Indulatos bejegyzés lesz

Hála az égnek a majális kopik, egyre csak kopik. Talán mire az én gyerekem eléri a "minden xart meg akarok kapni" korszakát, addigra el is múlik ez az egész vizezett sör 400-ért meg túlárazott kínai bóvli vackok ünnepe. Legalábbis nagyon remélem. Annak örülök, hogy nem kell dolgozni.

Egyúttal szeretném üzenni annak, aki először behozta a kontinensünkre a nyárfát a szálló szöszével együtt, hogy "b+!" Nem lehet fél másodpercnél tovább nyitvatartani a szememet, mert belemegy ez a retek, aztán csak könnyezek egész nap, mintha muszáj lenne.

Napszemüveg: ez csak költői kérdés, tudom, hogy nem fogok rá normális választ kapni, de valaki próbálja nekem elmagyarázni, hogy mégis mi a tök kerül 50-100e Ft-ba egy hajlított drótdarabban két plexidarabért?
Értem én, hogy van minőségibb, de ennyit nem ér. Nincs olyan - az emberi szervezet által bárhogyan észlelhető - különbség, ami indokolná ezt az árat.
Pedig venni kéne egyet, mert akkor talán nem könnyezek végig egy sétát a szabadban.

társát próbálta újraéleszteni a cica

Nem sűrűn fordul elő, de könnybe lábadt a szemem

Viking település a X. század körül

Tipikus viking ház - metszet

Alföldi tanya a XIX. századból

Komoly agymunka lett volna bénább címet kitalálni, de azt szeretném, ha minél többen elolvasnátok, mert komoly anyagi veszteség lehetőségéről lesz szó

Névnapom alkalmából, békés heavymetalt üvöltetve a fülemben modellezgetvén a következő SMS érkezett a bankomtól:
Sikertelen VISA El ATM tranzakció 13 455 Ft Időpont: 2012.04.03 14:34:52 E: 0 Ft Hely SECT.4 BUCURESTI RO

No igen, szomorú dolog, ha nincs egy vas se a számládon, de fizu előtt pár nappal kevéssé meglepő.
Ami viszont határozottan megzavarta a békés modellezgetést, heavymetallal a fülemben, az az üzenet többi része, miszerint épp most próbáltam 13 rugót felvenni a számlámról Bukarest minden bizonyára gyönyörű városában. Ez azért lássuk be, hogy a szegedi székemben ülve nehéz...

Azonnal fel is hívtam a bankot, hogy ez így most mégis mi volt, és miután a kedves ügyfélszolgálatos hölgyet biztosítottam arról, hogy nem, nem jártam Romániában, nem veszítettem el a kártyám, nem adtam kölcsön senkinek, nem, nincs mellé felírva a PIN kódom (sehova sincs felírva, nem volt olyan nehéz megjegyezni: 3453), nem fizettem vele étteremben, sem semmi olyan helyen, ahol eltűnt volna a szemem elől egy lemásolás idejére, abban maradtunk, hogy mindenképp kártyahamisítás áldozata lettem és a tettes "próbavásárlást" hajtott végre, amikor 200 román leit próbált felvenni.
Lehetőleg azonnal tiltsuk is le a kártyát, illetve ezzel a lendülettel akkor igényeljek egy másikat csekély 1540 Ft-ért (még gondolkozok, hogy ezt hogy hajtsam be a román államon), ami röpke másfél-két hét múlva el is készül, addig pedig jól így jártam. Köszönöm. Pedig tök menő kártya volt. Gitár volt rajta.

névnapomra kaptam kedves Páromtól

(az enyém is ilyen de csak a Blade-el tudnék fényképezni, azt a minőséget meg inkább nem publikálom ide, úgyhogy marad a netes kép, és nem volt kedvem lephotoshopolni a vízjelet)

Következő szint májusban. "Certified Professional", here I come

Tudtátok, hogy van ilyen nap?
2007. március 12-én a magyar Országgyűlés, március 16-án pedig a lengyel Szejm március 23-át a magyar–lengyel barátság napjává nyilvánította, megerősítve ezzel is a két nemzet középkor óta fennálló szoros kapcsolatát.

Szerintem ez egy igen szép dolog mindkét oldalról. A miénkről főleg, tekintve, hogy hányszor hallhatjuk, hogy a közvetlen szomszédaink mennyire nem szeretnek minket, jó tudni, hogy picit északabbra van, aki pozitívan gondol ránk

Személyesen kevés kapcsolatom volt eddig velük, azon kívül, hogy tőlük "kaptam" a vezetéknevemet, de azzal a kevéssel talán kicsit még inkább elősegítettem a barátságot, amikor egy Szegeden keresztül utazó grúz-lengyel házaspárt kidumáltam a parkolási bírság alól. (Kaptam is egy grúz nyelvű névjegykártyát, hogy ha valaha gondom támad Tbilisziben, nyugodtan forduljak hozzájuk )

Napi Darwin-díjasunk két szlovák férfi.

Villamost akartak eltéríteni fegyveresek Pozsonyban!

A Barna Leffe

Pár hónapja még nem szerettem a sört, de azóta rájöttem, hogy létezik a sörnek egy iható változata is, ami elsőre a színében tér el a többitől: nem sárga, hanem barna. Azóta megpróbálok minél többfélét megkóstolni, bár haverokkal sörözés esetén általában barna Staro figyel be, de ha olyan helyen járok, ahol van más is, akkor válogatok.

A barna Leffe-vel egy Sparban találkoztam, és a Keresztapa I. közben ittam meg. A filmhez már nem tudott sokat adni, mert az enélkül is egy remekmű, de a sör valami isteni volt. Nem írom le, hogy milyen a habja, meg az állaga, mert ahhoz nem értek, az V. Stryker kolléga dolga, de annyit mindenképp, hogy nagyon jó illata van, és az íze hihetetlen. Szinte semmi sörös keserűség, savanyúság nincs benne, helyette nagyon finom, és baromira itatná magát, ha nem kerülne belőle egy 0,33-as üveg is ~400Ft-ba. De még így is megéri.

Úgy egy éve láttam Larsson művének filmváltozatát, akkor már meg volt filmesítve az egész trilógia. Svéd film volt, amit egy svéd írt, svéd környezetbe, svédeknek. És tetszett. Bár 2011-ben több nagyszerű filmet is láttam, de a Millenium-trilógia kiemelkedett közülük. Valahogy más volt. Új, kliséktől mentes. És ez tetszett.
Ajánlani tudom bárkinek. Szerintem a XXI. századi európai filmalkotás egyik kiemelkedő műve. Kevés lesz benne a váratlan fordulat, nincs benne fölösleges nyáladzás, mindenből pont annyit mutatnak, amennyi kell. Lisbeth pedig végig Lisbeth marad, és nem csalódsz az egészben. Nem Hollywoodot majmolja, nem megy el valami legalja érthetetlen művészfilmmé sem.

Még a magyar címet is sikerült eltalálni, bár az eredetihez (Män som hatar kvinnor = Férfiak, akik utálják a nőket) már az angol címnek sincs sok köze.