Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • kymco

    veterán

    Azért egy negatívumról szeretnék beszámolni....
    Eddig kaptunk enni a véradás után, ami jó volt, mert egy részét megettem a csokiknak, egy részét hazavittem a gyerekeknek, és a kapott sör, ha nem is volt a legjobb márka, de a nap csúcspontja volt az esti elfogyasztása a fárasztó nap után..... Jó volt rámosolyogni a nővérkére, aki az ételt osztotta, jó volt leülni az asztalok mellé, pihenni egy kicsit, szaporítani a vért a véradás után... de ez a múlté már. A racionalizálás leépítette az étkezést biztosítókat, a személyességet, a megpihenést, erőgyűjtést, és kapunk helyette egy 500 Ft értékű étkezési hozzájárulást (és egy csomagolt nápolyit).... amit majd az asszony elkölt pelenkára, domesztoszra stb....
    Elgondolkoztam azon, hogy az önkéntesség eddig sem volt nagy megbecsülésnek örvendő valami. Eddig összesen 51-szer adtam vért (megnéztem a kartonomat), de még nem köszönte meg senki. Nem a megbecsülésért csinálom, mert akkor már a második után leálltam volna... Nem a köszönetet várom... De azt elvárnám a társadalomtól, hogy fontosnak tekintse az önkéntes véradást. Becsülje meg azokat, aki megjelennek vért adni, nem véradók miatt, hanem a vért így-úgy megkapó betegekért. Egy társadalom értékrendje, fontossági sorrendje sokat elárul magáról a társadalomról.... Ahol a véradáson is spórolni kezdenek ott már tényleg nagy a baj. Ennek kéne fontosabbnak lennie, nem a minisztérium gépkocsipark lecserélésének, nem az új minisztériumi bútorvásárlásnak. Ez nem demagógia, hanem látlelet egy nagyon beteg társadalomról... és ezen még a véradás sem segít.
    Engem nem tántorít el a változtatás, csak elszomorít. Amíg egészséges vagyok vért fogok adni, remélem még legalább ötvenszer....
    A tegnapi véradásom a négyéves kislányom is látta, és érdeklődve figyelte... remélem folytatni fogja, amit anno édesapám kezdett el a családban.

    [Szerkesztve]

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés