Pár dolgot megjavítottam a legutóbbi bejegyzés óta, meg néhány másikat megcsináltattam, amihez hülye vagyok, de a probléma, hogy az autó összességében nem lett jobb, mert minden javítás előhozott egy másik hibát.

Vegyük sorra:
Index
Tükörindexes az autó, egyik sem működött, no problemo, csere.
Már a beszerzés is problémás volt, mert csak egyben cserélhető az egész - egy LED-es modul - nem csak egy izzó.
Ahol találtam ott, horroráron (6k / darab és ugye kell kettő), Kínából kis pénz, de sok idő és kérdéses minőség, végül az egyik nagy alkatrészes boltban, miután izzó, index, lámpa meg még húszféle néven nem találtam, villogó címke alatt lett meg, 2600 / db.
Maga a csere nem nagy etwas, ha tudod hogy pattintsd szét a tükörházat. Csak az elektromos csatlakozó volt belerohadva az indexbe, meg mindkettő tele volt döglött, fehér pókokkal, elképzelésem nincs hol parkolhattak ezzel az autóval...

Vettem néhány Gigabyte Brix miniPC-t. Irodába, multimédiás PC-nek, meg még egy csomó mindenre tökéletes választás, hardcore játékon meg munkán innen kb bármire és az egész alig nagyobb mint egy pénztárca.

Ami viszont zavar, hogy még egy ennyire minimál méretű gép beüzemelése során is milyen megdöbbentő mennyiségű szemét keletkezik, figyeljétek csak...

Így kapod meg a boltból, be van zacskózva.

A zacskón belül le van zsugorfóliázva, csak a biztonság kedvéért.

Belül rögtön a gép, polifoamszerű zsákocskában.

Visszakaptam a fényszórókat, és hát a különbség orbitális. Brutális. Hihetetlen.

Itt az egyik már elkészült, így jól látható a különbség.

Került rájuk egy kerámiabevonat, így elileg nem mattulnak vissza, és igen karcállóvá is váltak.

A baloldali az új, a jobboldali kézipolírozású, még tavasszal csináltattam. Itt is van különbség...

Még aznap este be is szereltem őket a kocsiba, nagyon jól néz most ki.

Pénteken meglett az autó, és gyakorlatilag a szombatom rá is ment arra, hogy elkezdtem végiglépkedni a listámon.

Legelőször a távirányítóval ablaklehúzást akartam megoldani, ami ugyan nem volt a listán, de egyrészt már a korábbi autókon is meg akartam csinálni, mert atommenő, másrészt csak egy 1 dolláros kínai VAG-KKL kábel kell hozzá, meg egy ingyenesen letölthető cseh program. Igen, cseh. Átbillent pár bitet a számítógépben, és onnantól ha nyomvatartod a távirányítón a nyitógombot, akkor az összes motoros ablakot leengedi. A záró gombra meg felhúzza.
Elvileg minden, 1998-2005 közti villanyablakos VAG csoportos autó megtanítható a trükkre, a kék B5-ösöm, '97-es volt, ott valamiben más volt még a komputer, így azon nem lehetett, a világoskék kombi pedig 2001-es, de valami hibaüzenettel ott sem sikerült aktiválni, és mivel a program cseh, így a hibaüzenet sem tartalmazott magánhangzókat, szóval fogalmam sincs mi baja volt, rá is hagytam.
Itt is kellett két próba mire összejött, de szuperül megy föl-le az ablak, örömbódottá.

Miután életem első kocsija egy tizedmásodperc alatt az árokban végezte egy fával az oldalában, új kocsi kellett. Szerencsére volt kéznél egy másik, szinte ugyanolyan Passat, amelyet eladni hoztunk be, ezért ideiglenesen azzal jártam, de egyrészt azzal valahogy nem sikerült összebarátkozni, plusz ugyebár eladásra jött, és nem csak az én tőkém áll benne, ezért semmiképp nem terveztem vele hosszútávon. (Ha valakinek kell, szóljon, megvan még )

Szóval mindent összevetve kellett egy új autó, és tegnapelőtt pedig meg is lett!

A Graphing Calculator

A következő írás eredetijét a szoftver írója, Ron Avitzur mesélte el saját blogján, azonban annyira megtetszett, hogy lefordítottam nektek. Úgy érzem, érdekes informatikatörténelmi színfolt és remélem ti is legalább annyira fogjátok élvezni, mint én.

A Pacific Tech féle Graphing Calculatornak hosszú a története. 1985-ben, még az iskolában kezdtem a munkát, ebből lett a Milo, ami később a FrameMaker részévé vált. Az elmúlt húsz évben rengeteg ember járult hozzá, azonban a Graphing Calculator 1.0, amit az Apple az első PowerPC-s Macekhez csomagolt, egészen egyedi körülmények közt született.

Eredetileg szerződéses (külsős) munkavállalóként dolgoztam az Apple-nek egy titkos projekten. Sajnos a számítógép, amit építettünk, sosem látott napvilágot. Az egész projektet annyira áthatotta a politika meg az egó, hogy amikor a mérnökök technikai felülvizsgálatot kértek, a menedzserünk inkább pszichológust hívott. Aztán 1993 augusztusában a projektet lefújták, egy évi munkám ment a levesbe, a szerződésemet felmondták, én pedig az utcára kerültem.

Azt hittem majd a 400.000. km körül kezdődik a B oldal, de nem jutottunk el eddig. A múlt heti fagyban egy lefagyott kanyarban megcsúszott a fara és kilinccsel előre vágódtunk egy fának.

Igen, én basztam el, óvatosabban kellett volna menni, de addig a pontig nem csúszott. Ott meg igen.

Sajnos itt a vége, GTK, nem volna gazdaságos gyári biztonságúra megjavíttatni, máshogyan meg semmi sem garantálja, hogy ugyanúgy megvédi majd a benne ülőket, ahogyan engem is, mert én egy karcolás nélkül szálltam ki.

Végignézve a videót, azt éreztem, hogy valami érzésről beszélhetnek az autós újságírók, amikor közvetlen mechanikus érzetről írnak