Új hozzászólás Aktív témák

• #4 bambano titán

  Új Válasz 2015-07-29 18:09:27 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bambano

  titán

  Az iskolai irányból tekintett második félév már többnyire nem volt annyira hatékony, mint az első.
  Január és február még csak-csak elment, nem volt túl sok "zavaró tényező", de utána...

  Kezdődött azzal, hogy volt ez a tavasz nevű évszak, amikor a téli nagykabát meg a csizma már sok volt, de az egyszál ing még nem volt elég, és olyan ruhákat hordtunk, amiket a mai gyerekek már nem ismernek: átmeneti kabátot meg volt diolen mobi iskolaköpeny, az kötelező volt nekem még gimiben is. jó kis sötétkék műszálas vacak volt.

  Szóval politikai oldalon nyitottunk a három tavasz ünnepével: március 15., március 21., április 4. 15-öt nyilván ismeri mindenki, az egyik legnagyobb tavaszi ünnepünk volt, amit normálisabb iskolákban rendesen megünnepeltek, nem csak úgy pártutasításra. Kisebb hangsúlyt kapott a tanácsköztársaság (21), majd igazi össznépi hacacárét rendeztek április 4-re, gyakran országos körkapcsolással, Battonyára meg Nemesmedvesre is (tudja valaki kapásból, hogy miért pont ezek voltak a kiemelt települések?).

  A következő ünnep május 1. volt, amikor a nagyobb városokban felvonulást tartottak, utána majálist. A gyári dolgozókat kivezényelték transzparenseket cipelni, a rokonság kötelezően ott nyomorgott a felvonulási útvonal mellett nézőként. Meg ott volt szinte mindenki, elég nagy buli volt az akkoriban. Utána helyi kiránduló központokban majálist tartottak, műsorokkal, stb.

  Nem pártvonalon is sok ünnepség volt, ezeket meg is tartottuk mostanra is: nőnap, húsvét, gyereknap, anyák napja, pedagógusnap. Közben húsvéthoz tapasztva volt tavaszi szünet is, amit nyilván szerettünk Akkoriban még jártunk locsolkodni, ez apránként elkopott: a nőnemű egyedek rávezették az embereket, hogy ne menjenek, elmentek wellnesszelni vagy csak simán nem nyitottak ajtót. Pedig locsolkodni kisgyerekként jó buli volt, egy százas egy rokon, akár 1000-1200 forint is összejött, ami pedig nem volt kevés pénz akkoriban.

  Ez a sok ünnep szakította meg a tanítási napok monoton ütemét, míg eljutottunk az évzáróig. Évzáró, bizonyítványosztás, kínos kérdések, rossz válaszok, nyakleves volt az alapértelmezett sorrend. Majd a büntetés kiosztása, hogy ki mit csinál nyáron a bizonyítvány következményeként, amit persze harmadik naptól elszabotáltunk. Ééés jött a nagy szabadság, két és fél hónapra.

  Apámat alig láttuk nyáron, mezőgazdasági vezető volt, neki zúgtak a gépek. Rokonokhoz voltunk lepasszolva, nagyanyámhoz, nagybátyámékhoz, vagy csak simán az utcára. Ez utóbbi sem volt nagy durranás, a faluban mindenki ismert mindenkit, nemcsak hogy nem voltunk felügyelet nélkül, de az se fordulhatott elő, hogy valaki megtámad vagy kárt okoz bennünk, mert azt tudta volna az egész falu. Nyáron rendszerint futotta két hét nyaralásra, azt nagyon szerettük, mégha az is (mai szemmel) proli szinten ment. Elmentünk vizes/strandos helyre, ahol nyitástól zárásig a vízben és a víz alatt lehetett tartózkodni és ökörködni. Kaptál fagyit, választhattál a csoki-puncs-vanília trióból, 2 forintért négy gömböt adtak. 1-2x belefért, hogy elmentünk a strand éttermébe, sült krumpli+rántotthús kombóra (nem, kedves pincérúr, a zónaadagot ne elém tegye, hanem anyám elé, nekem teljes adag jár... ).

  Hát így zajlottak az események. Mivel volt ez másabb?
  Egyrészt kevesebb cuccot vettünk, nem volt fogyasztási mánia. Volt a literes tej nagy zacskóban meg a félliteres kicsiben, meg a félliteres kakaó, ez volt a tejipari választék. Volt parizer, 2-3 felvágott, ünnepnapokra téliszalámi, oszt jónapot. Kicsit nagyobb koromban lett trapper farmer meg tisza cipő.

  És mi mindezekkel boldogok voltunk. Főleg mi, gyerekek. Mindig volt valami esemény, aminek közösségképző ereje is volt. Illetve minden felnőtt tudta, hogy csak egy ellenség van: a párt, így soha nem voltak helyi villongások. Tudtad, hogy aki melletted megy az utcán, pont ugyanolyan, mint te, pont ugyanazok az ellenségei, tehát neked haverod. Azt mi, gyerekek, 6-8 évesen, honnan is tudhattuk volna, hogy milyen adóssághalmazt csinálnak, meg milyen besúgószolgálat volt meg a többi. Nem tudtuk és nem is érdekelt. Mindenki egy sokkal rosszabb, de stabil és egységesebb életszínvonalon élt.

  Akik a kádári nosztalgiát emlegetik, azok erre gondolnak, és bizonyos fokig igazuk is van. Az általános helyzet a hatalom felé sokkal rosszabb volt, de a plebsz egymás között sokkal jobban összetartott, mint ma.

Új hozzászólás Aktív témák