Nekem is elég ritka vércsoportom van, de önszántamból még nem adtam vért, kedvesem már többször is, és volt úgy, hogy megyünk.. de aztán mindig valamilyen rendezvényen voltunk.. én meg nem végig szédelegni akarom..
Andie értek egyet, bár a Nők folyamatosan vesztenek vért ugye, szall azért ez a dolog kivan találva, hogy meglehet ''csapolni''.
Hogy tű fóbiám, vagy kés fóbiám.. vagy mim van azt nem tudom, de férfias sikítást hallok a fejembe, amikor arra gondolok, hogy valakinek csak úgy a testemből odadjak valmait.. Közeli hozzá tartozó stb, nekik adnám.. de csak úgy? Nincs meg bennem, mi sok másban meg van.. talán a Dalai Lámában leginkább.
Persze tudom az önzetlen segítésg nyújtás miatt csinálják, hogy jól esik valamit adni, ami úgy is újra termelődik stb.. (én is sokat segítek embereknek.. de nem magamból.. ha csak az ''eszemet'' nem vesszük bele)

Pl Kedvesem tök élvezte a véradást.. aztán 3napig ráse mert nézni a karjára (harcibibi!!) és minden baja volt.. de újra elmenne. Lehet a nőkben jobban megvannak az ehhez szükséges tolerancia? vagy szintű gondolkodás mód? Sok férfi ismerősöm szintén gondolni sem mert ilyenekre, lehet mi önvőbbek vagyunk a testünkkel kapcsolatos kérdésekben?

Pártomom az önzetlen segítség nyujtást, de a testemből? Nem, ez még nem megy..

“The workdays are long and the weekend is short? Make a turn! Bike every day, bike to work too!”