen. A nejem és én összenéztünk és tudtuk, hogy teljesen felesleges arra odafigyelni, hogy egy orvos mit mond, az a lényeg, hogy Isten mit akar cselekedni az életünkben. A szülést nem akarták megengedni, mivel a nejem első szülése császármetszés volt, de ragaszkodtunk hozzá, hogy a nejem szülni fog és kijelentettük, hogy csak azért, mert Isten így teremtette az embert, hogy fájdalommal szüljön. S mi inkább Istennek engednénk, ezért türelmet kértünk. Az orvos másnap délre időzítette a szülést ebben a tempóban, de szerencsére megindultak a heves fájdalmak és 3 óra múlva megszületett Benjámin.
  Magáról a szülésről nem kívánok írni, iszonyatosan felkavaró élmény, aki megteheti, hogy mellette legyen a feleségének ilyen helyzetben, feltétlenül tegye, mert nem csak a férjnek hasznos, a feleség sem idegenek közt van kitéve és széttárva. Ehhez az élményhez semmi sem fogható.
  Benjámin betegen született meg, szapora légzés és szapora szívveréssel, ami azt jelentette, hogy nem tud a teste pihenni és hamarosan végleg kifárad s elgyengül.
  Fogtuk a kezünkben és tehetetlenül néztük, ahogy zakatol a szíve és a légzése, mint aki fut. Jöttek a mentősök és elvették a gyereket a nejemtől, hogy átviszik egy másik kórházba egy intenzív osztályra, ahol kezelni tudják és lélegeztető gép is van.
  A nejemtől elbúcsúztam és hazavittem a nagyobbik fiamat, mert én vigyáztam rá, nem volt módom átmenni a másik kórházba Benjámin után, tehetetlenül várakoztam.
  Mindeközben a nejem azért imádkozott, hogy hozzák vissza a Benjámint még aznap és az orvos, aki ott átveszi, az egészségesen vegye át és ne tudjon róla semmit, amit mi itt láttunk.
  Erről én nem tudtam, mert közben hazamentem, de este hívott a nejem telefonon, hogy át kell neki mennie a másik kórházba, azaz átviszik a Benjámin mellé, mert nem értik, hogy minek vitték oda, hisz makk egészséges.
  S tényleg úgy történt, hogy a főorvosnő, aki átvette Benjámint a másik kórházban, az elkülönítette egy olyan szobába, ahol nincsenek inkubátorok és az anyuka egyedül tud lenni vele a szobában, ugyanis semmi betegséget nem diagnosztizált, semmi rendellenességet.
  Később elmentem a feleségem ruháiért abba a kórházba ahol szült és összetalálkoztam a főnővérrel, aki megfogta a vállam és azt mondta, tudja ennél profibb gárdát összeválogatni sem lehetett volna, mint akik jelen voltak a neje szülésénél.
  
  

Aktív témák