A night ride-ok tapasztalatai alapján országútival életveszély belvárosban közlekedni. Mindegy hol megy az ember, járdán, kerékpárúton, úton, minden tele van úthibával. Napközben még ellavírozik az ember köztük, sötétben lámpával nem igazán lehet látni ezeket.
20-án volt egy kellemes élményem. Elmentem este terepezni, majd 15 %-os emelkedőn aszfalton lezúgtam a városba. Szeretem ezt az utat, mert nagyon meredek és lehet rajt tépni, és a város szívébe vezet (a főtérre). Egy 50-60-as könnyes száguldozás után megérkezni egy éppen zajló koncertre (több száz emberes nézősereg jelenlétében) izgalmas volt. Term. a sport előrébb van a szórakozásnál, ezért kis nézelődés után mentem is tovább.
A havi nagy kirándulást most Németországba ejtettem meg, azon belül is Baden-Württemberg fővárosát, Stuttgartot látogattam meg.
2018.09.27: Meló után irány Budapest... egy olyan busszal, ami minden egyes faluban kikötött. Remek kirándulás volt, mert megismerhette az ember a környező városokat/falukat, meg jó nagy szívás is egyben. Úgy 4-5 óra buszozás után megérkeztem a belvárosba, ahol csak kifelé közlekedett a metró. Éljen, újra buszon találtam magam. Haveromnál alvás...
2018.09.28: Ébredés után beszélgetés, reggeli, miegymás, majd irány a Nyugati, onnan gyalog pedig a Keleti. Útközben felspájzoltam magam ennivalóval. Sosem volt tíz órás vonatutam (csak kerékpár he-he), így fel kellett tankolnom étellel-itallal. Az ebéd két szelet pizza volt, a vacsi pedig egy burek. Anno talán ha egyszer voltam a Keletiben. Szerintem a 3 nagy pályaudvar közül ez a legszebb. A vonat indulási helye gyorsan meglett. Volt időm egy kicsit még elidőzni, ezért körbejártam belül az épületet.
A vonaton egy pár elkérte a helyem, ezért egy idősebb nő mellett ültem. Ami jobb is volt így, mert sokkal jobban kedvelem az idősebbek társaságát. Egy fiatallal nem lehet elbeszélgetni. Így tulajdonképpen egészen kellemesen telt a vonatút. Meglepően nagy nyüzsi volt a vonaton. Lesni kellett a WC-t, hogy mikor szabad. Egy csávó kaját/piát osztogatott egy kiskocsiról. Fura volt, azt hittem csak repülőn csinálnak ilyet. Van olyan álmom, hogy étkezőkocsiban étkezzem egyszer, remélem majd valamikor meg sikerül valósítanom. Ausztriában a vonat helyi vonatként megy. Ilyenkor jó, ha az embernek helyjegye van. Az ember felkel egy pillanatra a székéből és egyből be is akarják foglalni. Münchennél elakadt a vonatunk, ugyanis nem igazán tudtunk valami miatt befutni az állomásra. Legalább 20 percet kellett várnunk. Az azért elképesztő volt, hogy hangosbemondón legalább 3x elnézést kértek. Magyarországon 1 óra késés is természetes. Nekem legalábbis annyi a rekordom, egy két órás úton.
Képmese:
Belvárosi forgatag
A Keleti Pályaudvar
A belseje:
Itt pedig az utolsó nappali fényben elcsípett képem, ami félúton, Ausztria és Németország határán készült
