Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Mawyx

    őstag

    válasz proof88 #2618 üzenetére

    Hát ha te ezt hívod izgulásnak, akkor én nemtom milyen vagyok.
    Gimi, felelés, kedvenc tárgyam, full 5*-ra tudtam mindent, de nem voltam hajlandó kiállni a többiek elé, ha mégis fel kellett állni és kimenni, akkor nem szólaltam meg -->1es

    Itt az ELTE-n szeretett Székely bácsink mondta, hogy elmehetnék vmi zárdába, oda ez tökéletes, ott csak magamban kellene imákat mormolni, de ez itt vhogy nem frankó, mondjak már valamit. Ez jó volt, jófej volt.

    Múltkori előadásomon háttal álltam mindenkinek és halkan felmormoltam, ami a vetítőn volt.
    Óra végén tanár odajött, hogy nem tudja mit gondoljon, hogy ennyire szarok bele vagy mi van? Beszélgettünk, jó volt, megértett -->mai ea határozottan jobb volt, a többiek is megdicsértek.

    Egyszerűen frászt kapok, ha rámnéz vki, ha akkor röhög, mert azt hiszem rajtam röhög, de ez utcán menve is utálom, nem vagyok képes embrekehez szólni, első körben azt mondanám, hogy utálok mindenkit, utálom az embereket, de azért így nem igaz, csak iszonyat gátlásaim vannak. Szüleimtől mindig azt halottam, hogy ne nyúlj hozzá, elrontod, úgyse sikerül, ne csináld stb. Ebből nem könnyű kimászni!

    Szerepelni, grimaszokat vágni, bohóckodni, jófejnek lenni, közkedveltnek lenni az az aktuális menő gyerekek reszortja volt és én nem tartoztam hozzájuk és most se.

Új hozzászólás Aktív témák