Spoileres
"Ez nem is gáz addig, amig az évad (sorozat) története nem (sokkal) több, mint az rég szokásban volt, miszerint lehetőleg változatos és szórakoztató/izgalmas módon legyakni az aktuális mumust, max. két epizódra széthúzva, cliffhangerrel, pew-pew-pew, tyiűűűűű."
"Következményesen minden sorozat csak évadonként döcög előre, az adott évad végére kitűzött célok felé, az irók/rendezők pedig minden évadban vért izzadnak, hogy összehozzanak elég nézettséget egy, az adott évad keretein belül nagyjából konzisztens történettel."
Nem hiszem, hogy óriási elvárások lennének, ugyanakkor a BSG éppen ebbe a nagy történetmesélésbe bukott bele (nálam). Nem kellett volna ekkora lufit fújni, akkor nem durrant volna ilyen nagyot. Tudom, hogy a sorozatkészítés így működik, de nagyon sokan jól elboldogulnak ezeken a kereteken belül, évadról-évadra szőve és elmesélve a történetet, hogy a végén mégis összeáll a nagy, összefüggő egész, azaz amellett, hogy az aktuális évadra koncentrálnak, fejlődni is tudnak belőle, évadról évadra "felfelé". Korlátok vannak, de itt elég jól inspirálják a készítőket ezek a gondok, szerintem inkább pozitívum, mint negatívum. A DS9 például el tudott mesélni egy háborút, lassan, szépen felépítve az egészet úgy, hogy a készítők ugyanúgy évadról évadra döcögtek, mint itt (a klingon háborúnál a neten található nyilatkozatokban említik is, hogyan akarták a következő évadot NEM a klingonokra építeni, továbblépni, és ehhez milyen megoldás kellett). És a lezárása tökéletes volt. Vagy ott van a Csillagkapu, amelynek ugyan komolyabb konzisztens története nincs, de elég szépen mutatja be a "főellenségek" expanzióját az évadok során, mindig újabb szintre lépve. Ebből a szempontból szerintem az etalon a supernatural, ott olyan tökéletesen szőtték végig a történetet évadról évadra, mindig rátéve egy lapáttal, hogy zseniális. Úgyszintén kerek egész (az ötödik évadig, van azóta hatodik is, de azt még nem láttam. Ott váltás volt a készítőknél, az első öt évad konzisztens egésznek tekinthető). Közben pedig a sorozaton is csavartak egy nagyot, mégsem vált unalmassá. A BSG-nél is volt egy cél, sőt, A cél, amelyet igyekeztek is hangsúlyozni, minden rész elején pl. A cél, az egész történet értelme, amely felé haladtak, húzták a rajongókat, akik nézték a sorozatot, hogy a végén aztán jól hozzájuk csapják a vizes lepedőt. Érdekes, tucatnyi olyan, évadokon átívelő történettel bíró sorozat van, amelyet (időnként) újra meg újra végig tudok nézni, akármilyen hiányosságai is vannak, de a BSG olyan elemi szinten lett szertezúzva, hogy képtelen vagyok rá. Persze, ez - a maga módján - a készítők korai évados (1-4.5) sikereit dicséri, mert nagyon jó, pokolian jó munkát csináltak ott. Bennem az újranézés alatti folytonos "ennek sem lesz értelme, ez sem lesz megoldva, az a szál csak időhúzás, mellébeszélés" állandó emlékezet-felidézések okoztak sokkot, nekem legalábbis ott derült ki, mekkora zsákbamacska is az egész. Szép és jó az első négy és fél évad, de amikor vacsorázni hívnak egy étterembe, egy gyönyörű nővel vagy, minden klappol, a kiszolgálás szuper, az étel finom, a pincér udvarias, a hangulat tökéletes, és a végén egy őrült rádönt egy vödör kutyagumit, mi fog megmaradni?
Persze, ez csak nálam van így, biztosan van, akinek tetszik. Állítólag az ilyen végek mindig megosztják a rajongókat.
[ Szerkesztve ]
They see me trollin' / They hatin' / Patrolling they tryin' to catch me ridin' dirty . . . :D